Hogyan lehet megtartani egy férjet, ha tudod hogy van valakije? (beszélgetős fórum)
Helyes :) mármint hogy teszel érte... az jó...
Az nem jó, hogy csalódtál :( viszont ha nagyon egyoldalú a 'tevés', az se nem jó :(
Ő is tesz érte? Amíg mindkét oldalról ez a szándék (ez viszont érezhető) akkor nincs bajság! :) szóval nem tudom... de drukkolok neked! OK? :)
Benne még nem csalódtam,de van már ezirányu tapasztalatom...
Boldog?az egy bonyolult fogalom,de megpróbálok tenni hogy azok legyünk...
Pontosan,az adott szitu...Kicsivel lejjebb,az exemmel kapcsolatban én sem ezen a véleményen voltam...
Szerintem senkinek nem lehet azt mondani, ez a helyes, vagy az a helyes, mert nincs két egyforma ember, nincs két egyforma szitu, mint ahogyan nem szeretünk egyformán és nem tudunk haragudni egyformán, sőt, 'fájni' sem egyformán 'fájunk'... nem mindegy a sérelem mikéntje (bár ez most hülyén hangzik:)) de erről már volt korábban szó, hogy a 'játékszabályok' hogyan voltak íratlanul megegyezve... ÉN SOHA NEM AKARNÁM MAGAM MELLETT TUDNI!!!!!!! Az én fájdalmam túl nagy :( viszont az szép, ha te így tudsz szeretni, remélhetőleg még nem is csalódtál a kedvesedben! Nincs jogunk "megkövezni" azt, aki még boldog... a jelek szerint... csak nincs két tök egyforma vélemény sem :) de ez nem baj.
Van aki így gondolkodik, van aki úgy. Szerintem az adott szitun múlik.
hmmm...alapállapotom elég mélyen van most,így nem akarom tulzottan belegondolni magam,de -kövezzetekmeg érte-ha a kedvesemről lenne szó,azt hiszem megpróbálnám megtartani...a hogyanra rájönnék valószinüleg-mert akarom...
szerintem neked sehogy nem kell megtartani!
a lényeget nem érted!
Miért is kéne megtartani?
egyezünk meg döntetlenben. 50-50 %
a nőt meg mégjobban!
ennyi és kész!
a férjet csak szeretni kell.
ennyi a titok!
?
Oda kell bilincselni a radiátorhoz. Csak enni kell adni néha.
bocsi:)
Sztem ez nem a férjtől való függés. Rosszul látod a helyzetet. Én pl. a gyerekek miatt lettem független, persze azért a melóm is abbamaradt, de azért sztem találnék, ha kéne.... fontos, hogy itthon tudjak maradni és tanulni a két naggyal. ( a lányom kitűnő is lett, sőt évfolyamelső...)
Nem is kéne.
Nekem is van több ismerősöm, hasonló helyzetben, mint te. Én mivel dolgozom, nem értem meg őket, hogy tudnak ennyire függeni a férjüktől.
Abban viszont mindegyiknek igaza van, nem abból kell kiindulni, hogy mi lesz, ha beüt a krach, már miért csalná meg az ura őt?
Mivel én nem így gondolkodom, ezért arra, a következtetésre jutottam (Mici-mackó után szabadon), hogy velem van a baj. Én nem bizok sem magamban sem a férjemben eléggé.
Hát végigolvasgattalak benneteket. Beleképzeltem magam, hogy itt vagyok 3 gyerekkel, nem dolgozom már 9 éve, most már főállású vagyok, a munkahelyem kirúgott, szóval.... ha most történne velem az a bizonyos, nem tudnék független lenni. Mármint anyagilag. Ez is egy kiélezett helyzet. Sokszor beszéltem erről a férjemnek. Nem, inkább mégsem képzelem bele magam.
Akkor gyúrj rá egy kicsit,mármint az önbizalomra,és tedd meg!Piszkosul nehéz,de nem élhetsz le egy életet így!Vagy megelégszel ennyivel?Ne tedd,még nincs vége a játéknak...!"Játszd újra,Muminka!":DDDD
Ezen nagyon hosszú történet...nincs már se önbizalmam, már a gyerekeim is kértek...már csak a hitem maradt..
Az,ráadásul te sem szereted már,miért nem léptél ki?
Azt hiszem közre is játszott valaki,de mivel már nem éreztem a szertetét sok-sok-sok ideje,nem akartam "visszacsinálni"pedig megtehettem volna,és ma is egy semmilyen kapcsolatban élnék.Nem hiszem hogy az a fiunknak is jót tett volna.
Valóban az is nyomós érv - de képzeld az én férjemnek huzamos ideig volt szeretője (többször is!). Ezek után nem tudtam bevállalni..ölelni, simogatni, becézni..mert mindig a másik nő jutott eszembe...ja és még mindig (22 év!) házasok vagyunk...
Szerintem ez nagyobb bánatot okoz,mint egy kis félre kufirc.Az előfordúlhat több évnyi házasság után ,hogy egy férfi megbotlik.Én nem dobnám ki a férjem miatta,csak akkor válnék el ,ha már nem szeret.De egy olyan házasságban,ahol csak kerülgetik egymást a felek,nem beszélnek egymással,nincs szex,se simogatás ,se semmi...ott maga a szerelem halt meg,és ez nekem a döntő érv egy házasság ,egy férj ellen,nem is a megcsalás.
a félrelépésnél legalább van valami ok...de az hogy:nem vagyok biztos abban hogy veletek akarok élni....elég semmitmondó
ez az amit én nagyon tudok
Ahogy mondod,bár egy megromlott kapcsolat lehet megcsalás nélkül is,pl ha elhidegülnek egymástól,és szinte idegenként élnek egymás mellett,szerintem az még rosszabb ,mint egy félrelépés.
Hányinger. Én átéltem, és szenvedek mint az állat... három gyerekkel... ha csak megcsalt volna, talán, esetleg, de az utolsó két évet 'végigbukdácsolta'... megtartani???????????? Elvett tőlem mindent ami elvehető, a gyerekeket megtarthattam... Soha nem ejtettem volna ki a számon: maradj! Pedig szerettem! A gyerekeimnek csak a szeretetemet tudom adni, azt viszont tengernyit, és nem hiszem, hogy sérült volna a lelkük... legfeljebb az 'apaképük'....
Le lehet zárni normálisan is,de ha már lezártuk,TÉNYLEG le kell zárni,nem továbbhordozni a sérelmeket,hanem megmutatni a gyereknek,hogy őt akkor is szeretheti két ember,ha egymással már nem akarnak együttélni...
További ajánlott fórumok: