Hogyan kell a tiszteletet kiérdemelni egy munkahelyen? (beszélgetős fórum)

Hát szerintem valamit nagyon félre értelmeztek!

Én a nagyszájú és hangadók sorát növelem, de emellett tökéletesen dolgozok, és sokat, mert mindent meg tudok csinálni segítség nélkül. A munkám mellett segítek a kollégáknak, helyettesítem a főnökömet, ha problémás ügyfélbe futunk bele, akkor én beszélek vele, ha valamit el akarunk érni (pl. munkaidő végének csökkentése), akkor én beszélem meg a vezetőkkel, ha kell valami (pl. új munkaeszköz), akkor elintézem, és ráadásul még utasítgatom is a kollégákat. Persze nem bunkó módon, csak ha látom, hogy valami ott áll és még nem kezdett bele a kolléga, akkor szólok neki, hogy ugorjon nek, vagy ha valaminek nincs gazdája, akkor valakinek azt mondom, hogy légy szíves ezt csináld meg. Sokszor már én érzem úgy, hogy sok vagyok, de a kollégáim mindig azt mondják, hogy nem, és tudják, hogy mindezek ellenére, ha kell, ha nem, akkor én vagyok az aki kiáll mindenkiért.

Ritkán kapok dicséretet, de mivel megtehetek mindent, így tudom, hogy a munkámat elismerik. Nem vagyok sz@rkavaró, sőt! ha ilyet tapasztalok, akkor én azon nyomban rendezem, azaz megbeszélem az illetővel, és sajnos ha túlzásokba esik, akkor ki is rugatom, mert az ilyenekre nincs szüksége senkinek.

Kiállok magamért, de inkább a kollégákért.

És egy kollégával nem az szokott a gond lenni, hogy csendes, visszahúzódó vagy esetleg zárkózott, mert ezzel nem szokta kivívni a kollégák ellenszenvét, és ezért nem szokták hülyének nézni, mert nálunk pl. ha valaki valami olyat akar a nyakába sózni az esetleg csendesebb kollégának, ami neki nem tetszik, akkor bizony én rögtön szóvá is teszem, azaz neki nem kell elviselnie.

Tehát a tisztelentlenség, a nem megbescsülés nem azért van valaki felé, mert nem nagyszájú vagy hangadó, hanem esetleg olyan a jelleme.

Honnan tudod te, hogy a fórumindító nem furkálódik e, nem próbál e alátenni a kollégáknak, nem azt hajtogatja e, hogy mindent neki kell megcsinálnia, mindig ő van bent, neki vannak bonyolult munkái, stb.? Na, ha nálunk ilyen van, akkor mi sem kedveljük az illetőt, mert egyformák vagyunk és ne úgy próbáljon valaki sikereket elérni, hogy közben másokon áttipor, hanem bizonyítson mással. A fórumindító utalt is rá, hogy bezzeg ő nem megy táppénzre! Örüljön neki! Én sem vagyok egy táppénzes típus, de most pl. elfgok menni, mert megoperálnak. Hát szép lenne, ha ezért valaki is cseszegetne. A vezérigazgató is aggódik és nem azon problémázik, hogy 2-3 hétig nem leszek ott, pedig aztán ha elmegyek betegállományba, akkor senki nem mehet szabira sem, és a munka sem fog úgy menni.

Honnan tudja a fórumindító, hogy nem jogos e a betegállomány? Jó neki, ha sosem beteg! Ezt becsülje meg! Jó neki, hogy a gyereke sem beteges!!!! vagy, hogy van kire bíznia! Mert ugye sokaknál ez probléma. És remélem az is eszébejut, hogy a táppénz jóval kevesebb a fizetésnél, így nem nagy öröm élni vele!

Azért ezzel picit vitába szállnék... női kollektívában dolgozom. Van, aki negyedóránként magánügyet intézget mobilon, és nem szól rá senki, a szorgalmas meg lenémítja, mert tisztában van vele, hogy úgysem tudja felvenni. Gyerekem már alsó tagozatos korában rájött az igazságtalanságra. Tanár összepisálta magát örömében, fogadóórán simogatta a bugyuta kölyök fejét, amikor véletlenül egyes helyett hármas dolgozatot írt. Aki ötöst szokott írni, de valamiért négyesre sikerült: ejnye, fiam, nem ezt vártam!

Vannak emberek, akiktől elvárás a tökéletes teljesítmény, annak dicsérete nélkül,lusták meg elúszkálnak oldalvizen vigyorogva.

Továbbra is csak azt tudom erre is mondani, hogy a sülve főve együttlevés vagy annak látszata nem kritériuma a tiszteletnek.

Vannak társasági emberek (közülük kerülnek ki a sz@rkeverok is, és nagy tisztelet a kivételnek!) és vannak visszafogottak is.

Nem írta a fórumindító, hogy nem engedik előre az ajtón , azt viszont igen, hogy hülyének nézi a főnöke, és mindent rásóz, talán pont azért teheti meg, mert nem nagyszájú és nem tud jól kiállni magáért. Azért az nem akkora nagy hiba :) Fejleszthető.

Nekem is van ilyen, de! A fórumindító nem rég olyan fórumot nyitott, ahol ezen problémázott, és azt írta, hogy neki nincs témája velük, akkor mit akar?

Szerintem ő nem is a tiszteletről beszél, mert gondolom nem az a problémája, hogy nem köszönnek neki, nem engedik előre az ajtónál, stb.

Két kolléga között nem a tisztelet hiánya szokott a gond lenni, hanem teljesen más. Engem még az utálatos kolléga is előre enged az ajtónál, felsegíti a kabátomat, ha épp mellettem van, stb., elismerjük egymás munkáját, csak utáljuk egymást, mint embert.

Én az olyanokkal is beszélgetek, akikkel nem ülök egy irodában, nem kávézunk együtt, stb., de ha véletlenül betér hozzánk vagy én hozzájuk, vagy együtt bulizunk, akkor úgy tűnik, mintha sülve-főve együtt lógnánk. Van témánk, nevetgélünk együtt, stb. Természetesen a munkám is rendben van:D

Ahhoz, hogy egy jó kapcsolat kialakuljon egy munkahelyen tenni kell, és nem csak várni a sültgalabot, hogy majd valaki csak megszán....

Szerintem a tiszteletet akkor is meg kellene kapnod, amikor még új vagy, akkor sem kellene valakivel csúnyán beszélni, nem köszönni, ha még új, nemhogy alap dolgok csak több éves ott dolgozás után jöjjenek. Aki ismeri az illemet, az kezdetben is tiszteletet ad. Max később, ha kiderül valakiről, hogy nemigazán érdemli meg, hogy hallgassanak rá, stb. olyankor egy kicsit leapad a dolog.

De bővebben miről van szó?

Mivel nem szeretsz ott lenni, ne is várj semmit.

Keress olyan helyet, ahol szívesen dolgoznál!

Van olyan munkahely is, ahol van 1-2 hangadó ember, akik befolyásolják a társaságot, azaz tartanak tőlük a többiek. Ha nekik nem vagy szimpi, akkor vért is izzadhatsz, akkor sem.leszel tisztelve soha. Onnan nagyon gyorsan tovább kell lépni. Ha valaki undorral jár dolgozni, az aláássa a lelki egészséget és testi bajokhoz is vezethet, kihat a családi életre és mindenre. Sürgősen váltani kell.

Fontos, hogy saját magaddal elégedett légy. Ha úgy érzed, hogy a munkádat a legjobb tudásod szerint elvégzed, ha nem mások hátán mászol feljebb, tehát emberileg is rendben vagy, akkor máshol jobban fogod érezni magad. Csak ne halogasd!

Tehát, szerintem veled van a gond, hiszen itt a fórumon sem írsz le semmit. Nem tudunk semmit a helyzetedről, így csak vaktában lövöldözgetünk. Szerinted így lehet bármi okosat mondani? Hogy lehet véleményezni egy olyan helyeztet, amiről nem osztasz meg semmit. Hogy várhatsz így segítséget vagy bármit, ha ennyire magadban tartod az információkat?

Milyen tiszteletet, megbecsülést vársz el, ha te nem teszel semmit érte? Igen, az egy munkahelyen nem elég, ha mindig ott vagy és szerinted mindent megcsinálsz, mert ugye az elvégzésnek vannak fokozatai (jól, nem jól, lassan, stb.). Lehet, hogy azt hiszed, hogy mindent megcsinálsz és nem is tudod, hogy a munkád semmit nem ér.

Nem beszélsz a kollégáiddal, mert nincs témád? Mit csináltál ott 3,5 évet, ha még mindig nincs akivel esetleg kifecsegd, hogy mivel töltötted a hétvégét? Ha nincs akivel megigyál egy kávét, vagy közösen ebédelj?

Szerintem csinálj egy önismereti programot, ahol átgondolod, hogy tényleg te csinálod e jól....

"kell"??? max. lehet. De az hosszu folyamat.

Es azert nagyon-nagyon meg kell dolgozni, folyamatosan bizonyitani.

Az, hogy az ember teljesiti a kotelesseget, meg onmagaban tisztelet nem jár. Max. megbecsules.

Nem lehet kiérdemelni a tiszteletet. Aki kifogástalanul dolgozik és 'normálisan' viselkedik, az is legfeljebb egy jó munkaerő, ha lelkes vagy, jutalomból kapsz még több feladatot, de ez sem hozza magával a tiszteletet. Egyébként pedig van alapvető tisztelet férfi és nő, nő és nő, dolgozó és dolgozó között, ez emberi és illemtani dolog. De ez nem tekintély. Tekintély a tudásnak, a rangnak vagy a kornak járhat, de az sem automatikusan.

Egyébként pedig 3,5 év még elég kevés. Minden szakmában az első 5 évet emlegetik a kezdésnek. Csak ezután számít az illető gyakorlottnak.

Ha viszont a munkáddal elégedetlenek és lebecsmérlik, ha olyan hangnemben szólnak hozzád, ha nem fogadják a köszönésed, ha tuskó modorban beszélnek veled stb ez valóban a tisztelet hiánya. De ilyenek között nem is törekednék tiszteletet kiérdemelni.

Más a helyzet pl. vidéken, ha mondjuk egy kis településen született és nőtt föl valaki, majd onnan tovább tanult és aztán visszament ugyanoda a polgármesteri hivatalba vagy éppen orvosnak vagy tanítónak. Erre mondják azt, hogy senki sem lehet próféta a maga hazájában. Ilyen helyzetben inkább javasolt egy másik településen elhelyezkedni.

a fönök mondta nekem hogy a tiszteletet ki kell érdemelni....

de másik munkahely után nézegetek.

mert ahol dolgozom a léhűtők, állandó táppénzen levők érdemlik ki a tiszteletet.

te meg tegyél meg mindent...