Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan hitethetném el a pszichológusommal? fórum

Hogyan hitethetném el a pszichológusommal? (beszélgetős fórum)


1 2
32. ittmost (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 4. 07:41

Mivel töltöd otthon az idődet?Mi vonzó van a magányban számodra?

(egyébként én is szeretek egyedül leni,és a múltkor elgondolkodtam,hogy a mai netes időkben mennyire különbözhet egyik ember egyedülléte a másikétól.Nagyon sok mindent lehet csinálni egyedüllét közben)

31. syria (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 20:26

Úgy tűnik, valóban segítségre van szükséged. Egészséges pszichéjű ember szerintem 3 év alatt legalább annyira fel tudja dolgozni a hozzátartozója halálát, hogy nem foglalkozik öngyilkossággal.


Önmagában a magány keresése nem végzetes. Ha egy mód van rá, én is legjobban egyedül szeretek lenni, de ehhez nem társulnak sötét gondolatok.


Keress másik pszichológust, hiszen a mostani nem tud igazán segíteni.

30. pandoracic (válaszként erre: 29. - Pandoracic)
2013. febr. 3. 13:37

*Senki sem róná fel fel neked,ha megtanulnál újra mosolyogni,ha beszélgetnél másokkal.

Közhelyes lehet,de anyukád és mamád sem akarná,hogy a történtek hatására feladd az életed!

29. pandoracic (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 13:35

Én azt gondolom,hogy a legjobb gyógyszer a társaság lenne.

Nem kell elfelejtened ami történt,nem is kell/szabad elzárnod magadban,mert akkor belülről pusztít téged.Hátha segítene,ha apukáddal beszélnél a helyzetről.

El kell járnod a barátokkal,szóba kell állni velük.

Ha teheted,íratkozz be egy tanfolyamra.Ott megismerkedhetsz másokkal is.

28. tavasz007 (válaszként erre: 1. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 13:16
sajnalom, hogy ez tortent veled. En jartam egy idoben pszichologushoz, probalt velem beszelni, beszegletni, en is ugy ereztem, hogy nem sokat segiett, jo volt valakivel bezelgetgetni, de nem nagyon tudott egy gondolatot sem elhajlitani bennem. Erzesek.....hat...
27. 5bcf1b7c01 (válaszként erre: 1. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 10:49
A pszichológus nem hüle... csak az emberi lélek-gondolkodás szakértôje. :)
26. 98784d9a26 (válaszként erre: 1. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 07:58

Ha 3 év alatt nem jöttél helyre, akkor tán jobb, ha másik szakemberhez fordulsz.


Volt, hogy beszélgettem fiatal lánnyal, és azt mondta, hogy velem a 10 perces beszélgetés többet használt, mint a dokijával a több hónapos.


Az öngyilkosságot meg jobb elfelejteni, hacsak nem akarsz apukádnak még nagyobb fájdalmakat, mint amit te átéltél/átélsz, mert gyereket elveszíteni az egyik legkegyetlenebb dolog.

25. 9f86e86d50 (válaszként erre: 24. - Bd55e3f068)
2013. febr. 3. 07:51
Vagy a pszichiáterét nevezi orvosnak...
24. bd55e3f068 (válaszként erre: 23. - 3d0696d927)
2013. febr. 3. 06:55
Igaz, két eltérő dolgot írt.
23. 3d0696d927 (válaszként erre: 21. - Bd55e3f068)
2013. febr. 3. 06:54
Nem tudjuk, pontosan milyen terápiát kap és kitől.
22. 3d0696d927 (válaszként erre: 18. - Bige)
2013. febr. 3. 06:52
Éppen azért!
21. bd55e3f068 (válaszként erre: 17. - 3d0696d927)
2013. febr. 3. 06:44
A pszichológus nem orvos, nem adhat gyógyszereket.
20. bd55e3f068 (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 06:44
Nem kell járnod, és mivel nem működsz együtt, ezért értelme sincs. Ha valami kell, az az lenne, hogy ezt a pszichológus is lássa, és kimondja. Meg felnőttként tudnod kellene nemet mondani az apádnak.
19. 9f86e86d50 (válaszként erre: 1. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 06:31

Kedves Noncsy!


Nem tudom hogy az a szám a Neved mögött az életkorodat jelenti vagy sem, de az biztos hogy a halált célszerű megtanulni. Apukád az öngyilkosság hallatára jogosan ijedt meg, hiszen gondold át, szeret Téged. A következő fontos kérdés, hogy szereted-e Őt? Ha igen, akkor tudod milyen fájdalommal jár a halál gondolata. Szóval ne csodálkozz.

A következő fontos kérdés: szereted-e Magad? Ha szereted Magad, akkor úgy szeretsz élni, hogy jóérzésekkel telve kelj és feküdj le. Viszont ez eseteben célszerű felmérned a jelenlegi érzéseidet és megvizsgálnod mi-miből fakad. Gondold át, hogy édesanyád milyen életet szánt Neked. Szereted őt igaz? A mai napig. Ha ez a tény fennáll, akkor csak merő önzésből hagynád ki a földi fejlődés szakaszait, mert azt gondolod úgyis mindegy. De miért gondolod ezt? Édesapád pont annyit tett hozzád mint anyukád, fizikálisan legalábbis. Ha lelkileg nem akkor még mindig itt a lehetőség, lehet hogy Neked kell fejlettebbnek lenne és megtanítanod Őt, ezt nem tudom. Viszont mindannyiunknak megvannak a magunk feladatai, amiket ha felismerünk és megvalósítunk elégedettek lehetünk. Az elégedettség is egy belső mérce mértéke. A tudat, hogy amit teszel az jó.

Most úgy érzed Magad mint aki zsákutcába futott, és itt a vég. Pedig minden vég valami új dolognak a kezdete. Vannak módszerek amire biztosan a pszichomókus is felhívat a figyelmed, mint a naplóírás, stb. Természetesen van még az olvasás, és a gondolkodás, a valódi mederbe terelt gondolkodás. Ez az ami nem könnyű, ami végzetes lehet de egyben felszabadító.

Amikor az ember öngyilkosságra gondol, (régebben én is gondoltam rá) akkor saját kudarcát érzi és nem gondol arra, hogy ez csak egy állapot. Most minden a nullán van, innen lehet felfelé haladni.

Szüleinkkel való viszonyban sokan nem tanuljuk meg azt, hogyan is kezeljük az elmúlást. Egyszerűen erre nem, vagy csak nagyon kevés szülő tanítja meg a gyermekét. Pedig a felvilágosítás mellett szerintem ez a másik nagyon fontos lecke.

Bizonyára sokan fogják írni azt, hogy mennyit fog tudni segíteni a szakember és hogy csak Ő látja át a problémádat. Mindannyian tévednek addig, amíg nem önként és nem Magad miatt akarsz cselekedni. Mert amíg ezt teszed és ez nyűg marad, addig nem fogadod el a másik gondolatmenetét. Mondhatunk Neked jó és „okos” dolgokat, ha nem vagy felkészülve hogy szembenézz lelked félelmeivel. Mint minden ez is legyőzhető, kezelhető és zabolázható, csak akarni és merni kell. Előszór fájni fog nagyon, de utána már sokkal könnyebb lesz. Tapasztaltam.


Búcsúzóul ezt a dalt küldöm Neked:


[link]

18. bige (válaszként erre: 17. - 3d0696d927)
2013. febr. 3. 01:46
azért ezt ilyen kereken kijelenteni szerintem nem éppen jó ötlet egy öngyilkos gondolattal játszó lánynak
2013. febr. 3. 01:35
Igen, a naplózás segíthet. Gyógyszereket ugye nem kaptál? Azt kerüld el!!!
16. bige
2013. febr. 3. 00:37

Kedves Noncsi! Őszinte részvétem a történtek miatt:(

Te nagyon jól látod, hogy nem vagy rendben, és azt is pontosan leírod, hogy miért nem. Tehát egy okos nő vagy. Viszont azt is tisztán kell látnod, hogy ami Veled van, a lelkeddel az is BETEGSÉG, amit kezelni kell. ..és ebben az esetben nem lehetsz önző! Édesapád is ugyanazokat az embereket veszítette el, mint Te, és természetes, hogy fokozottan érzékeny, ha problémát lát Nálad. Örülj neki, hogy ilyen érzékeny, figyelmes Édesapád van. bizony nem sokan vennék észre. Képzeld el, ha egyszer komolyabban elragad az öngyilkosság gondolata!

Ha az a problémád, hogy nem bízol a pszichológusban, akkor másikat kell keresni. Nagyon fontos minden orvos, pszichológus esetében, hogy bizalommal legyünk iránta, viszont az, ha betegek vagyunk, akkor meg legyünk gyógyítva! sőt, továbbmegyek! egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy a Te esetedben elég a pszichológus, és nincs szükséged pszichiáterre, aki némi gyógyszerrel átsegít.

Mióta jársz hozzá? mit csináltok? csinál valamilyen terápiát Nálad? ( pl. Autogen trening) vagy beszélgettek?

15. 06718ca650 (válaszként erre: 12. - E28c748947)
2013. febr. 3. 00:19
az biztos, hogy kell valaki. hála az égnek mi is ott voltunk egymásnak a bajban, mindkettőnk apukája meghalt.
14. spinneli (válaszként erre: 1. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 00:16
Ilyen állapotban lehet, hogy nem a legjobb ötlet megszakítani a kezelést...de amúgy nem kötelező járnod, indokolni sem kell, nem mész többet és kész.
2013. febr. 3. 00:15
Vezetsz naplót? Mármint füzetbe, saját magadnak, az sokat tud segíteni a lelki problémákon ha nem akarod a gondolataid, érzéseid másokkal megosztani, de közben segít, hogy kiadd magadból azt, ami bánt, foglalkoztat.
2013. febr. 3. 00:05
Kell valaki,aki segít feldolgozni a halált.Tudom, mert a férjem pár hónapja vesztette el az édesapját és rettenetesen megviselte.Rengeteget beszélget(t)ünk róla, mert tök egyedül nem megy.Engedd, hogy vki segítsen.Lehet az barát, családtag, pszichológus, bárki, akit elfogadsz.
11. Bucóka20 (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 00:02

Néha többet árt,ha meg kell nyilnod és olyan emberrel kell beszélgetned,akit a hátad közepére sem kívánsz.

De apukád biztos csak jót akar,adj időt magadnak,de ne gubózz be,engedj magadhoz legalább egy embert,legyen az rokon vagy barát.

Ne zárkózz be,mert az nem vezet jóra,most úgy érzed ez a jó,de hosszú távon biztos,hogy nem ...

10. Zizisicc (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 3. 00:01

Szerintem ne hagyd abba! Nem jó ez így .....

Beszélj ezekről a gondolataidról a pszichológussal ..... ha tudsz benne bízni, légy vele őszinte .....

9. 36a26f5226 (válaszként erre: 8. - 36a26f5226)
2013. febr. 3. 00:01
Bízzál benne, tényleg tudnak segíteni, csak akarni kell meggyógyulni, és nem merülni el semmilyen bánatban, önsajnálatban..
2013. febr. 3. 00:01

Nem lehet átverni!


Olyan, mint amikor egy írásszakértőt akar valaki mesterkélt írásával átverni, mert rájönnek, ahogy a pszichiáter, vagy pszichológus is tanulnak testbeszédet, és már abból, ahogy leülsz, ahogy megmozdulsz, a mimika,a gesztikulálások, a mozgás típusok, minden, ahogy megmozdulsz, neki beszél a testbeszéd. nem lehet átverni, mert ha átvered, akkor akár kényszer kezelés is lehet belőle.. ha nem azonnal, akkor később..

7. 06718ca650 (válaszként erre: 6. - Noncsy18)
2013. febr. 2. 23:58
én ugyanígy voltam, nem voltam senkire sem kíváncsi, a családon kívül. de hosszútávon nem jó ez. :(
2013. febr. 2. 23:56
Köszönöm a válaszokat! Pszichológushoz kell járnom, elsősorban az apám miatt. Ő erőlteti, mert látja, hogy nincs minden rendben velem, nem járok szórakozni, egész nap itthon vagyok, a barátaimmal sem beszéltem már hónapok óta, teljesen begubóztam. Az az igazság, hogy én örülök az egyedüllétnek, nem is hiányoznak a barátaim, sőt azt szeretem, ha az apám sincs itthon, jó a magány. A pszichológusom is a kezelést szorgalmazza.
2013. febr. 2. 23:56
tudom mennyire nehéz, de el kell fogadnod, hogy a halál az élet része, másképp nem megy az élet. ha beleőrülünk akkor is ez van, és anyukád és a mamád sem szeretné ha ilyennek látna. mondom ezt úgy, hogy nem a levegőbe beszélek, útálom a hálált, szörnyű, félek tőle. az apám a kezem közt halt meg 3 éve, a nagyapám előtte, az egyik nagymamám meg decemberben. tudom, mindenki másképp viseli ezt, én sem vagyok már a régi agyilag, ha orvost nem akarsz, akkor is kell valaki akivel tudsz beszélni. de lehet, hogy egy orvos mégis jobban tud segíteni, még ha idegesítőnek tűnik is.
2013. febr. 2. 23:53

Hazudni kár, úgyis tudja, látja, ez a szakmája.


Mondd meg neki, hogy feszültséget kelt Benned, hogy el kell járnod hozzá terápiára.

2013. febr. 2. 23:52

Nagyon sajnálom, hogy ennyi tragédia történt körülötted!

Semmiféle terápiára nem kötelező járni. Ha úgy érzed nem segít, vagy felesleges, vagy magad akarod megoldani, akkor ne menj többet hozzá.

De valójában kihez jársz? Orvoshoz vagy pszichológushoz? Furán írtad ki a kérdést

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook