Hogyan mondjam meg a férjemnek, hogy elhagyom? (beszélgetős fórum)

A gyerekek sajnos tudják, milyen az apjuk.

Hibás vagyok benne. Elvettem a gyerekkorukat és megkeserítem a felnőtt korukat is.

Hamarabb kellett volna lépnem. Összecsomagolni a gyerekeket, mior kicsik voltak.

Nekik már párjuk van. Meg kellne várnom, hogy összeköltözzenek. De nem birom kivárni. De azt gondolom, az sem egészséges, hogy egy 23 és 26 éves felnőttet magammal cipelek albérletbe.

Én egy percig sem gondolkodnék ezen!

25 évig voltál boldogtalan! Az élet nem végtelen...

Mindenkinek jár a boldogság!

Szia

Kemény leszek.Bocsánat!

A fenyegetését váltsa be.Nem fogja.Érzelmileg tönkre tesz amennyiben nem lépsz.

Egy barátnőm azt mondta a férjének, amikor elhagyta, és a férfi öngyilkossággal fenyegetőzött: "Jól áll nekem a fekete."

Természetesen a férj él és virul, újra van kapcsolata, abból már gyerek is született. Tartja a kapcsolatot a barátnőmmel, mert közös gyerekük is van, normalizálódott a helyzet.

Öngyilkossággal való fenyegetőzés csak a zsarolás veled szemben.

Nyitó mondatok között nem ezt olvastam : hogy van valakim ( valakije ), csak azt hogy szeretetre vágyok.

Szerintem jobb lenne nem a közelébe maradni, mert ha nem lesz öngyilkos, zaklatni fog.

Gyerekeid remélhetőleg megértik a döntésed okát, ezeket látva.

Persze kivölről olvasva a történetet, könnyű tanácsokat adni.

Valóban nem tisztességes. Nálam ez nem is erről szól, hogy most a másikért akarok elmenni. Nem a másik férfiért akarom elhagyni.

Van olyan egzisztenciám, hogy önállóan is meg tudnék élni.

Nem ezért kell a másik férfi.

Eszembe sem jutott volna másik férfi, ha a sors nem sodorja elém.

Viszont az Ő lelki, érzelmi támasza nélkül már lehet én is öngyilkos lettem volna.

Hagyd ott a p.csába és ennyi.De én az elején már otthagytam volna,mert ahogy nézem neked az egész 25 év nem volt jó...valami szinten te mártír típus vagy akivel bármit bármeddig meg lehet tenni,mert hagyja.

Vedd a kezedbe a dolgokat aztán csomagolj...

Amúgy meg ne más miatt lépj ki a házasságból hanem magad miatt.A végén kiderülhet, hogy a másik pasi csak látszólag a mostanihoz képest "csodálatos"...

Sok sikert!

Szia

Egyetértek a többiekkel..!!Ha ő ilyen nem lehet neki kész érveket felhozni..Ha öngyilkos akar lenni?!Tegye meg..ha már ennyire gusztustalan ,hogy így zsarol Téged!Elég időt voltál vele,hogy bebizonyítsa,hogy nem érdemel meg Téged!!(szerintem)Ha szeretne nem viselkedne így!

Szerintem is akkor menj el amikor nincs otthon..nehogy bántson vagy valami!

Sok erőt és kitartást!!

Mindenesetre nem könnyű döntés lehet!

Gondolom az ok nem volt hova menni, és még kicsik voltak a gyermekek, akik sajnos nem mindig értenek eggyet a szenvedő szülővel! Többek között ez is lehetett hogy eddig türtél!Nagyon nehéz az ujra kezdés, de a nyugalmad érdekében megéri!

Sajnos sok esetbe az ember kicsit gyáva is, mert nem bízik saját magába, hogy képes talpon maradni!

Én is két gyerekkel kezdtem ujra, hazudnék ha azt mondanám könnyű volt, ma már vissza tekintve sajnálom hogy nem előbb tettem meg!

Kedves Könnycsepp33!

Nekem is volt egy ilyen párkapcsolatom...

Állandóan azt hallgattam, hogy felköti magát..ÁÁÁ

De engem már az sem érdekelt!

Ivott, ugyanúgy beszélt velem, mint a Te férjed:-(

Ha társaságban voltunk, mindíg úgy intézte, hogy sikerüljön megaláznia valamivel!

Én is szó szerint háztartási alkalmazott voltam.

Egyik nap, amikor elment dolgozni, szépen összepakoltam a cuccaimat és hazaköltöztem Édesanyámhoz.

Jó pár éve boldog házasságban élek egy olyan férfi oldalán, aki szeret, megbecsül, minden kívánságom lesi:-)

A régi élettársam természetesen még mindíg él, esze ágában sincs öngyilkosságot elkövetni.

Én azt mondom Neked, ha mégis megteszi, hát nem a Te hibád lesz!

Nem vagy te senki gyámja, hogy tönkretedd az életed!

Sok sikert és boldogságot kívánok!

Én gondol mitől tartasz. A gyerekek ott maradnának, ugye, és tartasz attól, hogy esetleg bajuk esik.

Nehéz helyzet, de mindenképp az az egyetlen megoldás, ha lépsz. Pakolj össza amikor nincs otthon, és költözz. A gyerekeknek mond el, ők is tudják, hogy milyen az apjuk. Aztán majd meglátjuk a történéseket...

Azt hiszem, idevágó idézet egy cikkből: "A társfüggőségben szenvedő hosszú-hosszú ideig képes a számára folyamatos fájdalommal, szégyennel, szenvedéssel járó kapcsolatban maradni. Úgy érzi: ha elhagyná párját, az nélküle hamar a vég felé sodródna. Ez a kínzó felelősségérzés tartja az emésztő kötelék fogságában. A veszély ráadásul reális: a függőség minden fajtája a drogoktól a játékgépekig súlyosan rombolja nem csak az egészséget, de a személyiséget is, gyors egzisztenciális lecsúszáshoz vagy akár öngyilkossági kísérlethez is vezethet.

Amit a társfüggő saját lelki sérülése miatt sokáig nem képes meglátni: hogy mindennek ellenére nem ő a felelős a másik emberért. Hogy a saját tetteiért minden felnőttnek magának kell vállalnia a következményeket. Hogy amilyen erővel veti magát a másik problémájára, amennyire egész élete szerveződik lassanként a szenvedélybetegséggel való küzdelem köré, olyan mértékben hanyagolja el saját magát. Amilyen nyomasztó felelősséget érez a társa iránt, olyan mértékben nem vesz tudomást saját súlyos gondjairól.Ami azonban a játszma csapdája, az feloldásának kulcsa is: mivel csak úgy működik, ha mindenki teljes odaadással vesz részt benne, elég, ha az egyik fél lép ki belőle, hogy véget érjen. Aki kiszáll, esélyt ad magának, hogy szembenézzen saját problémáival. És ezzel kap esélyt a hoppon maradt fél is."