Hogyan vessek véget az érdekbarátságoknak, és kerüljek el újabbakat? (beszélgetős fórum)

A barátságnak nem muszáj véget vetni, inkább meg kellene tanulni NEMET MONDANI, nem mindere ugrani! Hidd el, elobb utóbb feleszmélnek, hogy HOPPÁ ....

ha viszont nem változik a hozzáállás, akkor le lehet oket építeni :-) NE legyél senkinek a "kapcája"!!!!

A hozzászólásaidból nekem az jon le, hogy te természetedbol adódóan nagyon onzetlen ember vagy, ami szimpatikus a mai világban, de nem éppen "praktikus"!

Szia!

Igen kellene az önzőség, de egyszer merjek az lenni velük, örök életemben azt hallgatom tőlük. Bár az is igaz, akkor meg semmi értelme nincs az egésznek, ha mindig az van amit ők akarnak...

Szia! Nálam évekről van szó, van elég sok közös emlék. Nem tekintettem rögtön barátnőnek, csak idővel, de nem jött össze, benéztem. Mint még jó pár embernél, akikkel évek óta ismerjük egymást. A másik, egy régebbi barátnőmmel úgy ért véget a barátság vagy mifene, hogy egyszerűen nem keresett többet. Hiába írtam neki levelet.

Nem ragaszkodom görcsösen hozzá, csak olyan jó valakivel megosztani örömöt bánatot... De nekik még az is baj néha, ha nekem jó kedvem van. Akkor gyorsan lehoznak engem is, nehogy jó legyen már nekem, ha nekik bajuk van...

Sziasztok!

Szerintem nem kell rögtön barátnőnek tekinteni azt,akivel párszor beszélgettek,esetleg segítesz rajta.Pár lépés távolságot tartani kell,és ha már teljesen meggyőződtél arról,hogy talán ő egy igazi barátnő is lehetne,akkor te is lehetsz neki.Sokkal több energiát emészt fel az állandó csalódás a barátnőben,mint a hiánya.Nekem is van ilyen "barátnőm",igaz,hogy én nem is tekintem igazinak,és így nincs csalódás sem.

Talán ha nem ragaszkodnál annyira a"mindenképpen barátnő kell"tudathoz,majd akkor hozna össze vele a sors.

Szia!

Valóban hasonlóak vagytok.

Szerintem meg kell tanulni néha "nemet" mondani,finoman,hogy ne legyen sértő.És kell néha egy kis egészséges önzőség.

Szia!

Én ugyan ebben a helyzetben vagyok. Nincs őszinte barátom...

Olyan szinten kihasználtak/kihasználnak, hogy leírni nem lehet. Én meg persze mindig hagyom magam újra és újra... Mindig igyekszem jó, segítőkész lenni másokkal, mindig odafigyelni rájuk, megoldani minden problémájukat, míg az enyémet ezek a személyek nem hallgatják meg, tesznek rá hogy nekem van e bajom, gondom, jó kedvem, történt e velem valami... Naplót kell írnom, mert az meghallgat legalább de annyit válaszol az is, mint a "barátok"...

Nálam rendszeres az, hogy amikor beszélgetek az egyik ilyen baráttal, miután jól megbeszéltük a szívügyeit, akármit, leírok valamit neki magamról, de nem jön válasz negyed óraig majd beírja, hogy mennem kell, szia, majd beszélünk. Olyankor megszaggatnám legszívesebben. Mikor ezt szóvá tettem neki, azt mondta, hogy olyankor siettetik őt és azért rohan. Na persze... Biztos is, mindig akkor sietős ha mást kéne meghallgatnia. Őszintén szólva csak unaloműzésnek jó vele beszélgetni, vagy ha olyan problémám van amit elakarok felejteni, mert mindig az övét kell megoldani úgyis.

A másik ilyen "kedves barátom" mindenféle módon kihasznál. Étel, ital, és ha más nincs akkor én jó leszek. Én mindig megvendégelem tisztességesen ha eljön hozzám szívből adom neki, mindent, annyit vártam volna hogy szeressen mint egy jó barátot, hogy legyek neki fontos valamennyire. Erre megkaptam kedden tőle, hogy másnap a haverjaival akar találkozni - holott meg volt beszélve arra a napra a találkozónk. Nem az első ilyen eset volt, hogy ha lehet azokkal megy, de ha kell valami hozzám fordul. Szóval én vagyok a 2. lehetőség.

Én hülye meg mindig ott vagyok, ha kellek nekik akármi van és verem a fejem a falba, hogy vagyok mindig olyan hülye, hogy elnézem nekik ezeket a dolgokat és még utána is merek segíteni nekik, mert megsajnálom őket.

Talán azért nem merem jól megmondani a magamét, mert csak ők vannak nekem... Félek, hogy teljesen egyedül maradok. De így is már teljesen egyedül vagyok, igazából szinte mindegy mert sosem találkozom velük - sosem érnek rá velem találkozni, másokkal persze bármikor.

Míg ők nekik minden happy lesz, én itt megyek tönkre. S ők ezt észre sem veszik...

Nem tudok önző lenni, mert akkor olyan szemétnek érzem magam, s inkább eltűrök mindent, pedig nem kéne.

Szia!

Van egy ismerősöm,aki sajnos sorozatosan hasonló szituba kerül,mint Te,csak nem baráti-,hanem szerelmi kapcsolataiban.Kihasználják,majd hanyagolják.

Igaza van aniko.k-nak abban,hogy az ilyesmit azzal teszik meg,akivel lehet.Valószínű,hogy olyan lány lehetsz,aki feltétel nélkül és önzetlenül segít.Szép dolog az önzetlen segítség,de nem minden áron.Te biztosan előbb felajánlod a sgítséged,mint te magad kérnéd.

Sajnos,ezt sokan észreveszik az emberen,és máris kialakul az érdek kapcsolat.

Ha olyannal szeretnél barátkozni,akit már ismersz,akkor gondold végig mélyebben a másokhoz fűződő kapcsolatait,ez segít a megismerésben(persze,ne nyomozz utána,mert az már durva lenne).Ha új ismeretségre teszel szert,akkor meg lassíts a tempón,azaz,nem kell rögtön segítéssel kezdeni,hisz egy barátságnak nem csak ez a lényege.

Nagyon jól látod magad,szerintem is túl jóhiszemű vagy az emberekkel.A másik véglet,a túlzott távolságtartás sem jobb,próbáld megtalálni a középutat.

Szerintem, ha legközelebb szeretne megkérni valamire, akkor mondj nemet. Ha kérdőre von az illető, hogy most miért nem segítesz, akkor mondd el neki őszintén, hogy mit gondolsz róla.

Nekem sok haverom van, de barátnőm csak egy, akire bármikor számíthatok, de ő is rám. Nem beszélünk napi szintén, de mindig ott folytatjuk a beszélgetést ahol abbahagytuk.

Húúúúú..., rám aztán mondanak az itteni magyar lányok mindent. Már olyan is volt, hogy én azért nem járok a társaságukba, mert engem a férjem üt-ver, és bezár itthonra :)) :((. Na meg, hogy fent hordom az orrom, és megtagadom a magyarságom. Egyszerűen tojok rájuk. Nekik csak az a szivfájdalmuk, hogy én nem csacsogok velük az éppen aktuális helyi pletykákon, nem tudnak rólam semmit. Még ez sem elég, akkor majd kreálnak rólam.

Ne foglalkozz velük. Nem Te vagy önző, hiszen Te eddig mellette/-tük álltál. Oldják meg maguk a bajaikat, és Téged meg hivjanak el egy moziba, vagy csak át magukhoz egy kávéra, vagy ilyesmi. Egyedül azért nem jó. Kell valaki, aki a BARÁTNŐD.

Szerintem is neki van igaza! Lásd a 6. választ, amit én írtam arra alapozva...

Szomorú, de akkor lehet, 180 fokos fordulatot kell vennem...ha haladni akarok és nem asszisztálni balekként.

Már a rengeteg csalódás, pofon miatt én is efelé hajlok. Csak akkor meg azt kapom meg, hogy én milyen egy önző vagyok, nem foglalkozom másokkal....

Persze igazából velem is csak addig foglalkozik az, aki önzőnek nevez, amíg segítek, vagy éppen valamilyen hasznot húz belőlem.

Lehet, tényleg jobb lenne EGYEDÜL maradni, elküldeni az összes ilyet oda, ahova valók, és szemellenzősen csakis a saját feladataimnak, céljaimnak élni? Nem foglalkozva azzal, hogy ki milyen önzőnek nevez, stb?!

Úgy legalább előbbre jutnék a SAJÁT életemben, céljaimban...és nem mások céljainak elérésében asszisztálnék.... :o

Szerintem te az egész lényegét nem érted.

Az nem nagy tragédia, hogy hogy egy balek vagyok, és nem bírok nem az lenni, így mások kihasználnak...

Nem csak egyetlen konkrét esetről van szó, amit említettem is, sőt ugyanez a "barát" most másodszor játszotta el velem ugyanezt.... :(

Én meg vagyok egy ****** továbbra is.

Hogyan vessek véget a már létező érdekbarátságoknak? És hogyan ne sétáljak bele újabb érdekbarátságba? Hogyan vessek véget a balekságomnak?

A mostani helyzetem, ami miatt kiírom ezt a kérdést, a következő:

részemről van baráti kötődés többek között egy konkrét személyhez. Vagyis ugye én barátságnak gondoltam mindvégig ezt a kapcsolatot, mert folyamatosan olyan nagyszerűen vett/vesz balekra, hogy csak utólag szidtam / szidom magam.

De visszatekintve észrevettem egy mintát a viselkedésében, és más ÉRDEKbarátéban is:

1) Ha valamire szüksége van, akkor ő keres, kedves, beszélgetünk (vagyis leereszkedik a szintemre), de itt is nagyrészt az ő dolgairól inkább.

2) nagyon kedvesen, bájosan szívességet kér, de azt sem egyszerre zúdítja rám, hanem lépésenként, és azért se veszem észre, hogy ő végül is egy saját feladatát oldatta meg velem pl.

3) Miután megkapta, amit akar, legyen az beszélgetés, vagy szívesség, segítség, még méltat néhány szóra, de jelzi, hogy jaj neki sok teendője van még, de "MAJD BESZÉLÜNK MÉG".

4) Szépen "eltűnik", nem keres, ha keresem, pattint. Innen tudom, hogy éppen minden rendben van nála, nem kell segítség.

5) Beváltja a korábban tett "Majd beszélünk még" ígéretét, és újra megkeres kedvesen...és innen indul újra az, hogy azért keresett, mert segítség kell neki.

A kérdésem azokra az esetekre vonatkozik, amikor részemről barátság alakult ki, vagyis megbíztam az adott személyben, és kötődök is hozzá. Ugyanis ilyen esetekben egyszerűen nem bírok nemet mondani, mert elhiteti velem, hogy barátok vagyunk, közben meg csak újra kihasznál.

Hogyan szüntessem meg ezt az érzelmi baráti kötődést, amivel ő visszaél???

Továbbá hogyan kerüljem el azt, hogy újabb ÉRDEKbarátságok kötődjenek?

Legyek mindenkivel gyanakvó (az már paranoia lenne)? Teszteljek mindenkit? Vagy mi a francot tegyek?

Legutóbbi konkrét kihasználási eset:

szépen lépésenként leszerveztette velem egy külföldi útját (itthonról emailben elintéztem neki a repülőjegy, szállás, taxi stb rendelését angolul), majd kiutazása előtt 5 nappal már fel sem vette a telefont, amikor hívtam. A kiutazási napja előtt annyit írt SMS-ben, hogy már a külföldi útra akar ráhangolódni, azért nem foglalkozik itthoni dolgokkal. DE egy másik közös ismerőssel továbbra is napi szinten Skype-olt pl.

Majd kiutazott pár napja, és annyira nem méltat, hogy egy SMS-ben megírja, hogy megérkezett rendesen.

Én az ilyen szintű kihasználásokon már annyira kibuktam, hogy felnőttként sírok a tehetetlenség dühétől, és legszívesebben jól bemosnék az ilyennek.

Már azt hiszem, egyedül bennem van a hiba, hogy megbízom az emberekben...akik közül sokan visszaélnek ezzel.

Mit tegyek ilyenkor? Hogy szüntessem meg azt a ragaszkodást részemről, amit kihasználva újra és újra balekra vesz(nek?)