Hogyan tettétek túl magatokat azon, hogy elhagyott a párotok? (beszélgetős fórum)

szia.Sajnos tudom én is h ez milyen érzés.

Tapasztalatból mondom h most kell erősnek lenni.Akár mennyire is nehéz.Kicsit sőt nagyon össze tud tőrni az ember.

Nekem sajnos jó párszor kijutott ebből a dologból:(

Találj valami hobbit elfoglaltságot.Találkozz barátnőkkel,rokonokkal ne gubozz be otthon.

S hidd el a szerelem akkor jön mikor az ember nem is számít rá.

Nekem is ezt mondták sokáig nem hittem el,de ez a nagy igazság.

És tényleg így is volt.Akkor jött a férfi az életembe mikor már semmit nem vártm az élettől s kilátástalan volt az életem ilyen szempontból.

Kívánom,h neked is eljöjjön majd a szerencséd.

Amit nem kell siettetni.

Foglald el magad,menjél társaságba.Keress új barátokat...

Egy másik pasi felejtett,ha nem is rögtön de azért az is jó módszer:)

Egy darabig nehéz.............

Szia! Az tény hogy az idő mindent megold, de ilyenkor nehéz ezt elhinni, olyan hihetetlenül hangzik. Tudod, hiszem, ha látom :D :/

Semmiféleképpen sem ugrok bele csak úgy egy kapcsolatba, akkor inkább egyedül vagyok :/ Nekem nem megy szerelem nélkül egy párkapcsolat se, mindig az "igazit" várom :$

Biztos van értelme valakinek, én még így nem jöttem össze senkivel társkeresőn. Haverokat, barátokat szereztem onnan, de ismerkedés is csak az első beszélgetésig ment. Utána kiderült hogy egy üresfejű idióta a pasi. Csak azért vagyok fent amúgy ezeken az oldalakon hogy ilyen formában is megadjam az esélyt hogy rám találjon a nagy Ő.

Úgyhogy szerintem te se töröld magad onnan :)

Zágrábban van egy érdekes múzeum, a "SZAKÍTÁS MÚZEUMA".Egy frissen szakított pár alapította,akik nem tudtak megegyezni,kinél maradjanak a közös tárgyak.

Van ott szélvédőbe hajított kerti törpe,balta egy visszautasított szerelmestől,stb.

Az ajándékboltban meg lehet pl.radírt venni,amin felirat van:"Rossz emlékek törlésére",ha ki akarna békülni valaki a szerelmével(ami jó nagy baromság lenne mert semmi értelme...)

Akkor most én kérnék tőled tanácsot.

Van értelme ezeknek az oldalaknak vagy hagyjam az egészet?

Én 17 éves korom óta kapcsolatban élek/éltem.

Egy 2,5 éves kapcsolatból mentem át a mostani 4,5 évesbe. Szinte azt sem tudom mit jelent az, hogy egyedüllét.

És attól félek, hogy ilyen szerelem, mint a miénk volt nem fogok találni. Pedig szeretnék,mert mindennek ellenére még mindig hiszek a szerelemben. (remélem nem vagyok nagyon naív).

Társkeresőn nem üt vissza az, ha a nő kezdeményez?

Találtam 2 srácot is aki tetszik, de mindkettő már vagy egy hete nem is nézte az adatlapját. Én azért írtam nekik. Ha úgy kell lennie, hogy találkozzak valamelyikkel, akkor úgy is lesz. (remélem)

persze,kinyílik a világ és jön az új szerelem..:)

egy kis gyászmunka,tényleg:)

Te szerencsés!...

Én anno sok bőgéssel,pár csomag pzs-vel és néhány tábla csokival.Általában 1 hónap volt a "gyászmunka".Aztán elkezdtem mozogni,futni,hogy leadjam a felszedett bánathájat és levessem a "sertés-jelmezt."

Ahogy szabadultak fel az endorfinok,meg jobbnál jobb pasik futottak velem szembe és köszöngettek,már nem is volt olyan tragikus az egész :)

Én többször voltam egyedül, mint párkapcsolatban, 21 éves vagyok és összesen 8 hónapig "éltem" párkapcsolatban (6 hónapos és 2 hónapos), szóval elmondhatom magamról hogy "megszoktam" az egyedüllétet, és borzalmas érzés. Hiányzik egy társ. Társkeresőn meg ilyen ismerkedős oldalakon én is fent vagyok. :)

Nem most hagytak el, körülbelül 1,5 - 2 hónapja, de én hülye még mindig gondolok rá és hiányzik :S

Én tavaly ilyenkor szakítottam a vőlegényemmel. Én küldtem el, de sztem csak idő kérdése lett volna, hogy ő tegye meg ezt.

Emlékszem első éjszaka (együtt éltünk) azt hittem meghalok, egyedül az ágyban, persze semmit sem aludtam, amikor elaludtam és felébredtem azt hittem scak álom volt a szakítás. de nem, valóság volt.

talán annyival volt könnyebb nekem hogy én küldtem el, de én szerettem őt, csak tudtam hogy vele nem fog menni és tönkremegyek.

második nap egy jóbarátom összekapart, szabadnapos voltam ő is és elvitt kóborolni és hallgatni meg vígasztalni.

aztán szép lassan minden nap jobb és jobb lett

sírtam sokat, de ott voltak anyuék a barátaim és vhogy ők erőt adtak

bennem is bennem volt hogy gyorsan keresni mást, hogy úr isten egyedül maradtam és így maaradok örökké

aztán idővel jobb lett minden

csak az idő segít meg a barátok, szülő és első napokban gyászold meg.