Hogyan kezdjek hozzá a Himnusz elemzéséhez? (tudásbázis kérdés)

És mindketten tévedtünk, mióta törvényes. Másolom a netről:

"A magyar nemzeti himnusz csak 1989-ben került hivatalosan a Magyar Köztársaság alkotmányába. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1989-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé."

Legyen.

Ezer bocs, tényleg nem figyeltem a dátumot.

Hogy egy nemzet dicső-e....maradjunk abban, hogy ez nem kötelező....:) elég nehezen mérhető fogalom.

Hogy a Himnuszunk a Monarchiában mit csinált, még utánanézek, mert nem vagyok se irodalom- sem zenetörténész, mindenesetre az hallatszik rajta,hogy Erkel fülében igancsak benne volt a Gotterhalte. De legjobb tudomásom szerint törvénybe most iktatták először, és azt sem kellett volna.

Nem az induló-ütemet, hanem az optimizmust hiányolom belőle, de abban igazad van, hogy tökéletesen illik a magyar nemzethez.

Elfogadott...igen,. persze, és magamat ismétlem: mint a karácsonyfa.

Aktuális? Naná.Imádkozni mindig aktuális. Még gondolkodni se kell hozzá az elvetemültebb gyakorlat szerint.

Elemzését én a részemről hosszabb, közepes sebességű, ellenkező irányba tartó futással kezdeném akkor is, ha én lennék most érettésgiző.

Ez a Himnusz 1903 óta a törvényes nemzeti énekünk - ezt írtam, nem pedig azt, hogy mikor "készült". Úgyhogy rosszul tudod, amit írtál :(

Attól pedig egyetlen nemzet sem jobb és dicsőbb nálunk, hogy induló a himnuszuk.

És pontosan azért volt ez a Monarchiában, a szocializmusban és a köztársaságban is elfogadott, mert a legalkalmasabb szimbólum mind szövegében, mind zenéjében. És aktuális...

Imádság a szövege, a zenéje, mint írtam is, fenséges, de himnusznak????

Joga bárkinek lenne, de mindenki el van tőle ájulva, mert hagyományos. (Mint a karácsonyfa.) Jön az Olimpia, minden nemzetnek induló jellegő, lelkesítő zenéjű a himnusza, a magyar himnuszt meg végig se lehet játszani, olyan szélesen hömpölygő zene.

Nekem ugyan nem a himnuszom, akárhányban készült is.

Egy évszám nem kötelez senkit semmire, törvényes pedig csak az Alkotmányba emelése óta lett.

Igaz is lehetne más vers, más zenével is.

Nem sértem meg sem a Himnuszt, sem az Alkotmányt, csak azt mondom, hogy ez a megzenésített vers már elavult, bánatos, nemzeti éneknek vagy szimbólumnak alkalmatlan. Hogy még elemezni is kell érettségin, az hihetetlen szadizmus.

ó,ha hamarabb jöttél volna :))

köszi,de az összehasonlítást már megkaptuk egy lapon,szóval az már nem lesz,szerencsére :D

Ez egy eléggé érthető elemzés, remélem segít :)

*****************************

Himnusz - a múlt, a jelen és a jövő képei

Kölcsey korábban írt verseinek pesszimizmusa hatja át a Himnuszt is (1823. január 22., Cseke), de ebbe az imádságba némi reményt sző az Isten kért és feltételezett áldása, ill. szánalma.

Saját kéziratán a Hymnus cím után egy alcím következik: A magyar nép zivataros századaiból. Ez egyrészt az akkori cenzúra megtévesztésére szolgál, másrészt pedig jelzésértékűnek szánta: visszahelyezi költeményét a "zivataros századokba", a 16-17. századi török hódoltság korába, s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-költő helyzetébe.

A Himnusz létrejöttéhez nyilvánvalóan bizonyos - arra a korra jellemző történelmi-társadalmi körülmények is közrejátszottak. Ilyen lehetett például az 1820-as évektől a nemesség egyre nagyobb elégedetlensége, nemesi mozgalmak kialakulása vagy az 1825-től felpezsdült politikai élet előzményének körülményei. Érdemes azonban összehasonlítani Berzsenyi és Kölcsey személetét a nemzethalál, az összefogás hiányának jellemzéséből. Mindketten vallják: romlásnak indult a magyar, a nemzet, s ennek fő oka a belső viszály. Ám míg Berzsenyi elsősorban a nemesekben látta a nemzetet, mely képes lehet összefogni, Kölcsey ezzel szemben a legtágabb értelemben vett nemzetről, az egész magyar népről beszél.

A költemény alaphelyzete: a nép megbűnhődte már bűneit, jobb jövőt érdemel. A történelmi visszatekintés, sőt visszahelyezkedés által szembesíti majd Kölcsey az egész Himnuszon keresztül a múltat (mely igen dicső, ...) az értékszegény jelennel. A pesszimista költő már csak a "sorsban" bízhat, reménykedhet: s e tág értelmű szó igazi megfelelője Isten, akit rögtön a költemény legelején szólít meg. Ő a történelem irányítója, az események mozgatója.

A Himnusz kulcsfogalmai Isten nevével kezdődnek: úgy jelenik meg, mint aki belenyúlik a történelem folyamatába, irányítja azt, ámde mégis befolyásolható emberi erő által. Az első kulcsszó tehát Isten neve. Az 5. versszaktól azonban megszűnik Isten, mint cselekvő alany, s nem sokkal később (a 7. strófában) kimondatik a második kulcsfogalom: a szabadság elve. A "bűneink miatt" szintén kulcsfogalom, hiszen Isten miattuk mérte ki a büntetést. S végül feltűnő a "haza"-(hon) háromszori említése, mely ismételten egy fontos, meghatározó szava a költeménynek.

Az 1. versszakban megszólított Istentől "kaptuk ajándékba" a szép hazát, melyet bűneink miatt sújt a balsorssal s a vele járó szenvedéssel. Kölcsey itt az ún. jeremiádok történelemlátását használja fel, amelynek alkalmazását tovább is viszi a költemény nagy részén keresztül. (A jeremiád 16-17. századi siralmas ének, melyek igen részletes bűnlajstrommal is alátámasztják a büntetés jogosságát, majd elsiratják a magyarság pusztulását, széthullását. Ezt alkalmazza a Zrínyi is eposza I. énekében.)

A költemény műfaja himnusz, vallásos jellegű, de nem vallási vers. A két keretversszakkal (ez is bizonyítja himnuszi, vallásos jellegű imaformáját) együtt nyolc nyolcsoros, trocheusi periódusokban megírt strófából áll, a sorok 7+6 szótagszám szerinti osztásával. Rímelése eléggé igénytelen (Kölcsey ebben is követni kívánja a 16-17. századi költemények kezdetlegességét), s az első strófában található "nép-tép" keresztrímpár a Rákóczi-nótából csendült át ide. Általános felépítését, szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a történelmi visszatekintés hat versszakra terjed ki, ezek között a gondolati-érzelmi fordulat egyértelműen a 4. strófa elején következik be: "Hajh, de bűneink miatt / Gyúlt harag kebledben,". Szerkezetének tudatos kimértségét a múltból a jelenbe való szinte észrevétlen átmenet, az isteni cselekvéstől a valós emberi mozgásig tartó folyamat folytonossága jellemzi: a 2-4. versszakban Isten a cselekvő alany, az 5-7. strófában az ember szenved és cselekszik. Ugyanilyen folyamatosan visz át a 6. strófa a jelenbe, a vers gondolati-érzelmi tartalma pedig az 5-6. versszakban válik a legsűrűbbé.

Kölcsey verse tehát követi a jeremiádok szerkezetét a 2-3. strófában is. Itt Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország virágkorát, az ellenséggel szembeni honvédő háborúkat, s Mátyás király hódításait (mint ismeretes, Mátyás 1485-ben foglalta el Bécset). Érdekes a versszak végén található alliteráció: "...bús hadát / Bécsnek büszke vára." A 4. strófa versfordulat: nehéz bűntudat, vallomás, önbírálat. A balsors évszázadainak ijesztő (romantikus) képeit halmozza egymásra. A nemzeti csapások felsorolásából kiérezhető, hogy jogos Isten haragja, megérdemelt a büntetés, bár Kölcsey a sorscsapásokat mégis túlzónak tartja. Bár az egyes versszakokat nem lehet egyértelműen "jó" illetve "rossz" minősítéssel ellátni - természetesen a bennük szereplő események szempontjából -, ha ezzel mégis megpróbálkozunk (a keretversszakoktól eltekintve) szembetűnik, hogy népünknek kétszer annyi rosszban (4.,5.,6.,7.) volt része, mint jóban (2.,3.). A katasztrófakép itt, a vers közepe táján válik teljessé, pl. a "rabiga", illetve a Tacitustól kölcsönzött félelmetes kép ("Vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének") által. A vers érzelmi-hangulati tetőpontja az 5-6. versszak. Komor indulatokat, izgatott lelkiállapotot sejtet az 5. strófa inverziója (fordított szósorrend) és a 6. versszak paradoxona ("nem lelé honját a hazában"), valamint néhány erős túlzás ("vérözön", "lángtenger"). E versszakokban belső árulás, testvérháborúk, széthúzás "van", de összefogás, nemzeti öntudat az ami "nincs"- fejezi ki. A halmozások, erős túlzások is a szenvedést, a gyötrődést erősítik, s megemlítik még az üldözött szabadságharcosokat, reményeiket, szenvedésüket (Bocskai, Rákóczi). A 7. versszak vált át a múltból a jelenbe, a jelen értékszegénységébe, sivárságába. Itt saját koráról beszél a költő. A tehetetlen kétségbeesés lesz úrrá a versben, ezt (és a múlt-jelen egymással való összehasonlítását) néhány ellentétpár is erősíti: vár állott - kőhalom; kedv, s öröm - halálhörgés, siralom; szabadság - kínzó rabság. A pusztulás láttán már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő. A 8. strófa nem ismétlése az elsőnek: képei komorabbak. Itt még reménykedik, s ezzel együtt már nem áldást, hanem szánalmat kér Istentől. A Himnusz keretversszakaiban felfedezhető az a "hősi pátosz", amely jellemzi Kölcsey korát (reformkor) és stílusát (romantika).

A Himnusz fő mondanivalója az, hogy a magyarság maga okozta ugyan a vesztét, s ezért meg is bűnhődött, ám ismét joga van a jövőhöz, a jövő boldogságához. A verset Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatára, s így lett a magyar nemzet himnuszává, nemzeti énekünkké.

:) keresek vmit, és ha találok belinkelem:)

ajj nekem sem ment könnyen, plusz érettségin is ez volt:S:S kitartás;)