Hogyan tegyem túl magam ezen? (tudásbázis kérdés)

Köszönöm válaszod.

Inkább nem ülök le vele,ezen túl vagyunk már nem tegnap óta tart ez sajnos.Nagyon régi probléma.

Megszakitok minden kapcsolatot,ő változni nem fog.

már irtam lentebb,ne engedd be.

ennyi,ha nem érted meg ,nemfog változni semmi,

:(

Ez tényleg gáz...

Sajnos igen.

Segitségre nem számithatok,nem számithattam soha tôle.14 éves a legidősebb lányom,mégis mindig a barátnômet kellett megkérnem arra hogy nagy ritkán ha dolgoznom kellett és nem tudtam megoldani az apjukkal vigyázzon rájuk.

Nem dolgozik,le van százalékolva de a nem az a tipikus jó nagymama,ha hozzánk jön folyton ez a téma ahelyett hogy a gyerekekkel foglalkozna,ez engem nagyon bánt.A környezetemben kismillió ember van akinek besegit a nagyszülő,nekem nem.Ezt próbálom egy ideje elfogadni de ez már képtelen vagyok tolerálni hogy mindig ezt kell hallgatni egy hónapba egyszer is,nekem ez is sok.A legidősebb lányom már többször kijelentette hogy nem normális,szóval elég gáz.:(

Mindig van akivel harcolnak,ez borzasztó!

Egy ideig legalábbis ne keresd a társaságát. Nem csak neked rossz így, a gyerekeknek is.

Nem vagy hülye, ez a helyzet viszont az.

Én jóban vagyok a gyerekeimmel, és az unokáimmal is. Nehéz elképzelni egy másik anyáról, nagymamáról, hogy képes megkeseríteni a gyerekei életét. Akár össze is ugrasztaná... :(

Egyébként biztos,hogy rosszat mond igen.

Mert még mutatta is,hogy ezt és ezt irta messengeren de én akkor is mondtam nem érdekel.Gondolom ő azt várja hogy én neki ugorjak a tesómnak folytassam tovább a vitát,de nem ajarom.

Nem érdekel mit mond,de ez nem érdekli anyámat sem.

Azert irtam ki ide a gondomat mert azt gondolom vannak emberrk akik másképp látják,és lehet én vagyok a hülye,de nem egyöntetüen mindenki azt mondja hogy fejezzem be vele.

Biztos, hogy a tesód rosszat mondott, vagy csak az anyukád mondta? Nem mindegy, de te tudod!

Én a testvéreimmel mindenképpen jóban akarnék lenni.

Te is csak fújod a magadét, megoldás keresése helyett!

Húzz egy vonalat, eddig, ne tovább!És ne hagyd magad.

Nem,szerintem meg nem.

Én csak nyugalmat akarok,nem érdekel hogy mit mond rólam a húgom,de ezt miért nem tudja tiszteletbe tartani?Ugyanugy mondja.

Azt is hogy az apám mekkora sz@r mert anyám nevelt fel minket,ezt minden alkalommal megkapom,én nem akartam megszületni,vagy miért nem adott intézetbe,mint egy életen át azt kántálni hogy felnevelt.

Annyi fájdalom van bennem vele szemben,de ezt megbeszélni NEM lehet,próbáltam.

Szerintem nektek tesóknak kellene először elbeszélgetnetek egymással. Ne engedjétek, hogy egymásnak ugrasszon benneteket.

Aztán beszéljetek együtt, ha lehet az anyuval is.

Felnőttek vagytok, és nem viselkedhet veletek úgy, ahogy éppen kedve tartja. Ezt az unokák is látják, és tudják, hogy így nem való beszélni senkivel sem.

Ha nem akar változtatni, egy ideig bizony mellőzném a társaságát. A többi testvér is tegyen így.

én ,az ajtón se engedném be,cirkuszoljon máshol,

már csak a gyerekek miatt is,nekik sem jó ez

És az is tény hogy ez nem csak az én kiváltságom,mindegyik tesóm már részesült ebbe,én is többször de már nem birom.

Van más próblémám is,nem birom már hallgatni hogy ez ezt mondta erről az azt mondta arról,ha kérem hogy ezt fejezze be ilyen cirkusz van.

Rengetegszer próbáltam,mint irtam ebbôl az van hogy én hogy jövök ahhoz hogy megszabjam miről beszélhet.

Mintha valami felsőbb rendü személy lenne,én meg alárendelt.

Most mint ahogy ezt is irtam,az megy hogy én szándékosan csuktam a kezere az ajtót.

Nőlj fel! Három gyerek anyja vagy! 35eves, vagy ha a saját otthonodban élsz megszabhatod ki lép be rajta. Anyád mergezze a levegőt máshol. A te házad a te szabályaid.

Mire gondolok?

-Anyu, ha a mergedet nem tudod máshol hagyni ne gyere ide! Kikérem magamnak hogy mérgezd az életem a családom.

35 éves vagyok,de az anyám még mindig megkesiti az életemet.

Fél óránál többet nem tudok vele eltölteni,három unokàja van itt,de nem nagyon érdekli.

Folyton az a téma,hogy a húgom mindennek elhord engem,kever rólam hogy apám milyen szemétláda,ő /az anyám/ aki felnevelt minket.

Az utóbbi időben kértem hogy ne erről beszéljünk nem érdekel ez,ezeket úgy reagálja le hogy mit képzelek magamról hogy jövök ahhoz hogy megszabom hogy ő miről beszélhet és miről nem.

Most hétvégén elvitte a lányaimat színházba ilyen mèg sosem történt,gondoltam a gyerekeknek öröm nekem tizen x éve egy óra nyugalom,de azért tette a megjegyzéseket,amig elmennek azzal töltsem az időt hogy irjam össze egy papirra hogy mit mondjat ezentul mert én mindig a lábtörlő alá söpröm őt.

Ezt szintén lenyeltem,nem reagáltam le.

Visszahozta a gyerekeimet és újra kezdte a szemét apám,a szemét húgom és csak mondta mondta mondta....remegve hallgattam egy darabig aztán már nem birtam sajnos én is kiabálni kezdtem.

Végül elment és idegembe becsaptam a bejárati ajtót,ő meg visszanyúlt,véletlenül a kezére csuktam.Ezt nagyon sajnálom.

Most a testvéreimnek már előadta a verzióját hogy kajakra neki mentem,most ők oltogatnak.

Holott ez véletlen volt.

Tényleg bánom,de sajnos megtörtént de egyszerüen nem tudom mit kéne tennem hogy a szük családomnak nyugalma legyen.