Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hol van apu? fórum

Hol van apu? (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

6. cicaanya (válaszként erre: 5. - Cicaanya)
2009. jan. 20. 07:51

......... hozzá teszem,6hónapos volt Lacám mikor el akart menni,nem engedtem (oka? mert fiatal a gyerek nevelésezz ,meg kutyákkal emberekkel akar foglalkozni és nem pénzt költeni leragadni !)

aztán ő gondolta meg magát,jobb lett volna ha hagyom hagy menjen!!!!!!!!......

De itt van "TIBINK" és más szóba sem jöhet és ez igy van nála is csak mi vagyunk a fontosak számára!!! ♥

2009. jan. 20. 07:45

♥Szóval az történ,hogy csütörtökön meg mondtam,óvatosan Lacámnak,hogy ki is az ő apja!

hogyan fogadta??

hát tiltakozott,meg mutattam az iwiwen a képeit!

szegénykém azt hittem hogy lecserélem TIBIAPÁT rá! de..... "MEGNYUGTATTAM!!"

NEM LESZ ILYEN!

ÉS AZT MONDTA: NEKI NEM KELL A MÁSIK APUKA NEKI TIBI AZ APUKÁJA MERT SZERETNI NAGYON ÉS JÓL VEZET! MEG CSAK A NEVÜK MÁS DE NEKI CSAK KOVÁCS TIBOR ÁRPÁD AZ Ő APUKÁJA :)

AZ ÉN EGYETLEN ÉDESEM!

szóval,mint ahogy szokta nem sír de törölgette a szemét mert könnyes volt,és mondta nem érdekli tovább!

nem is erőltettem,de tudja most fel fogta ki az igazi apja és ki nem,bár.. nem fogadta el mert csak TIBIM létezik neki,és meg nyugodott ,hogy nem megy el TIBI apa :)

ráadásul pénteken Tibi vitte isibe és nagyon nagyon boldog volt!

az a vicc,hogy meg is kérdezte hogy miért nincs? mondtam kidobtam mert ahogy viselkedett és erre ő mit mondott :igen ledobott az ágyra (meg mutatta hova)

vicc mert igen így volt mielőtt el ment volna felvette és közölte szokja meg hogy nincs apja és ledobta az ágyra

és ez így volt!(emlékezett rá,2 és fél éves volt!)

a másik ,nem azért mert lett Tibim azért dobtam ki !!! akkor még nem volt 3-4 hónapra rá találkoztam TiBIMMEl és beszélgettünk össze jártunk és meg beszéltük,hogy próbáljuk meg együtt,amúgy is ő volt a vigaszom ő volt aki védelmezett gyerek apjától,meg 1995óta úgy ismertem,hogy egy cégnél dolgoztak és stb... nem jártunk össze csak fizukor láttam pár szót váltottam vele,de akkor már tetszett a hangja és

egy jószívű jó humorú és erős és stb... emberkét ismertem meg!

aztán belém szeretett szabad volt a pálya felé,és megpróbáltuk!

9 éve lesz hogy együtt vagyunk!!!

és utána nem törődtem semmivel ki mit mond!

gyerek apjával 7évig voltam együtt de besokalltam!

És azt mondom:

"KÁR HOGY NEM TŐLE VAN GYEREKEM,ÉS KÁR HOGY NEM ELŐBB JÖTTEM ÖSSZE VELE!"

sok mindenen keresztül mentem TIBIMMEL ,volt egy kis közepe nagyobb össze zörrenésünk,de el mullt. most jött el az idő ahogy mullnak az évek,hogy próbálunk nem veszekedni és stb....

egy szóval LACÁM fel nézz TIBIMRE és mindig van célja,hogy évvégére jó jegyeket szerezzen ,sőt oklevelet hozz apájának!!!!

aggódik érte meg apája is aggódik érte stb....

2006. dec. 27. 08:37

Az én fiam 3 hónapos volt, mikor "apuka" eltünt, lelépett.

Azóta szinét sem láttuk, /én egyszer, egy birósági tárgyaláson/.

Mégis ugy gondolom, hogy jobb, hogy nincs velünk, jobb hogy nem jön, nem zaklatja fel a gyerek életét.

Utólag felmerült bennem a gondolat, hogy meggondolatlan voltam, amikor vállaltam a fiamat, hiszen már akkor is kezdtem sejteni, hogy milyen ember az akkori párom.

Mégis örülök, hogy nincs kapcsolatunk, nem egy családban élünk, mert talán ez a legjobb mind a hármunknak.

2006. dec. 27. 08:27
Két éves voltam amikor a szüleim elváltak. Amikor ujra találkoztam édesapámmal 13éves voltam. Valamiért nem érdekelte hogy létezem. Új családja lett. Pár év mulva meghalt. Ezután vettem fel a kapcsolatot a féltestvéremmel, akivel mostmár nagyon jó a viszonyom. Eleinte utáltam mert ő az apámmal nőtt fel. Emiatt szégyenlem magam egy kicsit, de akkor úgy éreztem.
2006. dec. 22. 15:28

En es a hugom hazassagban szulettunk, de megis elvaltak a szuleink, mikor en 13, a tesom pedig 8 eves volt. Illetve meg annyi sem egeszen... Akkor az anyu HIVATALOSAN es VALOSAN is egyedulallo anya lett, pedig elotte nem az volt. Az apam ugy eltunt, hogy utana valahogy 9 evig nem is talalkoztunk. Nalunk nem voltak balhek, nem volt soha veszekedes, minket nem bantott egyik szulo sem. Egy szep napon egyszer csak elment. Illetve elosont, mert naponta, kis adagokban, sporttaskaban hordta el a cuccait, mint egy besurrano tolvaj. Ugy mentunk haza tesommal, hogy az elso dolgunk volt benezni a szekrenyeibe es lattuk, hogy "na, megint itt volt es elvitt valami ruhait...".

Ez sem jobb, mint ha soha nem is lett volna, mert igy vannak emlekek, amik csak azt juttatjak eszunkbe, hogy volt apank, de valahogy nem kellettunk neki megsem...

Most biztos eliteletek, de az akkori kis tizenharomeves fejemmel ezerszer gondoltam arra, barcsak inkabb meghalt volna, mert tudnam, hogy NEM TUD jonni, es nem NEM AKAR...

1. Hoxa
2006. dec. 21. 11:39
Azt hiszem, szükségtelen azt bizonygatni, hogy megváltozott a világ. A nők belekényszerülnek vagy bele akarnak kényszerülni hagyományosan férfias szerepekbe, míg a férfiak csak kapkodják a fejüket, hogy milyen mintákat, normát kövessenek. Minden megkötött házasságra két válás jut, kevés gyerek születik, a társadalom nem tudja, hogy a múlt századi szokásokhoz, vagy egy eljövendő „szép új világ" kereteihez igazodjon.

A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook