Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogyan segítsen a gyerek a házimunkában? fórum

Hogyan segítsen a gyerek a házimunkában? (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Hogyan segítsen a gyerek a házimunkában?

1 2 3
2016. okt. 2. 10:17

beszélni mindenki klasszul beszél mindenről. vagy hallotta valakitől, v olvasta valahol és így hallotta valakitől, de ahogy mindenkinek mást jelent a zöld fű fogalma, mást jelent a kifejezés: szeretet. mindegy, hogy mit hangoztat, és véleménye milyen igazságokat fogalmaz meg. leteszi az okostelefonját, elfordul a monitorjától, és gyönyörű szózata után, máris önmaga beidegződései szerint osztja reakcióit a világba. némelyek szöttyött szottyolnak lelkes útmutatásaikban. saját életük a bizonyíték rá. persze fontosnak érzem a párbeszédet. a gyémánt is az utolsó parányi csiszolás után nyeri el "lehetséges" értékét. és bár, ki a mundérját védve is ágál mert magát kioktatva érzi, és oktatja így ki a másikat, reá is ragad a csillámporból.. :-)

nem szabad erőből diskurálni. az a gyengébbek ütőkártyája mindig.. :-)

szöttyött mindenkinek..

:-)

2016. okt. 2. 09:09

És ami még fontosabb:


"Az a gyerek, aki nem érzi szülei szeretetét, nem tanulja meg annak természetét, és így nem tudja tovább adni saját gyerekének. "

"Gyerekeink nagy része nem játszik társasjátékot, nem érdeklődik a többi ember iránt. Inkább elvonulnak és a számítógéppel játszanak. Minden harmadik házasság válással végződik, egyre több a magányos ember. "


[link]

2016. okt. 2. 08:40

Ez sem mellékes:


[link]

2016. okt. 1. 17:48

egyébként, szerintem is mindenkinek igaza van.


de ez engem nem zavar. :-)

72. f1427bf217 (válaszként erre: 66. - 4c1a787e8f)
2016. okt. 1. 17:16

én nemm vagyok láány..!

aszontam volna tán, h istennő vagyok? :-)

nemaszontam.

71. csikil4ny (válaszként erre: 70. - 4c1a787e8f)
2016. okt. 1. 16:34
Ennél azért kicsit komplexebb a dolog. Ilyen alapon az emberiség hány százalékát lehetne "dilidokihoz" küldeni? Sokkal több érintettet találsz el itt, mint gondolnád...
70. 4c1a787e8f (válaszként erre: 68. - Nikletty)
2016. okt. 1. 16:29

Ez jó mondás...:-) Csak nálunk húsba vágó, mert tényleg nagyon onnan jön az örökség..


Egészen biztos az örökletesség. Az apjuk is simán diagnózisos lett volna, ha anno eljut a Vadasban. Csak akkor még nem volt divat a dilidoki..


Viszont pont ezáltal szélesebb a látóköröm ebben, és azt gondolom, hogy nagyon sokan élnek úgy, akik nem lennének diagnózisosak, mert éppen nem érik el azt a szintet. De mégis sokkal nehezebb nekik, mint annak, akiben szinte semennyi ilyen hajlam nincs.


De persze, az 5. fagyis esetek is vannak, hogyne lennének. Ott az a kérdés, hogy a szülővel minden 100-as-e.. Ő mit kompenzál?

69. 4c1a787e8f (válaszként erre: 67. - F1427bf217)
2016. okt. 1. 16:24

Az én vagyok.

!

68. nikletty (válaszként erre: 66. - 4c1a787e8f)
2016. okt. 1. 12:10

olvaslak benneteket... mindenki érdekeset ír

s igen, biztos hogy pl egy szülőnek könnyebb dolga van mint másiknak, mert egyszerűen olyan a "gyerekanyag"... meg fordítva... de persze az is igaz, hogy valaki következetlen és azért szív a gyerekével, s úgy gondolkozik, hogy "Hát ilyen ez a gyerek"... Én sok ilyet látok... pl azt mondja nekem, "el van hízva picit a gyerek, de hát olyan a ő, hogy csak azt veszem észre, hogy már az 5.jégkrémet eszi". Hol a szülő a 3-4. jégkrémnél kérdem én? Csak egy pl...


Ill egy felvetés... az hogy egy gyerek milyen "anyag", némileg örökletes is lehet nem?

Nem hiába mondják, az "Unoka, a nagyszülők bosszúja" :D - csak kinek mennyire

2016. okt. 1. 11:04
ne csesztess már. én akkor is isten vagyok. :-))
2016. okt. 1. 10:14

Jaj lányok, nyugalom. Két értelmes ember vagytok.


Csikilány még fog látni egyet és mást, olyat is, ami kilóg a "jó nevelés" kettős nyíl "jó gyerek" fogalomból. Villanyszerelő meg.. hát hogy mondjam... Kicsit hasonló vagy hozzám :-) sokat látsz, sok összefüggését, az élet sok rétegét de mégis ember vagy, és nem "isten". Van, amit te sem akarsz megérteni a másikból.


Nagyon sok jó dolgot írtatok le. Azért nem mondom, hogy "igazságot", mert ebben nincs igazság, mert mindenki mást tapasztal meg. Tehát ebben csak jóra való őszinte törekvés van.


Kicsit durva szó, a "gyerekanyag", amit Villanyszerelő használ, én le se mertem írni. De igen, egyszerűen szólva arról van szó, hogy egy magatartás szempontból jó-közepes gyerekanyagot, ha közepes-kicsit következetlen nevelést kap, akkor se lesz semmi. Kap egy évben egy intőt, de egyébként meg felnő a többi között kirívó probléma nélkül. Viszont egy ilyen szempontból rossz gyerekanyagnál meg hiába teljesít a szülő 90%-os nevelést, akkor is lesznek komoly problémák. De ezt csak az látja, aki benne van.


Ettől még igaz, amit Csikilány mond, hogy sok a kényeztető, buta nevelés. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy sajnos sok az alacsony szellemi szinten élő, igénytelen ember, aki már csak a mának él, nem tud sem szellemi értelemben, sem lelki értelemben tartalékolni, így átadni sem tudja a "késleltetés" tudományát átadni.


De attól, hogy ez igaz, még igaz a másik dolog is. Sőt, ettől még az is igaz, hogy van a kettőnek közös keresztmetszete, tehát van az eset, amikor gyárilag is van gond a gyerekkel, meg még a nevelés is igencsak hibádzik...


Viszont azt is látom, hogy ez nem rövidtávú verseny. Aki azért jól csinálja, az előbb-utóbb fog jót, fejlődést látni. Csak kitartás!! 5-6 éve én sem hittem el, hogy lesz jobb, de lett, és lesz is.


A házimunka meg igazából olyan, hogy nem az az érdekes, hogy mit "csinál meg" a gyerek, hanem hogy amikor szüksége lesz rá, mert elmegy otthonról, akkor képes lesz-e ezt a saját igényeinek megfelelően csinálni. Tehát egyfajta igény a fontos. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem is baj, ha nem feltétlenül azt csinálja majd később, amit "megszokott otthon". Egyrészt alkalmazkodni kell a társa szokásaihoz, másrészt kell tudni a saját képére formálni a dolgokat. A mai napig "nem bocsátom meg" anyámnak a majd egy órás zoknidörzsöléseket. Minden egyes darabot, főként fehéreket mosószappannal át kellett dörzsölni egyesével.. No tudjátok mikor dörzsölgetek én ma zoknit?? Meg mikor keményítek ágyneműt, sőt évekig nem is vasaltam.. És olyan jó volt nem csinálni, elengedni ezt... De ugyanakkor nyilván az is igaz, hogy voltam szoktatva a munkára, nyilván az meg azért jó volt, és vitathatatlanul szükséges. Mert azért az is kemény, aki 20 évesen lát először mosogatórongyot.


De igazából amin itt a problémázás megy, az maga az élet, és ez szép és jó és izgalmas, és az is az, hogy mondunk egymásnak dolgokat. Hé lányok, ez JÓÓÓÓÓÓ! És az is jó, hogy nem látjuk egyformán a világot. Mennyire uncsi lenne már? Mitől tudnánk akkor változni, jó irányba változtatni?

2016. okt. 1. 10:02

óoouúú... dehogynem..! :-)))


csak engedj nagyobb teret a kommunikáció fogalmának.

a megkuszkuszollakot is látom, beskatulyáztad.


:-)

64. csikil4ny (válaszként erre: 63. - F1427bf217)
2016. okt. 1. 09:30

Nem nyílalt semmi belém, hiába próbálsz megingatni, nem véletlenül a nevelés hivatásom is. ;)


Ez a negédes ömlengés, amit folytatsz nekem sok(k), de igazad van, ez már csak az én problémám és teszek is ellene, hogy ne legyen. :)


Én nem szoktam olyan emberrel kommunikálni, aki azt írja nekem, hogy "higgadj le mert megkuszkuszollak", így ezentúl sem fogok.


Minden jót!

63. f1427bf217 (válaszként erre: 62. - Csikil4ny)
2016. okt. 1. 09:18

ha tüske nyilalt beléd a gyerekneveléseddel kapcsolatban, az bizonyára benned volt. h hogyan került oda azt én nemtom. nem feltételeztem, h ott van, és beléd rakni sem akartam. én csupán az élményről beszéltem, amit számomra megtisztelő figyelmed jelent, és vontam párhuzamot, érteni vágyásod okán az élet masik területével, a gyermeknevelésse kapcsolatban.

aki jó anya, az mindenhol jó anya, bármit is fogad gyermekének. és megfordítva, aki ilyen figyelemreméltósággal fogadja másnak megközelítéseit, az minden bizonnyal jó anya. teccenérteni?

amúgy meg ne okozzál csalódást Kicsilány! fel ne kapd a vizet, mert lecsitítalak egy "mozdulattal". :-)

minden csak játék az életben. ne vegyél semmit komolyan. az élet az egyetlen komoly dolog a világban. és azért, mert végtelen a kincsestára. de nevezhetném azt Isten teremtett világának, melynek legdrágább kincse a szeretet.

szal amikor azt mondom, higgadj le mert megkuszkuszollak, csak mosolyt akarok csalni az arcodra.

nem zavar, ha ez számodra, valaki másnak a hivatása. nyugalmam e tekintetben is az én békevágyam.

legyen szép a hétvégétek.. :-)

62. csikil4ny (válaszként erre: 61. - F1427bf217)
2016. okt. 1. 08:44
Fogalmaznál egy kicsit pragmatikusabban? Egyáltalán nem értem, hogy mit akartál közölni velem. Így csak annyi jött le, hogy kioktatsz arról, hogyan kellene a szeretetemet kifejezzem a gyermekem iránt. És nem nagyon tudom, hogy miből feltételezed az ellenkezőjét?
2016. szept. 30. 13:50

köszönöm a figyelmedet, és a türelmedet. magasba emeltél velük. ha azt mondom, a jó anyák eszközei ezek, nem mondok újat. de ha a gyermeked lennék, azt mondanám, köszönöm anya, h megoszthattam veled a gondolataimat. a legtöbbet jelenti számomra az életben, h figyelsz rám..

így emeled magad fölé a gyermekedet és érzi, h mindennél fontosabb a számodra. így tanulja meg, h mit takar a szó szeretet, és magából így osztja szét felnőtt korában a világban.

60. csikil4ny (válaszként erre: 55. - F1427bf217)
2016. szept. 30. 13:26

Talán mégis jól értem, mert a "minden létező szülői mozdulat nevelő hatással bír" mondatoddal teljes mértékben egyetértek, olyannyira, hogy azt is írtam, hogy ha ott van a gyermek melletted, amikor végzed a házimunkát és nem kergeted el ő is utánoz. Ezt nem felejti el. Persze a fiúgyermek ha azt látja, hogy apa hazajön a munkából, felteszi a lábát az asztalról és kikiabál az anyának, hogy "hozz egy sört", felnőtt korában ő is ezt fogja tenni, mert ez a természetes. De ha apa rendszeresen részt vesz a házimunkákban, akkor óhatatlanul a gyermek is kap egy jó példát.


A rend is beletartozik a komfortomba, hiszen ha rend van jobban érzem magam. Igen, ebbe beletartozik az is, hogy a lelkemben is rend legyen, mert a problémamegoldó készség is és a lelki stabilitás ugyanúgy átmegy a gyermek személyiségébe, mint a rendhez való hozzáállás.


Igazad van, azzal nevelünk ahogyan élünk és nem azzal, ahogyan mondjuk.


Az utolsó mondatod nagyon szép, ugyan nem tudom elképzelni, hogy a szennyes hegyek tetején mosatlannal körbevéve, hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, de elhiszem neked, hogy lehet.

2016. szept. 30. 11:46

bocs a h.írási hibákért. aprók a betűk és a szemem sem a régi. az ötvenes csajok nálam negyvenesek. :-)

telóról nyomom, és időm itt lenni, kevés. de szeretem, ha értenek. azt kevésbé, ha gondolataim masokban fehér foltokat hagynak.


mindenkinek szép napot!

58. f1427bf217 (válaszként erre: 57. - Globus)
2016. szept. 30. 11:41

úgy gondolom, h szülő és gyermek bölcsőtöl induló szimbiózisa alakítja a problémákat is és a problémák nélküliséget is.

egyébként igen, én nyugodtan ülök a gyermekemmel bármekkora kupi közepén, és pont azért, mert nem esik messze az alma a fájától. mutass egy felnőttet, akinek nem kupi az élete. nem a kupi számít, hanem a gyermekből felszínre segített megoldókészség.

mert ez az egyetlen út, a kis dolgainak helyes értékrendjéhez, és ebből eredő legapróbb sikeréhez is, ami máris visszacsatolása a kezdeti önáló lépéseknek.

ha a gyereket a mozdulatra tanítod (így fogd meg, itt van a helye, ide tedd!) nem önállóságra neveled, hanem készen tálalsz egy megoldást, ami számára uncsi, fárasztó, és nélkülözhető.

az élmény viszi a gyereket a csúcsok felé. a maga kis jóérzései.

itt kell ügyesen terelgetni, h meglelje a maga kis önálóságát.

ez emeli rangra önmaga előtt. ad számára önbizalmat és később erkölcsi tartást, nívót.

a szülők, kik nevelni akarnak, vegyenek inkább németjuhasz kutyát, ne egy reményteli életet csesszenek szét, egoista meglátásaik okán.

57. globus (válaszként erre: 56. - Globus)
2016. szept. 30. 10:16
Egyébként bocs, most látom, hogy tényleg férfi vagy, ezt nem akartam ilyen ellentétté kiélezni. De furcsa, hogy ketten is félreértettük, amit írtál, pedig lehet, hogy nem "úgy" gondoltad. Visszafelé olvastam a fórumot, később bukkantam rá megelőző bejegyzésedre.
56. globus (válaszként erre: 55. - F1427bf217)
2016. szept. 30. 10:04
Ha jól értem, akár leülünk gyerekkel a szemétdomb közepén és jól érezzük magunkat, ez egyfajta megfelelő nevelés? Ebből ő rá fog jönni, hogy zokni nem megy magától el a mosógépig, a mosatlant ki kell vinni, és ha már valaki más feltakarított, legalább vigyázni kell rá? Típusosan férfias gondolkodásra vall, de nem baj. Amíg van valaki más, aki ellenkezőleg csinálja.
2016. szept. 30. 09:59

nem érted jól. van az a szó, h nevelés. te ráhúzod, mint kosztümöt bizonyos szülői mozdulatokra.

én azt mondom, h minden létező szülői mozdulat nevelő hatással bír. az is, ahogy a gyerek előtt az orrodat fújod. a gyerek egy másoló gép.

nem a rendcsinálás mozdulataira kell ránevelni, hanem az élet gyönyörűségeit feltáró mozdulatokra. arra, h hogyan generálhatja önállóan az élményt, hogyan képes teremteni abból ami van, egyensúlyt, mely az ő szimbiózisát jelenti a világgal és önmagával.

54. csikil4ny (válaszként erre: 53. - F1427bf217)
2016. szept. 30. 01:48

Ha jol ertem szerinted az a jo megoldas, hogy a szulo dolga a folytonos kiszolgalas, az akarhany eves gyermeke pusztan a szorakozas. A 20 eves lanyodnal is te porszivozol?


Egy 20 eves mar regen nem kamasz, a rendetlensege mar egeszen mast jelez. Persze lehet barmire fogni, de mivel tarsadalomban elunk vannak elvarasok, pl. egy munkahelyen is lehet problema. A nem-neveles szamomra itt megbukott.

53. f1427bf217 (válaszként erre: 52. - Csikil4ny)
2016. szept. 29. 23:48

minden gyerek mércéje önmaga. az én lányom öt évesen patika rendet tartott a játékai közt. a miniatűr barby cipők párosítva sorakoztak egymás mellet minden játék után, saját igényessége okán. húsz évesen szaladt a szobája. a rendrakás annyi volt, h becsukta az ajtót. az asztalán a tanulni valók szanaszét, az ágyán a padlón, levetett és felvenni kész ruhái, smink cuccok. a takarítás a porszívóval kész szlalomozás volt. de ez az ő kuplerája volt, az ő kincsei. az állandó rohanásának, a mindennel egyszerre foglalkozásnak színes áldozatai. amikor elhatározta, h rendet tesz, az mindig tip-top eredménnyel járt. tudta mi a rend, hiszen emlékeiben hordozta/hordozza annak igényét, és élményét.

nevelésében a rendcsinálás nem kapott soha semmilyen megkülönböztetett hangsúlyt. sztem egyszerűen csak, abban nőttek fel a gyerekeim, amit minden nap láttak maguk körül, és ahogy az embert versírásra ihleti a szerelem, úgy a rend és tisztaság is képes a gyereket hasonlóképpen megihletni, és éli élményként, mikor annak önálló alkotójává lehet.

mi többször költöztünk, ami egy gyerek számára mindig élmény, és a szobáikat mindig közös elhatározással rendeztük be. élvezték a bútorokkal való kirakóst, a hangulati elemeket. mindig imádták lakni a végeredményt, és ahogy berendezték a kis birodalmukat, a játékok mindig ugyanúgy ugyanoda kerültek vissza játszás után, mert így nyújtotta a szoba azt a képet, mely az első pillanat óta az ő kis otthonérzésüket beléjük elültette.

persze, ahogy cseperednek sok minden átértékelődik bennük. nem az otthonérzés fontosságát előzik meg dolgok, hanem az idő lesz számukra egyre drágább. ezt mi felnőttek jól ismerjük. az időt számos dologgal meg lehet tölteni, és persze, h kamaszként azzal töltik meg, ami abban a pillanatban a legizgalmasabbnak tűnik. és a szobájuk máris csatatér. ha közelebbről nézzük a káoszukat, mégis szelektíve gyűjtik/terítik szét a kacatjaikat, sajátos kis rendszerük szerint. tehát kuplerájuk valójában, halmazok sokasága, és mint tudjuk, a halmazoknak létezhet metszete is. nagyon sok halmaznak pedig nagyonsok metszete is lehet, így ezek tökéletesen le tudnak fedni egy első látásra rumlisnak ítélt szobát. :-) pedig ott bújik a rend.


benne a gyermekben..



azt gondolom, h nem a szülő elvárásai keltik életre a gyermekben, bármire az igényt, hanem a benne ébredő élmény.

a szülőnek egyetlen dolga van. az a példamutatás. azt hiszi sok szülő, h gyermekét meg kell tanítania erre, meg arra. azt hiszik, h a gyerek olyan, mint az autójuk, amiből ha kifogy az üzemanyag, akkor tankolni kell bele.

ezért nem értek egyet a cikk írójával.

a gyerek akkor is tanul, ha nem akarod, ha fáradt vagy és türelmetlen. a tanulás egy gyermekben olyan mint egy csermely lassú csörgedezése. ha kővel próbálod megnehezíteni a folyását, megkerüli a követ. éjjel és nappal folyamatosan ismerkedik a világgal, szívja magába a tudást, mint az erdő fája a talajból a vizet.

tíz éves korára véleménye van a szüleiről. tudja, h mit érünk. tanítsd meg tízéves gyerekedet bármire, ha azt látja, h egy idegzsába vagy, v egy lúzer, vagy olyan valaki, akinek a szavára, kapun kívül senki sem ad.

ha egy ember, mint ember, tehetségtelen, az szülőként is tehetségtelen, és tehetségtelenségének alapjait genetikailag, életlátásának sajátos motívumait pedig példamutatással örökíti át utódaiba.

ezt nem kellett kitalálni. ezt a természet rendje produkálja. és borzasztó látni némely sekélyes embert, ahogy szülőként gyermekét apportírozza, mondván, anyám/apám is így nevelt engem..

mindig valamivé akarják nevelni a gyereküket, emberek. pedig az a gyerek készen van. elrontani nem kéne..!

52. csikil4ny (válaszként erre: 49. - F1427bf217)
2016. szept. 29. 14:48
Nekem épp ez jön le a cikkből, hogy ha játékosan szokja meg a gyermek a házimunkát, az élete szerves része lesz erőltetés nélkül....
51. f1427bf217 (válaszként erre: 50. - Anyuka75)
2016. szept. 29. 12:36
azért néha emelje ki fejét az ember a vízből és nézzen már oda legalább, ahol sejti a célt.
2016. szept. 29. 09:59

Na szép is lenne, ha nem lehetne változtatni és fejlődni.

Ha ez így lenne, minden szar, alkalmatlan szülő gyerekéből szar és alkalmatlan szülő lenne.

Sőőőőt a jó szülők gyerekeiből csakis jó szülők válhatnának.

Egyik sincs így.

2016. szept. 29. 09:08

a gyermeknevelés művészete is "megfelelő" alapanyagot kíván, és jó mestert.

jó mesterré, a jó alapanyag válhat, korábbi

generációk jó mestereinek kiváló munkája által.

lehet matekozni, hogy mi a szint és hány éves korára a gyermeknek, de az a gyermek nem egy pedigrés munkaállat, h érdemeit más munkaállatok átlagával mérjük.

egy rendetlennek tűnő gyermek fejében és lelkében is lehet nagyobb rend, mint külsőségekben szigorú és merev szüleje tékozló világában.

tehát e cikket felejtse el minden a gyermekének jót akaró szülő, és ne szorítsa gyermekét a rendcsinálásra, hanem úgy terelgesse szemefényét az igényes élet felé, h a rendcsinálás minden mozdulatát élvezze a gyerek. persze, aki maga sem így éli meg, hogyan tudná azt így átadni.

48. csikil4ny (válaszként erre: 46. - 4c1a787e8f)
2016. szept. 18. 16:56

Ha szeretnél beszélgetni róla akkor indíts új fórumot. Lehet, hogy még jönnének anyukák erről a témáról beszélgetni.


Persze, hogy van akinek muszáj gyógyszert szednie, de nem azzal kellene kezdeni, s végső esetben is csak pszichoterápia mellett, mint minden pszichés betegség esetén.


Nem veszem magamra az egyesszám második személyt, mert nem szoktam első látásra ítélkezni, sőt ítélkezni se nagyon szoktam. Ettől függetlenül létezik a következetesen nem nevelt gyermek kategória is, s állítom, hogy több gyermeket érint, mint a SNI. A következetesség tanult dolog, rengeteg munka van vele, s nagyon sokan nem foglalkoznak vele, mint ahogy sokan figyelnek rá. :) Most ne menjünk bele abba, hogy miért igen, vagy miért nem.

(Maradjunk a plázás szituációnál, ha már ez volt az alap példa. Konkrét esetet írok le, mert arra gondoltam, amikor példának írtam: 3 éves körüli kisgyermek (szándékosan nem írok nemet, ne az legyen a mérvadó) kezében ötféle édesség. A kasszánál még levett kétfajtát, az anyuka első reakciója "nem szabad, tedd vissza a polcra". A gyermek még csak nem is hisztizett, annyit mondott, hogy nem. S anyuka ezzel ráhagyta a gyermekre a dolgot. Senki nem volt ideges, senki nem szólt semmit. Az ilyen helyzetekre gondoltam. Volt olyan is, hogy az én kislányom rendezett jelenetet, ő is meg kellett tanulja a szabályokat. Rólam is gondolhattak akármit amikor az üvöltöző kislánnyal a karomban, a bevásárló központban hagyva a kosarat, kisiettem az üzletből. Lenyugodtunk mind a ketten, s visszamentünk fizetni. Megesik ez is.


Amit anyáink, nagyanyáink rontottak el, azt is valakinek ki kell javítsa. Azt az időt és energiát valakinek muszáj belefektesse, mert másképp csak panaszkodással nem javul a helyzet. S még ehhez hozzáadódnak a mi hibáink is.

47. 4c1a787e8f (válaszként erre: 45. - Csikil4ny)
2016. szept. 18. 15:08

No jó, lehet indítani kéne új fórumot, mert az igaz, hogy nem ezt kellene szétoffolni..


Bár a téma nem off, teljesen ide tartozik, csak mégis..


Szóval az alábbiak miatt találja meg mindenki a megfelelő házimunkát a gyereknek :-)

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook