Hogyan lehet valakit elfelejteni akit szeretsz? (beszélgetős fórum)
Na ez jó lecke volt akkor a számomra! Legközelebb, ha lesz ilyen, biztos nem leszek ilyen hülye!
Az bánt a legjobban, hogy én azt hittem minden rendben van (kisebb-nagyobb gondokat leszámítva) és közben ő már a válást fontolgatta egy ideje. Engem meg mint egy pofoncsapás ért az egész.
Idővel nyugi, de ne hogy azt hidd , hogy nekünk könnyű, most lehet, de mi is végig jártuk azt az utat amin most te vagy. Ebből merítünk tanácsot neked, hogy valamelyest elviselhetőbb legyen...
Persze az élet nehéz, de ki is könnyítené még? Na ki? Aki mellettünk áll, szeret, elfogad olyannak amilyenek vagyunk. Mondjuk ki, meg kell becsülni a másikat, vigyázni kell a szerelem tüzére, élni a napokat, boldogan. Figyelem, tolerancia, Türelem, sok sok szeretet. Kis apróságok minden nap, főként nem pénzen vett dolgok. Így működhet..
Szép, csak az a baj vele, hogy elolvassa az ember és olyan könnyűnek tűnik minden és közben mégsem az. Másnak már milyen jó, biztos nekem is az lesz. De mikor?
Ez a tipikus esete annak, hogy sose tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van. A sorok amiket leírtál bennem is megfogalmazódtak az imént és már oly sokszor, de az élet néha olyan nehéz, szürke, teli gondokkal és sokszor eljárunk egymás mellett, mintha idegenek lennék és szépen elveszítjük egymást. :(((
Akkor, már is tanultál valamit, amit majd a későbbiekben tudsz is hasznosítani!!!
Chaplin urunk, tud valamit! :)
Lehet, hogy nekem is ez volt a bajom, azt hittem, hogy biztonságban vagyok. Azt hittem, hogy boldogok vagyunk, de ezek szerint tévedtem.
Ajánlom a figyelmedbe és mindenkiébe Charlie Chaplin sorait:
“Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet
és esküdtem örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy a fényképalbum lapozgatása közben...és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és...féltem hogy elvesztek valakit aki nagyon fontos számomra (a végén mégis elvesztettem) !
DE TÚLÉLTEM!
És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem...és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd... ÉLJ!!!
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni,
Emelt fővel veszteni és merészen győzni,
Mert a világ a bátraké és
AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
Chaplin
10 év ugye sok idő, már azt hiszi az ember, hogy hú de nagy biztonságba van,pedig nem. minden nap tenni kell valamit a kapcsolatért, nem szabad, hogy természetes dologgá váljon. Én is minden nap teszek sok mindent, a távol lévő páromért. :)
Igen. Nem figyeltem a jelekre.
Nem, a miénk olyan volt, hogy meglátni és megszeretni.
ezt a kérdést nem értem...
baráti kapcsolatból alakultatok át?
-Meg a dolgokat akarni kell, máshogy nem megy. Lehet, volt oka, annak, hogy szét mentetek!
Az utóbbi fél évben nagyon eltávolodtunk egymástól. Nekem meg volt rá az okom, hogy nem nagyon foglalkoztam vele, neki meg segíteni kellett volna, de nem tette. Nem állt mellém, hanem járta a saját útját. Aztán szerintem elmentünk egymás mellet. De mindent meg lehetett volna beszélni és oldani is. Csak kevés hozzá egy ember.
Szerintem ilyenkor halmazatilag érzi az ember a problémákat. Nem egy konkrét eset miatt történik meg, hacsak nem mondjuk egy kibukott félrelépés. Itt nem erről van szó és azt hiszem nem is segít rajtunk ilyenkor, ha azt mondják, hogy ezért meg ezért...
Dehogy haragszom! :)
Tudom, hogy ilyenkor haragszik az ember az egész világra, csak az előbb nem akartam írni, mert akkor olaj lett volna a tűzre és ennek a fórumnak az segítségnyújtás a lényege, nem egymás bántása. :)
Azért valamit csak kellett, hogy mondjon, ha lezárt 10 évet. Nos?
Lehetséges, h ez volt az ok, legelején írtam neked, de úgy látszik nem olvastad :(
Végül is semmi konkrétot csak, hogy elege lett az egészből. Én mindig azt hittem, hogy mi együtt fogunk megöregedni. De lehet, hogy nem láttam a fától az erdőt? Nem tudom. De most már ez van. Bele kéne valahogyan törődni.
Írod, vagy így is érzed? :)
Bocs, bocs, bocs!!! Köszönöm a segítségeteket! Nagyon kedvesek vagytok! :)))
További ajánlott fórumok: