Hogyan győzhető le a lámpaláz? (tudásbázis kérdés)
Szia!
Én a "kutyaharapást szőrével" elvet vallom ilyen esetben!Tehát nem elbújni,hanem olyan lehetőségeket kell keresni,ami szerepléssel jár.Pl:ének,tánc,sport,színjátszókör stb, Amihez kedved és lehetőséged van,lényeg a szereplés,hogy mások előtt megtanulj teljesíteni.Azért az órákra nem árt felkészülni is ..
hello!
nekem is hasonló problémám van. Sütibabát teljesen megértem!
Szóval még általános iskolában (most vagyok 10. osztályos középiskolás) semmi problémám nem volt a szerepléssel, felelésekkel. Alsóban még gitároztam is és volt olyan amikor egyedül kellett kiállnom. Izgultam, de nem voltam lámpalázas. Amikor szóban kellett felelnem - egy egész osztály előtt - mindenki engem nézett, mégsem volt lámpalázam. A felelések elején kicsit izgultam, de nem remegett a hangom. Mikor középsuliba kerültem nagyon magasra raktam a mércét. Elvártam magamtól hogy tökéletes legyek, sosem akartam lesülni semmilyen téren. Minden apróbb hibából tragédiát csináltam. És sajnos ez be tett nekem. Felelés közben izgulok, a szívem a torkomban és remeg a hangom. Sajnos nem tudom hogy ezt a többiek észreveszik de mindig arra gondolok hogy igen. Valaki írta, hogy nézzek egy nekem szimpatikus ember szemébe. Nos, aki szimpatikus az pont mellettem van felelés közben szóval furán nézne ki ha rábámulnék. Az osztálytársaimmal sem olyan jó a kapcsolatom egyébként. Mintha idegenek előtt lennék. Próbálom magamat valahogy megnyugtatni csak nem megy. Még általánosban nem voltam lámpalázas szóval nem születtem ilyennek, de már 1 éve hogy ilyen vagyok.
Tudtok segíteni?
Próbáljam ki a tükrös módszert, vegyem fel magamat kamerára, mobilra és nézzem vissza? Jó tanuló vagyok az anyagot legrosszabb esetben is egy négyes szintre tudom.
Szervusz Sütibaba!
Főleg azokra a kommentekre szeretnék reagálni amik azt mondják, aki ilyennek születik, ilyen is marad. Ez valahol talán igaz, sose lesz feltűnési viszketegséged, de az nem igaz, hogy nem lehet magad feltornázni egy olyan szintre, ahol különösebb gond nélkül szerepelni tudsz. Én gitározom egy zenekarban, és sok gondom van a lámpalázzal, mivel egy koncerten nem elég csak kiállni és játszani, hanem bulit is kell csinálni, egyenlőre erre képtelen vagyok, de először még azt se tudtam elképzelni, hogy egyáltalán színpadra tudok állni, de megtettem és sikerült. Idővel belejön az ember, csak csinálni kell és nem azt mondani h sose fog menni. Egyébként pedig tök szimpatikus hogy ilyen vagy, ez önmagában nem akkora baj szerintem.
Üdv Sütibaba!
teljesen megértelek, én is ugyan ilyen vagyok. mikor fellépésen először remegett a hangom, az egész iskola ott volt. iskola első voltam és hát persze, hogy nekem kellett, kiállni és beszélni. rajtam kívül csak egy vki volt a színpadon, képzelheted milyen volt. ráadásul nekem olyan barinőm sincs, akivel mindent megbeszélhetnénk, és támogatna. csak az Anyukám!
a felelésekkor is ez a helyzet. kiálltam az osztály elé, és borzasztó volt, viszont mikor a tanárral kommunikáltam, csak őt láttam sokkal jobb volt. azt hiszem, nekem az osztállyal van problémám, hogy ott nagyon nem számíthatok senkire.
sok mindent próbáltam, most a sport van soron. azt szeretem is csinálni, és tudom is. és remélem egy idő után pozitív változást hoz.
sok szerencsét! :)
Úgy állj hozzá,hogy nincs vesztenivalód, mégha ezt nem is mindig könnyű bemesélni magunknak. Nekem akkor sikerültek jól a dolgaim, ha úgy álltam hozzá hogy lesz ami lesz.
Valahogy csak ezzel tudtam magam kellőképp megnyugtatni,ellazulni, és oldani a szorongást.
Nyugodt fejjel pedig egyértelműen jobban megy, egy kis lámpaláz még nem is káros, hiszen fokozza a teljesítményt.
Én is tükörrel próbálkoznék....
Meg tanárosdit játszottam, mikor kisebb voltam. Így gyakoroltam a felelésre.
mindig lámpalázas voltam, ma közel a 40hez még mindig az vagyok. Nem rosszul szájharmónikázok magamnak otthon. Odáig már eljutottam, hogy magnóra feljátszom, visszahallgatom. Innen tudom, hogy nem rossz. De 2 év kellett ahhoz is, hogy magnóra feljátszam. Mindig elrontottam valamit, ha bekapcsoltam a felvevőt :DDDDDDDD
A párom előtt sem zenélek. Ennyi. Nem megy. Sose leszek sztár :DDDDDDD
Én voltam a cégnél előadástechnikai tréningen,és csomó hasznos dolgot kaptam,pl.azt,hogy ki az,aki jobban tudja nálad az anyagot a jelenlévők közül???Na ugye,hogy senki,mert felkészültél!!
Váratlan kérdések mindig jöhetnek,ilyenkor egyszerűen meg lehet mondani,hogy most nem tudsz erre válaszolni,de utánanézel,és köv. talinál beszámolsz.Érdemes a neked szimpatikus emberekkel szemkontaktust felvenni,magabiztosabbá tesz,stb,stb..És minden előadás után csak jobb leszel!!!:)))Én már nem jövök zavarba,hasznos volt:))
én is így vagyok vele,valahogy zavarba jövök ha sok ember néz,pedig régebben azt hiszem ez nem volt gond,amikor még táncoltam sok ember előtt léptem fel persze csoporttal,egyedül nem volt merszem
viszont ha egy idegen hozzámszól néha elég jól el is tudok vele beszélgetni.
Tavaly lettem kilencedikes és az egyik töriórán elég kellemetlenül éreztem magam. Készültem az órára,de amikor a tanár kimondta a nevem,feláltam és szinte minden kiment a fejemből,több percen keresztül csak szótlanul álltam a helyemen. Csak egy-két szót tudtam mondani,ez még év elején volt,de félév után viszont 5-ösre feletem egy hosszú anyagból. Nagyon örültem akkor hogy sikerült. Viszont ha az osztály elé kéne kiállnom és felolvasni vmit asszem én is remegnék.
Van olyan tanár aki kihív a tanári asztal mellé és ott feleltet,ekkor néha remegek és jobban izgulok. De ha a helyünkön lehet maradni,akkor jobban megy a felelés.
Én is nagyon lámpalázas vagyok.
Ha szóbeliből vizsgázok,még azt is elfelejtem,amit tökéletesen tudtam.
Csokit szoktam enni,eddig ez bevált nálam.
Még valami. Én, ha tudom, hogy szerepelni fogok, vén fejjel is külön készülök rá, vagyis itthon elpróbálom. Elképzelem a hallgatóságot, és állva, mintha előttük lennék, hangosan elmondom a mondókámat többször is. Közben figyelek a testartásomra, és mérem az időt is.
Van, aki tükör előtt csinálja, mások pedig a családot ültetik be hallgatóságnak. Kinek mi jön be.
Sütibaba!
Senki sem szeret "felsülni", de nem sikerül mindig minden úgy, ahogy azt elképzeljük, és elvárjuk magunktól. Emberből vagyunk, hibázunk. Ezt a tényt kell elfogadni. Nem kell beletörődni, csak nem szabad belőle tragédiát csinálni. Én ilyenkor, amikor nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, azt szoktam magamnak mondani: ennyi idő alatt, ennyire voltam képes, majd máskor másként, hatékonyabban csinálom.
Az is sokat segít, például a suliban, ha bombabiztos a tudásod, vagyis "álmodból felébresztve" is tudod az anyagot. Ezt pedig akkor érheted el, ha érted is, amit megtanultál, nem csupán "bemagolod".
Vannak olyanok, akiket a teljesítményhelyzet teljesen leblokkol, bepánikolnak. Az ilyen típusúakon sokat segít a biztos tudás, sajnos tudomásul kell venniük, hogy nekik több tanulási időre van szükségük. :-)
Örülök, ha tudtam egy picit segíteni. :-)
Szia Szuszika!
Az az igazság, h kicsit maximalista vagyok, és nem akarok "felsülni". Bár ha hibázok, azt elismerem minden további nélkül, és a negatív megjegyzéseket is könnyen elfogadom. Akkor ez is lehet a baj?
Nagyon jó dolgokat mondtok, köszönöm szépen! Kicsit kezdek megkönnyebbülni!
Szia Sütibaba!
Nem ismerlek, ezért csak kérdezem. Nem vársz el magadtól kicsit túl sokat? Nem lehet, hogy mindig mindenben a legtökéletesebb akarsz lenni? Nem lehet, hogy a legapróbb hibákat is, amit vétesz tragédiának éled meg, és félsz attól hogy hibázol?
Ha így van, akkor először azt kell megtanulnod, hogy elfogadd önmagad, külsőleg, belsőleg, és ne akarj többet, mint amennyire képes vagy. Ez persze nem az jelenti, hogy ne akarj jobban teljesíteni, csak éppen ismerd a saját határaidat.
:) a hugom most lesz 19 éves és ugyanilyen. Ha idegennel beszél akkor alig válaszol,és a hangja is olyan vékonyka lesz.
A családoddal hogy állsz? Jó a kapcsolatod? Szoktatok sokat beszélgetni? Jaa és barátod van? Mert vele gyakorolhatnál.
Szia Vanitás!
Azt hiszem az önbizalommal nincs baj..bár kicsit gátlásos vagyok. Különben ez a probléma akkor is előjön, ha buszon egyedül megyek valahova (nincsenek velem a barátnőim), vagy ha beszélek egy idegennel, vagy akár ha az utcán elmegyek egy csoportba verődött ember előtt. Pedig a külsőmet elfogadom..de most mégis az az érzés van bennem, hogy talán amiatt..
szia Sütibaba.
Ezt csak egyedül tudod leküzdeni. ÉN is voltam hasonló cipőben és vagyok is. Csak nekem már az állásinterjúkon jön elő :( De javulok!
Én magamban mindent átgondolok előre, vagyis próbálok mindenféle szitura felkészülni.
Hogy állsz az önbizalommal? Gátlásos vagy? A külsőd miatt vagy ideges? Vagy miért ez a probléma?
Próbáld először megtalálni az okát!