Hogyan érezted magad szülés előtt, alatt és után? (beszélgetős fórum)

Sziasztok nekem "jó volt" a szülés gyors, egész nap már éreztem kezdődik vmi 5 körül már biztos voltam hogy valami van ez már fáj.. Járkáltam zuhanyoztam forró vizet a hátamra az segített.

fél 6kor mentem be a szülő szobára (ekkor végre megnézett az orvosom ő más tészta ő szar volt)

és ki voltam elég jól tágulva..

Hát fájt, de túlélhető :) És a kis bébibogyó mindent megér 4kg és 54 cmvel születtett... :)

Én végig nagyon jól :)

Éjjel egykor kezdödtek a fájások, hajnali f5 -ig neteztem és közben irogattam őket, akkor lefeküdtem aludni,h legyen erőm, fél 8 -kor felébredtem,elfolyt a magzatviz, bementünk a kórházba (útközben megálltunk ásványvizet és szőlőcukrot venni) , 9-kor teljes diszben megviszgált a doki, és közölte,h 13:00-ra baba lesz: és 13:00-ra BABA lett :)Ugyan kikönyöklte belőlem,mert nagy volt a bucija (a baba 4 kg) :)

Fájdalomcsillapitás ott nem volt alap, nem is kellett volna, szerintem transzba estem vagy ilyesmi, mert végig vigyorogtam a vajjúdást,habár baromira fájt :D

Az ülés azért egy ideig utána nem ment úgy mint régen :)

Én szülés előtt,nagyon rosszul,utána nagyon jól.

Tudtam aludni,mozogni,stb.

Szia Sitecom!!

Háát igen egyetértek veled!!

:-)

én a 40. héten adtam életet az ikreknek.

a terheség számomra nem volt nehéz..de a szülés,hát jaj...normál uton jöttek a világra-soha többet nem szeretném átélni.

vagy mégis??:)nem tudom mit hoz még a sors....de most igy gondolom.

Én a 35. hétre szültem. Lilim ekkor akart kibújni :-)

A terhességem normális volt, semmi rossz közérzet, végig dolgoztam a 8 hónapot. Majdnem a munkahelyről mentem szülni.

A szülés nekem nem volt kellemes, fájt, pedig epidurált is kaptam. A baba nyakán volt a köldökzsinór, és légzési elégtelenség miatt egyből el is vették tőlem és a megyei gyermekklinikára szállitották. 1 hetet volt ott benn. Csak telefonon tudtam érdeklődni mi van vele. Már nagyon vártuk, hogy hazahozzuk.

1 napig voltam mélyponton.

Lilim azóta egy kis hölgy lett, és természetesen a szemünk fénye :-)

Az első 2 gyereknél előtte nem volt semmi izgalmas.A vajúdás, amit csak utólag tudok már, hogy az volt nem volt hosszú és nem volt fájdalmas, emlékezetes.Az első szülés lement 2 óra alatt, a második 1 óra alatt.Igazándiból csak az első kép a gyerekekről, mikor megmutatták, az maradt meg.Utána a boldog fáradság, a kissé kényelmetlen ülőhelyzet, ami a kórházból való hazatérés után el is múlt.

A harmadik szülés előtt?Izgalom (oka: ikerlányok).Szülés alatt aludtam, császár.Aztán a szomorúság, sírás és üresség.

A 4. szülés előtt 3 hét befekvés a kórházba a császáros előzmény miatt.Ezért türelmetlenség, hogy történjen már valami.Egy 1 napos eltáv alkalmával a kiírt időpont után 3 nappal elfolyt a magzatvíz délután 3/4 4-kor, irány a kórház, szülőszoba.Korai magzatvíz elfolyás miatt fájások nem voltak, reggelig "aludni" a vajúdóban miközben az emberből csurran-cseppen a magzatvíz folyamatosan, nem egy kellemes élmény.4 nappal a kiírás után, 15 óra várakozás után infúzióval beindították a a szülést.A vajúdás inkább hosszas volt, mint fájdalmas és 5 óra múlva az indítás után 3 nyomással meglett a baba.A szülésből itt is a fiam képe, ami megmaradt emlékeimben.Utána alig vártam a 4. napot, amikor hazaengedtek bennünket végleg.Egészségesen.

Így vagyok én most 3 gyermekes anyuka.

Szívem szerint jó lenne még egy kislány, de ésszel tudom, hogy elég lesz ezt a hármat felnevelni.

Egy nehezebb szüléstől való félelem ne tartson vissza senkit, mert az az emlék elmúlik, mindent feledtet az a pillanat, amit a saját gyermeked karodban tartásakor érzel.

Sziasztok!

Első (eddig egyetlen) babácskánk 2006. augusztus 28-án 17.32-kor született meg. Soha nehezebb szülése ne legyen senkinek!

Hajnalban 5.08-kor ébredtem, "mintha-fájásokra". Szóval olyan volt, mintha éreznék valamit, de NEM fájt. :-) Aztán 6-ig 15 percenként voltak hasonlók. 10-re már 2 percesek voltak, ezek a fájdalomnak még mindig nem nevezhető "kopogtatások". Délre értünk be a kórházba. Még mindig 2-1,5 perces "fájásokkal". Szokásos vizsgálatok után "beküldtek" a vajúdóba, 3 kismama mellé, akiknek "csak" a magzatvize folyt el. Nnnnna, akkor már kicsit sértődőtt voltam a már egyre inkább fájdalmas érzésért.

16-kor mehettünk be a párommal a szülőszobába, akkor érkezett meg az orvosom. (Aki mellesleg szabin volt, csak azon a napon volt elérhető, előtte, utána 1-1 hétig nyaralt.) Beültem a kádba.

Nnnnnna a kád egy csoda!!!! Ami addig fájt, az elmúlt, viszont felgyorsultak az események a meleg víz hatására. (Aki teheti próbálja ki a kádban vajúdást, esetleg a szülést is.) Kb. 3-4 fájás alatt megszületett KisCsengénk, a vízben. Nem sírt, csak sóhajtozott, mint a legtöbb baba, akit a mamája mellkasára tesznek rögtön a megszületése után. Még 1/2 óráig lüktetett a köldökzsinór, de már önállóan is lélegzett a mi kis babácskánk. Méltóságteljes, gyönyörű volt az élet ezen nagy csodája.

A másfél óra, amit a vízben töltöttem kellemes volt, beszélgettünk hármasban az orvossal, Apa fogta a kezem... Én rögtön a szülőszobában vállaltam volna következőt! :-) Másnap más volt a véleményem. De harmadnapra már megint úgy éreztem, hogy jöhet a következő! És ez azóta sem változott!!! :-))

Remélem ez nem a "demo verzió" volt, és a többi gyerkőcünk is hasonlóan, szépen, könnyedén fog megszületni. Bár, ezek a kismanók MINDENT MEGÉRNEK!!! Kényelmetlenség, kellemetlenség, fájdalom, kín, mind-mind eltűnik, amint kezünkbe kapjuk az a parányi, törékeny, ártatlan lényt, aki "vér a vérünkből, hús a húsunkból", akit attól az embertől kaptunk, aki a világon a legjobban szeret minket és akit a világon a legjobban szertünk.

Pocakosok és leendő pocakosok! Kívánom, hogy mindannyian hasonlóan kellemes élményként éljétek meg kisbabátok megérkezését!

Én nem panaszkodhatom, nekem könnyen ment a szülés. Igaz, kértem epidurális érzéstelenítést.

Összességében nézve fantasztikus élmény volt számomra.