Hol van az igazi? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hol van az igazi?
2. verziót csináltuk, 3,5 év után házasodtunk össze, és akkor költöztünk össze is. 22 év van mögöttünk.
A másik verziót láttam pár embernél végig csinálni, egytől-egyig válás lett a vége, még olyanoknál is, akiket mindenki álompárnak titulált.
Oh, én csak önmagamból indultam ki. :) Voltak akik pl. sok évi házasság után épp a válást előzte meg a különköltözéssel, azóta rendeződtek a problémáik és dúl a l'amour köztük...
A házasság intézményéről is beszélgethetünk, arról sem egyezik a véleményem a nagyközönséggel. :D
"nem bízol annyira a másikban, hogy megoszd a mindennapjaid vele"
Szerintem ez csak puszta találgatás, mármint az, hogy az efféle mögött minden mást megelőzően a bizalmatlanság a fő ok. Beszélgettem már olyannal, aki a házasság mellett érvelt hasonló módon: ha nem vagy hajlandó a közösség előtt egy szertartáson felvállalni a másikat, akkor nem is szereted igazán. Én meg továbbra is ragaszkodtam ahhoz a véleményemhez, hogy a közösség márpedig kapja be.
Nem a színvonal a kérdés, bemásolhattam volna Forgács József A párkapcsolatok pszichológiája c. szakmunkáját is, ugyanez lenne a lényege, tehát a kérdés újrafogalmazva:
Hogy vélitek egy jó párkapcsolatban melyik variáns jobb hosszútávon:
1.szerelem első látásra, összeköltözés, aztán majdcsak kialakul - helyzet,
vagy
2. ha a párok figyelnek arra, hogy megismerjék egymást a lila ködön túl is és kialakítanak egy mindkettőjük számára megfelelő feladatleosztást, amelyek megkönnyítik az együttélést?
Örülj neki, hogy nem vagy érintett! Ameddig megtaláltad a párod, szerintem te is gyötrődhettél eleget :))
Sok fiatal vesz körül, főleg fiúk, érdekes hallgatni őket .... meg elvált emberek, akik egy ideig azt hitték, jobbra fordul majd a válás után az életük, aztán a felismerés, hogy nem.
Nekem sem tetszett a cikk. Nem is tudtam vegigolvasni, mert irritalt, igy csak a kozepe tajt es vege fele olvastam el. Mintha bizonyos lapokbol lenne osszevagva.
Nekem egyaltalan nem azok a pasik jonnek be es baratnoimnek sem. Es erdekes, hogy elvaltan is, igaz veletlenszeruen interneten keresztul, de megtalaltam azt a ferfit, akire en fel tudok nezni: van muveltsege, erdeklodesi kore, van hobbyja, es barmire rateszi a kezet, jelen pillanatban is padlot tesz a szobaban! Pocakos, alacsonyabb, mint en, nem mondja minden nap, hogy szeretlek, de annal jobban kimutatja.:) Es nem vagyok hu de milyen szerelmes bele, de annyira szeretem, hogy soha senkit igy nem szerettem, es nem is hittem, hogy tudok igy konstans modon (100% szangvinikuskent) szeretni!
Mivel én emlegettem értelmiségi köröket először - ami e fórum szempontjából teljesen lényegtelen - így azt javaslom, hogy akit nagyon érdekel a téma nyisson egy új fórumot és ott megvitathatjuk.
Itt keresse az "igazit", aki akarja. :)
Szerintem először határozzuk meg, ki az értelmiségi.
Minden diplomás? Vagy csak akinek egyetemi diplomája van? Aki gondolkodással keresi a pénzt, nem fizikai munkával?
Tényleg kíváncsi vagyok, ki mit gondol erről.
Én miről?
Múltkor is valami fórumba bekényszerítettél hasonló hozzászólást. Legyél kicsit reális, és lásd be: neked bejött, sok ember meg szereti rögtön élőben látni az illetőt.
Én értelmiségin szellemi pályán dolgozó embert értek, a kifejezés nem minőségi megkülönböztetés, hanem társadalmi kategória. Egyébként épp erről beszéltünk itt nemrég: nem a magasabb végzettségű nézi le az alacsonyabb végzettségűt, hanem az alacsonyabb végzettségű érzi kevesebbnek magát, nagy különbség. Az előbbi esetben az én problémám lenne a hozzászólásod, az utóbbi esetben viszont a te gondod.
Az értelmiségiek felé nagyobb az elvárás, hogy tájékozottabbak legyenek a világ dolgairól, s mivel élethosszig tartó fejlődésről beszélünk talán jobban is hozzáférhetnek a szellemi tudáshoz, mint az a munkás aki reggeltől-estig gürcöl egy gyárban. Ettől nem lesz egyik sem több, a másik meg kevesebb. Szó se róla az értelmiségiek között is vannak bunkók, sőt most olvastam egy tanulmányt, hogy az értelmiségiek között a legmagasabb a pszichopaták aránya. Az elsődleges szempont az emberség, teljesen mindegy a társadalmi hovatartozás.
Honnan veszed, hogy bárkit is lenéztem volna? Én meg azt hittem, összefoglaltam. Szerintem te nem értetted meg, mit írtam.
Vigyázz majd a egyenletek levezetésével, könnyen becsúszhat a hiba, és még visszafelé áramlik :))
Te csak kiragadtál egy részletet. Alapvetően nem erről volt szó, remélem ennél azért többet is megértettél.
Nálunk ezek az "értelmiségi" emberek nem klasszikusokat idéznek, hanem pl bármelyikük bármikor le tudja vezetni a teljes Bernoulli-egyenletet súrlódásos esetre :)
Rajtad kívül viszont senki nem nézett le senkit.
Mit értetek értelmiségi környezeten? Idéztek latin mondásokat, netán verseket és a klasszikusokat? Felismertek pár opera nyitányt és áriát, tudjátok hol van mondjuk Honduras és mélyen lenézitek azt, akinek csak középfokú végzettsége van? Mindenkinek van BSC diplomája, meg egyeseknek ráadásul MSC is? Nem általánosítás ízű ez is egy kicsit? Egyébként értelmiségi körökben is ugyanazok a problémák foglalkoztatják az embereket, mint az "alacsonyabb" szinteken, sokszor még a forma között sincs különbség.
A mai fiatalokat legtöbbje csonka családban nőtt fel, életében nem látott még egy működő családot. Azt látta, hogy nem dolgozunk az ügyön, egyszerűbb továbblépni, meg ugye fogyasztói társadalom - dobd el, amire már nincs szükséged... Persze az én mondókám is durva általánosítás, egyenesen "undorító".
Igenis probléma megtalálni az igazit, régen is az volt, ma sem könnyű. Sok szerencsét kívánok minden keresőnek!