Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan szerethetnék bele újra a páromba? fórum

Hogyan szerethetnék bele újra a páromba? (beszélgetős fórum)


1 2
2009. szept. 6. 18:37

Ez is nagyon hasznos egy cikk:

[link]

2009. szept. 6. 18:35

Azt hiszem idővel majd világos lesz a megoldás. Folyamatosan változunk, érettebbek leszünk, megváltozik az értékrendünk, hozállássunk, gondolkodásmódunk világról alkotott képünk minden. És akkor dől majd el kettőtök sora. Most még nincs meg a szükséges érettség, tapasztalat. De akkor már majd kiforrottabb lesz minden, tisztábban látsz. Legalábbis én ebben reménykedem, bizonyos fokig éretlennek érzem magam ezekhez a dolgokhoz. A kapcsolatom is talán ezért ment tönkre. Vagy lehet, hogy itt volt az ideje. Van egy jó idézet:


"Ha valaki belép az életedbe, hagyd. Köszöntsd, bárki is az, élvezd, amit hoz, még ha csak rövid időre is. Ha menni akar, engedd. Értsd meg, hogy a távozása nem tőled függ, egyszerűen eljött az ideje."

Kapcsolatok születnek és meghalnak. Ez az élet rendje.

2009. szept. 6. 18:27
Szerintem csak azért érzed így mert fiatal vagy még ehhez, és ebben a korban még ilyen nnyugalmat tényleg nehéz megszokni. Amugy a miénk is ilyen volt, mi sem nagyon jártunk sehova. Csak annyi, h ogy a miénk együttélés-alvás nélkül is kiürült. Nem érzed, hogy még élni szeretnél, szórakozni, pörögni az otthonülés helyett? Lehet, hogy vissza kéne lazítanotok egy picit a kapcsolatok. Mindekettőtöknek jót tenne szerintem egy kis szabadság, és akkor majd kiderül mit éreztek egymás iránt. Szerintem egy kis különélés, akár szünet is fel tudja éleszteni az elvesztettnek hitt érzelmeket. Fura, mert én is egyik percben azt éreztem megfulladok, a másikban pedig közös életet akartam. De ez én vagyok, azt se tudom pontosan mit akarok :(
2009. szept. 6. 18:10

:D Hát ez az! Erről beszélek! 1,5 éve vagytok együtt és lapos a kapcsolat!!! De tudom ezt belűről nehéz átlátni :)

Egyébként sok olyan ismerősöm van akiknek volt 16-22 éves koruk közt 1-4 éves kapcsolatuk és most mással élnek. Van aki 10-30 év múlva él mással. A miértre meg csak 1 válasz van! Az amit te is írogatsz csak nem mersz szembe nézni vele :) Ellaposult, nem ég a tűz.


Na azt hiszem ennyi, a kettőtök kapcsolatát már úgy kiveséztem, hogy csak na :D Sok sikert!

2009. szept. 6. 12:10
Nem erről van szó. Hanem arról, hogy fiatalok vagyunk még! Szerintem nem sok olyan ennyi idős párkapcsolatban élő embert tudsz mondani, akik minden éjszakát együtt töltenek. És szinte minden szabadidejüket is. Szeretem az otthonomat, szeretek a saját környezetemben is lenni, de ha majd összeköltözünk, az már mindkettőnk otthona lesz és úgy az már szerintem egészen más. És hozzátenném szinte nem is mozdultunk ki már jó ideje, úgy éltünk, mint a 40 éves házasok. Szerintem ez nem természetes! Most folyamatosan elkezdtünk változtatni ezeken a dolgokon, és lehet, hogy ez rendbe hozza a kapcsolatot.
2009. szept. 6. 10:09
Azt hogy nagyon sokan évtizedek óta élnek együtt a párjukkal és minden nap egy ágyban alszanak. Másfél év után fel kell lélegezned?!? Erre aztán biztosan alapozol még 70 évet együtt ;)
2009. szept. 6. 09:29
Egyébként ma eszembe jutott valami érdekes dolog! Az én pszichológia tanárom azt mondta, hogy biológiailag a szerelem nem tarthat másfél évnél tovább, mert megterheli a szervezetet! Persze sok ember van, aki erre tud ellenpéldát mondani, és lehet, hogy ez tényleg hülyeség, de ő ért hozzá, és mégis nagyon sokan mondják, hogy ha húsz év után múlik el a szerelem az a normális, de ilyen hamar, az nem. Mit gondoltok?
2009. szept. 6. 09:26
Mi a tegnap előtti éjszakát külön töltöttük a párommal és csak tegnap délután találkoztunk néhány percre, aztán rohantam is tovább, és este nála aludtam. Még nem mondok semmi biztosat, de körvonalazódik az érzés iránta megint. Szóval lehet, hogy csak szükségem volt egy kis magányra, mert már betelt a pohár a sok cirkusszal és veszekedéssel.
2009. szept. 6. 09:22
Nagyon sajnálom Elfelejtett jelszó! De ha így érzed, talán így lesz a legjobb! Remélem találsz majd valakit, akivel boldog leszel. Neked is sok sikert, hogy újra felépítsd önmagad.
2009. szept. 5. 15:30
sok sikert nektek! és különbet mint ami nekem jutott!
2009. szept. 5. 15:30
mi szakítunk. ennek a kapcsolatnak semmi értelme nincs. keresek valakit aki komolyan vesz és nem csak lábtörlője vagyok.
2009. szept. 5. 15:15
Ki mondta, hogy 5 éves párkapcsolatot tarts fent addig mással?!? 12X5 kapcsolatod is lehet 5 év alatt, sőt! :D Vagy akár egy se, ez a szomorúbb.
2009. szept. 5. 13:43
Lehet, hogy így van. De én egy évet sem bírnék ki így egy kapcsolatban, nemhoyg ötöt, és nem tenném tönkre őt sem ezzel, úgyhogy még kigondolom meddig akarok várni, és ha ez nem változik, akkor szakítok.
2009. szept. 5. 13:32

Vigyázz vele mit kívánsz! Részemről még mindig áll, hogy nem most kéne a kapcsolatotokat erőltetni! Lehet 5 év múlva mikor újra találkoztok más lenne, de esetlegesen addigra kaphatok egymástól olyan sebeket (lásd az általad említett veszekedések), amik egész életetekre megmérgezik majd a kapcsolatotokat.


Szóval döntsd el mit akarsz. Senki sem tudja garantálni, hogy jól döntesz-e. Ilyen az élet.

2009. szept. 5. 12:48
Annyira kétségbe vagyok esve. Valamit nagyon elronthattam/elronthattunk közben, hogyha most ez van. Talán igazatok van, és nem lehet visszacsinálni. De ha mégis, akkor én már csak ezt az egy esélyt kérném az élettől a kettőnk számára, és úgy vigyáznék erre a kapcsolatra, mint a legtörékenyebb dologra a világon! Bárcsak tényleg lenne megoldás!
2009. szept. 5. 12:42
Nem, mert ő nem olyan, aki ezért van együtt valakivel. Egyszerűen mások az értékei, mint a 17 éves srácoknak általában. Sokkal komolyabb, sokkal érettebb a felfogása annál, minthogy azért legyen velem, mert idősebb vagyok, és ez imponál neki.
2009. szept. 5. 12:38

bubuska, tudod mi jutott eszembe?!?

Párod nem érdekelt a szakítás terén! Egy 17 éves fiú 19 éves nővel fut! Te tisztában vagy vele, hogy ez mennyire imponálhat neki?!? A dolgok ezen oldalán elgondolkodtál már?

2009. szept. 5. 12:37

:D Nos, akkor ne találkozzatok sűrűn :D

Egyébként ha nélküle el tudod képzelni a szakítást, akkor tényleg kéne pár év szünet :)

2009. szept. 5. 12:33
Meg az a gond, hogy amikor nem vagyok vele, úgy érzem, talán meg tudnám lépni a szakítást, de amikor ott vagyok vele, néz rám azokkal a szép szemeivel, meg amikor átölelem, akkor a szakítás gondolatára egyszerűen rám jön a zokogás és taszítom el magamtól a gondolatot is.
2009. szept. 5. 12:33

Attól, hogy nem jártok még találkozhattok! Sőt, könnyebb is új kapcsolatba kezdened :) Hiszen nem fogsz állandóan az előző miatt keseregni, mert tudod x nap múlva beszéltek.

Persze a túlzásba vitt utóbarátkozás árt egy új kapcsolatnak ;) De ha az új barát nem tud lebeszélni a régiről, akkor ejtsd :D

2009. szept. 5. 12:29
Hát lehet, hogy igazad van. Én már anyut is megkérdeztem mit gondol, és ő azt mondta, hogy szerinte ha úgy érzem, ennyire hiányolnám őt szakítás után, akkor maradjunk kapcsolatban, és találkozgassunk, ha úgy érezzük, aztán majd minden alakul. Fogalmam sincs, hogy ez jó ötlet-e, mert ha el akarom felejteni, le akarom zárni, akkor ez nem megoldás, de ha várok még valamit ettől az egésztől, akkor ez lehet, hogy segítene közelebb kerülni megint hozzá .. mit gondoltok?
2009. szept. 5. 12:27

bubuska19, 1 hónap semmit se old meg. Nem idő. 1-1,5 év! Az alatt "bohóckodás" a dolog.

19 évesen nagy időnek tűnik 1 egész hónap :) De pár év múlva már röhögni fogsz te is az ilyen ötleteken. :)

2009. szept. 5. 12:23
Azon gondolkoztam még, hogy esetleg tarthatnánk egy egy hónapos szünetet, amikor egyáltalán nem beszélünk egymással, és akkor utána összeülünk és meglátjuk. De ez mondjuk a vitákon nem javít, csak esetleg lehet, hogy utána érezni fogom, hogy szeretem. Vagy nem tartunk szünetet, és várom még maximum fél évet, és ha addig sem lesz jobb semmmi, akkor szakítok ... bár erre gondolni sem szeretnék.
2009. szept. 5. 12:12
De bennem sem merül fel! Tehát, amikor én azt mondom, hogy lehet, hogy nem ő az, azt csak azért mondom, mert ti vagytok a tapasztaltabbak, lehet, hogy igazatok van, hiszen mindennek két oldala van, de én magamban nem kérdőjelezem meg, hogy ő az!
2009. szept. 5. 12:10

Skar-nak igaza van :D

Tényleg nem merül fel az igazival való kapcsolatban a "nagy" kérdés :D

30. Skar (válaszként erre: 17. - Bubuska19)
2009. szept. 5. 12:04

Nem hát. :)

Jókat mosolyogtam mindig azokon a kérdéseken, hogy"Honnan tudom, hogy ő a igazi?" - hát persze, hogy onnan, hogy ez a kérdés fel sem merül. Hasonlóan, ha egyszer már szerettem valakit, és most mégsem érzek iránta semmit, nem szerethetek bele újra, hacsak nem történik valami világrengető, amiben legalább egyikünk újjászületik. Az eszemmel rögtön tudtam, hogy nem fogom többé szeretni, és tényleg nem.

2009. szept. 5. 12:01
ici-pici! Köszönöm a tanácsokat! Mivel egyelőre nem fog menni a szakítás, ezért koncentrálok a második részére a levelednek! :D Nekem egyik se terhes, szívesen teszem mindegyiket. Lehet, hogy nem ő az igazi, de ebbe bele sem merek gondolni, mert most tényleg úgy gondolom, hogy ő az! És ha vége lenne, és később rájönnék, hogy mégsem ő volt, akkor szerintem ez is nagy fájdalmat okozna, mert hogy most megvagyok róla győződve, hogy ő életem párja! És mi már elterveztük a közös jövőnket, ami nem gyakori szerintem egy 17 éves pasinál, hogy ilyesmit szóba hoz, és komolyan gondolja! Ez is nagyon megtetszett benne, meg én is pont olyan komolyan gondoltam ezeket a dolgokat. Ezért is fáj a szakítás gondolata, mert ezzel az egész jövőképem összeomlik. És nálunk egy egy elég bonyolult dolog, mert ha szakítanánk, akkor is kapcsolatban maradnánk egymással, ugyanis egyikünk se bírja ki a másik nélkül sokáig. Lehet, hogy az én kérésemre eltöltenénk egymás nélkül valamennyi időt, de aztán úgyis újra találkozni akarnék én is vele. És akkor megint mi lesz? Mert nem tudom a barátság működne-e közöttünk, mert régebben is úgy voltam vele, hogy amikor ez a nem szeretem időszak volt, akkor nem is kívántam őt, aztán szünetet tartottunk, és néhány nap után a karjaiba omlottam, és ezerrel lángoltam! És ezzel azt akarom mondani, hogy a nagy barátságból megint vad csókolózás, meg még ki tudja mi lenne, és akkor kezdtük elölről az egészet, mert csak "az" nem fér bele egyikünk életébe sem. De ha újrakezdjük, akkor meg ki garantálja, hogy nem futunk megint zátonyra? igazából szerintem észrevetted, de a legnagyobb gond (?) szerintem az, hogy akár szakítunk, akár nem, csak az merül fel bennem,hogy hogyan alakul tovább a kettőnk élete, és hogy bármi történjék, ő mindig benne lesz. És lehet, hogy ez amolyan gyerekes tévképzet, de én ezt most elég komolynak érzem!
2009. szept. 5. 11:41

Nagyon rossz így, de vagy elviselem vagy arra van az ajtó. Igy kerek perec kimondta. Elöször sőt már sokszor az utóbbit választottam. Akkor visszakönyörögte magát, és volt amikor én nem bírtam tovább. Ez amolyan se vele se nélküle kapcsolat.


Arra is gondoltam talán nálam eleve ilyen a szerelem. Vagy a másik verzió, hogy ez tényleg nem szerelem. Csak próbálom elhihetetni magammal, mert fájna az egyedüllét és kell valaki nekem is. A mai felhozatalt és a magas igényeket figyelembe véve nagyon nehezen találok megfelelő ember+ még vidéken is lakom szóval majdnem reménytelen..

Persze nem csak ezért maradtam. Nekem Ő a biztos pont az életemben, aki mindenben megfelel(kivéve hogy keveset ér rá dehát dolgozni muszáj..) és mikor kidobtam állandóan rá gondoltam, mindenkiben őt kerestem, szörnyen hiányzott.

Mindig akkor jövök rá mennyit jelentett mikor már nincs velem. Ha igen akkor meg kikészítem., msnen szoktunk nagyon sokat veszekedni. Személyesen valahogy jobb. De msn nélkül meg végképp megkopnának az érzéseim és a végén már olyan mint egy idegen. Nem tudom miért érzem ezt, de nagyon idegesitő hogy azt sem tudom mi is ez pontosan!

2009. szept. 5. 11:40

Sziasztok!


Elég érdekes a "tény állás" :D A fiú 17 a lány 19 éves. Még fel se nőttek! Amíg nem alakul ki az ember "felnőttes" oldala addig én azt mondom, hogy szinte kizárt az örök szerelem lehetősége.


bubuska19, ne aggódj! Lehet most kell nektek egy kis szünet. 1 év vagy 2, de akár lehet 5 év is és még utána sem vagytok lekésve semmiről se. :)

Majdnem olyan helyzetben voltam, mint most te. 9 év telt el az életemből úgy, hogy nem bírtam elengedni. Miért nem bírtam elengedni?!? Na ez a legviccesebb :D Pont ugyan azon okokért amiket te is felsorolsz (ráadásra nálunk a fiú 1 évvel idősebb volt!)

Indokok:

- életem szerelme,

- még senkivel sem sikerült ennyire őszintén együtt lenni,

- az elején akkora fellángolás volt, hogy körülöttünk mindenki benne éget,

és hasonló dolgok :) Mindet nagyon jól ismerem. Ahányszor összevesztünk irtózatos volt! Mintha egy darabot téptek volna ki a szívemből!


De a tanácsom: HAGYD OTT!!!


Nagyon nehéz lesz! A szívedet sokáig csak a mellkasod fogja a helyén tartani, de véleményem szerint ezt kell tenned. Saját magadért és érte is.

Párodnak gondolom rajtad kívül nem volt "igazi" barátnője, hiszen most 17, mikor megismerkedtetek 16 volt. 15 évesen az ember nem képes "felnőtt" (itt nem a szexre gondolok, bár az is szerepet játszik) kapcsolatot kialakítani. Meg kell adnod neki is és magadnak is az esélyt, hogy megerősödjetek, a személyiségetek kiforrjon.


És most ismétlem önmagam :) NE AGGÓDJ!! Ha egymásnak vagytok teremtve úgyse fogtok mással összeházasodni, de figyelmeztetlek, ne lepődj meg, ha 2 év múlva rájössz: nem ő volt az igazi.

Én rájöttem :) Most már pontosan tudom, hogy milyen egy igaz szerelmen alapuló kapcsolat. :)

Neked is azt kívánom, hogy ismerd meg, mikor eljön az ideje :) Az is lehet, hogy azzal az emberrel/ fiúval lesz akit most "istenítesz", ki tudja? ;) Csak adj időt magatoknak, hogy megerősödjetek, felnőjetek.

Ennyi. :)


Na de ha ennek ellenére mégis mentegetni akarsz, akkor a javaslatom a következő:

- 2 hetenként közös kirándulás, kettesben vagy olyanokkal akik nem "áldott" jó barátok. így szerezhettek közös, csak kettőtöknek "meglévő" emlékeket.

- mond ki, hogy szereted. Ne naponta 1x, de ne is ess a ló túl oldalára, hogy egész nap ezt szajkózd :D Mond neki miközben egy jó kis filmet néztek, vagy éppen csak bekaptok valami kaját.

- mesélj neki a nélküle töltött időről, hogy ismerje életed és részese lehessen.

- apró figyelmességek!

Aztán több hirtelen nem jut eszembe :D

DE a LEGFONTOSABB még igen:

Az összes dolgot neki is produkálnia kell irányodba!


Ha az általam felsoroltak közül valamelyik terhes lenne, akkor azt mondom nem igaz szerelem :) Sajnos a legtöbb ember ilyenben él, mert lusta vagy fél megkeresni a valódit.

2009. szept. 5. 11:35
Nálunk pedig még az ellenkezője van, és lehet, hogy ez is közrejátszik a mostani helyzetben. Mi túl sokat vagyunk együtt szerintem. Minden nap nála alszom, és sokszor egyáltalán haza sem megyek néhány napra. Lehet, hogy még fiatalok vagyunk így együtt élni. Őt mondjuk nem zavarta soha, de ezt én annak tudom be, hogy nála vagyunk, ő otthon van, a saját környezetében, a saját dolgaival, és szerintem az úgy egészen más.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook