Hogyan lehet nem "görcsölni" rajta, ha nem jön a baba? (beszélgetős fórum)
Ez édes volt a dokibától, és milyen igaz!!!
Egy barátnőmék 2 évig próbálkoztak, már nagyon stresszelt hogy miért nem jön össze, és végül magától összejött! Úgyhogy van ilyen példa is! :))
Mi is egy éve próbálkozunk, kivizsgáltak, minden rendben, és mégsem akar összejönni. Mondtam a dokimnak, hogy lehet hogy az a baj, hogy olyan görcsösen akarom? És kinevetett, azt mondta ez egy nagy hülyeség... Merthogy pont azok figyelnek oda jobban a körülményekre (vitaminszedés, nem dohányzás, nem ivás stb..) akik szeretnék a babát. Úgyhogy azt mondta hogy egyáltalán nem baj, ha szeretnénk, és várjuk azt a pici babát, jobb ilyen helyre születni, mint ahol nemkivántan érkezik.
Azok már nem ezen a topicon vannak... :)
Én azt mondom, ez biológia. Biztosan nem mindegy, mennyire stresszeli magát az ember, de számtalan gyermek fogan meg nem ideális körülmények között. Ha minden klappolna (eü-leg), akkor akkor is megfoganna, éppen leterhelne a munkahelyem, vagy rossz passzban lennék. Itt igazából arra szerettem volna rámutatni, hogy ha valaki nem tud okosat mondani, inkább ne mondjon semmit. egy együttérző gesztus, vagy ölelés, tapintatosság a témában sokkal többet ér.
Mint: a "túlságosan akarod", meg "majd jön, ha itt az ideje"...és persze utána a: "na ugye én mondtam"!
Sziasztok!
Van köztetek olyan, aki nagyon akarta és összejött neki? Megnyugtató lenne egy ilyen példát is hallani! Bár igyekszem nem görcsölni rajta, de néha nem tudok mit tenni... :-(((
Óóóó egyébként megint megkaptam olyantól is akinek volt két vetélése, hogy nézzem a dolgok jó oldalát, mert másnak sokkal rosszabb. szívem szerint megkérdeztem volna, hogy mikor a második babája is elment gondolt ő az iraki háborúra? Ott sokkal rosszabb nem?Csakhát belém szorúlt némi tapintat!
Mekkora pofon ez a sorstól!Kívánok Neked nagyon-nagyon sok erőt, és nagyon remélem tiszta szívből, hogy az angyalka hozzád is elér!Ha gondolod, csatlakozz hozzánk a Clostilbegyt-es topicon, mind egy cipőben járunk, azért ha valaki, akkor mi igazán átérezzük a lelki nehézségeket! Szívesen látunk!("Ma vettem be az utolsó Clostilbegyt..."-a fórumcím!)Nem csak a gyógyszerről esik szó!
Sziasztok !
Teljesen igazatok van abban hogy nem lehet nem görcsölni rajta!!
Én másfél évig vártam a csodát és már épp komolyabban kezeltek volna mikor összejött.
De az örömünk sajnos nem tartott sokáig mert a 10. héten meghalt.
:-((((
Most meg megint várhatom a csodát.
Főleg mert baba óta vannak gondok is. De remélem hamarosan megint lesz baba.
Csak sokszor elkeseredek mert tudom mekkora lenne babóca.
De ez van.
És én sem tudok nem gondolni rá még ha el is határozom akkor se.
Igazán szorítok! és nagyon becsüllek a kitartásodért..én sokszor gondolkodtam, hogy feladom...de AZÉRT SEM!!!
Ja bocsi, most megint 4 évet vártunk, hátha most sikerül:)
Én a kisfiamra 4 évet vártam, előtte volt két vetélésem. Mind a 3 terhesség gyógyszeres kezelés után sikerült. Most megint nagyon szeretnék babát, a havim is kezd beállni ( 8 év után most megint minden hónapban van), gyakorolunk apával, de semmi. De most nincs úgy pénzem, hogy na itt van kb. 50eFt és megyek:(
Ilyen fórumok már vannak. (Nem esek teherbe, Babára várva stb.)
Mindenki görcsöl, akinek nehezen sikerül :(
Mióta próbálkoztok?
Nem tudom,én magamat ismerve biztos nagyon görcsölnék,bár én nagyon könnyen teherbeestem,fog.gátló mellett,tehát nem érezhetem át igazán.Van olyan ismim,akit nem merek már megkérdezni,mert nagyon zavaró lehet ha mindíg kérdezgetik hogy mikor lesz már baba.Szültem olyannal,aki 15 év próbálkozás után spontán lett terhes.Nagyon nagy kitartást kíván,és minden tiszteletem a tietek!
:) Talán azért sikerült ilyen szépre a mondat, mert ebben a cipőben járok február óta én is. :)
Egyébként mióta próbálkoztok a babóval?
Köszönöm Zsu!
talán ezért is kezdtem ezt a fórumot, mármint nem azért, hogy engem sajnáljanak, hanem hogy aki hasonló cipőben jár(t), meggyőzzön arról, hogy nem én vagyok túl érzékeny, nagyjából ilyen érzésekkel küszködünk mind! És nagyon sokat lehet tanulni mások tapasztalataiból, vagy épp' mikor a család már unja a "nyafit", másoknak is elmondhatom!
Így tényleg iszonyatosan nehéz lehet! Együtt érzek veled!
Nyusszancs nagyon szépen mondtad!
Ha csak a másik oldalát nézem, kiindulva a az alapállításból, ha nagyon akarom, nem jön össze..akkor ha nagyon nem akarja valki, miért van mégis nem kívánt terhesség? Matematikai fogalommal élve, indirekt úton bizonyítottam, hogy az alapállításunk NEM IGAZ!Ez biológia, bár kétségtelen, hogy a lelkiállapot sokat nyom a latban. És az eszemmel hiába tudom, hogy kicsit ki kéne kapcsolnom, ha minden napomat hőmérőzéssel kezdem, lemondok a káros szenvedélyekről (kevesebb kóla, és kávé az én esetemben), és heti rendszerességgel a petéimet nézegetik.
... mert az anyai ösztön kitörőlhetetlen, ha egyszer a felszínre tör. :)
Én is így vagyok ezzel.Már számtalanszor megígértem magamnak,hogy nem gondolok rá,de valahogy mégis minden reggel azzal a gondolattal ébredek,hogy vajon összejött-e,s figyelem magamon az esetleges jeleket:(
Ha tényleg igaz az,hogy nem szabad rajta görcsölni,akkor sikerül-akkor nálunk elég nehezen fog összejönni a kistesó:(
(Egyébként,szerintem nem teljesen igaz ez a "mondás",esetleg van benne valami,mivel a kisfiamat is nagyon akartam,s mégis sikerült teherbeesnem)
Persze, valamit mondani kell, de ezt annyiszor hallom, hogy már ugrok rá! Ha nem akarnám"annyira", már rég feladtam volna...A próbálkozások, stimulációk, állandó szurkálás, vizsgálat...ki csinálná végig, ha nem karaná annyira?!
Szerintem nem lehet "nem görcsölni" rajta. Én is ebben a cipőben járok... :) Ha az ember valamit nagyon akar akkor csinálhat akármit, úgyis mindig azon jár az esze. Legalábbis én így vagyok! :)
Egyszerűen falnak megyek olyan "beszólásoktól", hogy "mert nagyon akarod", meg "mert nagyon görcsölsz rajta"...Mondaják olyanok, akik 3 hónap allatt teherbeestek...
További ajánlott fórumok: