Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogyan bízzon meg bennem a gyermekem? fórum

Hogyan bízzon meg bennem a gyermekem? (beszélgetős fórum)


20. 83b64481a2 (válaszként erre: 1. - 79d2f5a3df)
2014. febr. 20. 14:32
Kicsi korától beszélgess vele.Kmaszként nem lehet rászoktatni. Kérdezd meg a véleményét, korához mérten beszéld meg vele a történéseket.Mond meg az igazat, ha dokihoz mentek és fájni fog, mond meg.Ha valamit nem akar beszéld meg vele miért nem akarja.Legyen szava a saját dolgait illetően.
19. anya4005 (válaszként erre: 18. - 79d2f5a3df)
2013. júl. 16. 00:05
Ha az én gyerekkoromat nézzük,sajnos anyám maga a rossz példa,viszont,mióta elköltöztem,ő a legjobb barátnőm. Nem tudom,ez hogyan alakúlt így,de a mai napig minden nap beszélünk,hetente 1-2 alkalommal találkozunk,és mindent elmondhatok neki. Sokat segít,hogy sosem bírál,csak meghallgat. Sok hülyeséget csináltam,mióta eljöttem (17 évesen) tőlük,de tudtam,neki azt is elmondhatom. Persze,már máshogy látom a gyerekkori helyzetet,ez is közelebb hozta anyámat. A fiad miatt meg ne aggódj! 3,5 évesen nagy a fantáziájuk,és még nem is érzi a felelősség vállalás dolgot (azt sem tudja,mi az). Persze,neki sem egyszerű,hiszen van kistesó! Én ezt úgy oldom meg,ha bármi rosszat csinálnak (nem tudom ki volt,mert mondjuk mosogattam),a kicsit is leszidom (1,5 éves,és nagyon ért a rosszalkodáshoz),meg a nagyot is! Remélem,így mindkettő tanúl a dologból,és a nagy nem érzi,hogy mindig csak ő kap.
2013. júl. 15. 14:00
Köszi a sok választ. Én egy nagy dologra emlékszem a kiskoromból. Olyan 6-7 éves lehettem és tényleg csak kíváncsiságból megnéztem hogy ég a gyufa, közbe jöttek nagybátyámék, leráztam és bedobtam a játékrakás alá, mire elmentek hatalmas tűz volt a sarokban. Eloltottam. Anya mikor hazaért azt hazudtam, hogy a bátyám egyik haverja volt. Szerintem is a szülő dolga, hogy a gyerek őszonte legyen és én azt akarom, hogy bízzanak bennem a gyerekeim. Sajnos most elég sokat füllent a fiam, de remélem, hogy még nem késő nekem segíteni. Tudom nagyon jól, hogy magamat kell megerőltetnem, de hosszútávon meg lesz az eredménye.
17. anya4005 (válaszként erre: 6. - 79d2f5a3df)
2013. júl. 14. 23:05
Sajnos,mióta megjött a kistesó,a nagyobb velünk alszik,ami nagyon kényelmetlen bejárja az egész ágyat éjjel,viszont így mindig van egy kis időm csak rá. Ilyenkor megbeszéljük,milyen volt a napunk (bár egész nap együtt vagyunk),és van egy játék csak neki,azzal játszunk! Remélem,nekem is sikerül elnyernem a bizalmát hosszú távon,és mindig jön majd,ha kellek!
2013. júl. 14. 15:26

Jaaa, és a legfontosabb a példamutatás! Hiába mondogatja a szülő, hogy őszintének kell lenni, ha ő meg azt látja, hogy a szülei hazudoznak vagy neki vagy másoknak.


Ahogy mi viselkedünk másokkal, vagy a családban egymással, a gyerekek azt a mintát fogják alapul venni.

2013. júl. 14. 09:10
Nekem a nagyok már kamaszok,de a 17éves fiam és a 14éves lányom is elmond mindent.Ami még fontos:a humor és hogy értékeld is.Nekem mikor kicsik voltak,az első férjemtől kellett lelépni Kanadában.Akkor nagyon odafigyeltem rájuk,mert engem is nagyon legyilkolt a terror,pròbâltam,h minél kevesebbet sérüljenek.Fiam akkor mindig kérdezte iskolában reggel,h ugye megyek érte,ugye ott leszek.Miután hazajöttem velük,kisimultak,megnyugodtak és bíznak bennem.Egyébként mindegyik,most a pici-a harmadik-is imádott mesélni,volt hogy elkezdte mesélni a legnagyobb,h Babart néztek az oviban és elmondta,h miről szólt,ami 1órás történetté dagadt,mert elkezdett hozzákölteni.Végighallgattam,mindegyikre figyeltem,figyelek,most is tudom azt is,h a face-n mit ïrogatnak,mi tetszik nekik stb.
14. moonlight13 (válaszként erre: 1. - 79d2f5a3df)
2013. júl. 14. 09:10
Úgy, hogy Te is mindig őszinte vagy hozzá. Én pl. soha nem mondtam egy oltás előtt, hogy nem fog fájni. Mondtam, hogy egy kicsit fog fájni, de szükséges az oltás, hogy megakadályozzon egy betegséget. Ha azt mondom, hogy nem fog fájni, soha többet nem hisz nekem!
13. trapiti (válaszként erre: 9. - Zanussi01)
2013. júl. 14. 08:03

Ezzel nagyon egyetértek, és köszönöm hogy leírtad :) Nálunk is ugyanígy működik, igaz a lányom még csak 6 éves lesz, de nagyon mély bizalom van köztünk. Ugyanezt tanítom neki, ha rosszat csinál de elmondja, azért nincsen büntetés. Ugyanígy nagyon fontos hogy nem rázzuk le a gyereket ha mondani, mutatni akar valamit, vagy egyáltalán igényli a figyelmünket. Ráadásul pár év amíg ennyire intenzíven igénylik a szülő jelenlétét, addig kell a gyerekekkel szoros kapcsolatot kiépíteni amíg a szülőt igénylik elsősorban. Tizenévesen már jönnek a barátok, kortársak, akkor már késő, ha addig nem alakult ki ez a nagyon szoros és őszinte kapcsolat.

Ami még szerintem nagyon fontos, hogy a gyerek érezze az őszinteséget és azt hogy a szülő mindig minden körülmények között kiáll mellette. Nálunk az őszinteség különlegesen érzékeny kérdés, mivel a kislányomat örökbe fogadtuk, vele nagyon sok és mély beszélgetésünk van erről, nagyon fontos, hogy őszinték legyünk vele és nyitottak az ő gondolataira, érzéseire még akkor is ha az adott pillanatban az nem könnyű. Azt is éreznie kell, hogy észreveszem ha problémája van és segítek megoldani. Nálunk pl. voltak óvodai problémák, és nagyon jót tett a kapcsolatunknak, amikor azt érezte, hogy addig megyek, beszélek mindenkivel stb. amíg rendbe nem jön a helyzet. A vége óvodaváltás lett, a kislányom a mai napig emlegeti, hogy mennyire jó hogy mellette álltam és segítettem rajta. A figyelem is fontos, bár néha nem könnyű... nemrég pl. vendégségből értünk haza, éjfélkor kerültünk ágyba, már épp elaludtam, amikor alányom megszólal: "Anya, beszélgessünk az örökbefogadásról!" :) és akkor természetesen nem aludtam el, hanem beszélgettünk még egy órát... Szóval a bizalom az élet sok apróságából áll össze de mindenképpen a nyitottság, és az odafigyelés az alapja a szülő részéről.

12. 388b941089 (válaszként erre: 1. - 79d2f5a3df)
2013. júl. 14. 07:40
Beszélgess a gyerekkel nagyon, nagyon, nagyon sokat.:) Volt, hogy már kikapott valamiét, ezért nem meri elmondani a dolgokat?
11. viaszvirág (válaszként erre: 10. - Syria)
2013. júl. 14. 07:31

Köszönöm.

Én ebben a szellemben neveltem a gyerekemet, aki már 39 éves. Tulajdonképpen mindig mindent megbeszélünk a mai napig. Őszintén. És nem hazudik senkinek. Örülök, hogy becsületes, őszinte embert sikerült nevelnem belőle.

10. syria (válaszként erre: 2. - Viaszvirág)
2013. júl. 14. 06:37
Tökéletesen megfogalmaztad a jó választ. :)
9. Zanussi01 (válaszként erre: 8. - D7ba7bf7ff)
2013. júl. 14. 04:56

Erről egy nagyon aranyos történet jut eszembe.

Legnagyobb gyerekem kb. öt éves lehetett. Egy este már fekvés után bejött és megállt az ágyam mellett:

-Anya, ma nagyon csúnyát mondtam Krisztinek...

Felültem, odaültettem magam mellé.

-Mit mondtál neki?

-Nem akartam én, de nem hagyott békén, és hiába mondtam, hogy hagyjon, csak piszkált...

-De mit mondtál?

-Tényleg nem akartam, csak már nagyon felidegesített, nem hagyott békén..

-Mit mondtál?

-Hát, hát, azt mondtam, hogy kútba. De anya én nem akartam, csak kicsúszott a számon.


Még a szót sem tudta helyesen, de azt tudta, hogy ez csúnya lehet (kúrva). Hirtelen nem tudtam sírjak, vagy elnevessem magam.

Nagyon komoly arccal odafordultam hozzá:

-Tudod, ez tényleg nagyon csúnya, ilyet nem szabad mondani. De örülök, ezt tőled hallottam és nem holnap Kriszti anyukájától. Tudom milyen rosszul eshetett ez Krisztinek? És igen, most mérges vagyok rád, hogy ilyen butaságot mondtál, de még mérgesebb lennék, ha ezt Krisztitől vagy az anyukájától hallottam volna vissza.


És nem volt bünti, nem volt megtorlás, lefektettem és kész.


Eztután minden apró rosszaságával jött hozzám. Ha megállt előttem lesütött szemmel, már tudtam, hogy vallomás következik.


Most több mint 13 éves, kamaszodó nagyfiú, de még ma is látom, ahogy somfordál körülöttem, ha valamit el akar mondani. Nem feltétlenül azt, ha rosszat tett, minden mást. Melyik kislányba szerelmes, írt-e neki a kislány. De nyíltan kérdez, beszél olyan dolgokról is, amiket én még édesanyámmal sem mertem megbeszélni ennyi idősen.


Tudom persze vannak titkai, melyik kamasznak nincsenek, de más vele a viszonyom, mint nekem ennyi idősen anyukámmal volt.


És tartom, amit előttem írt valaki. Ezt már egész kicsi korban építgetni kell. Igen meg kell nézni minden rajzát, építményét, ha kéri, igen kérdezgetni kell, ha látjuk, hogy nincs vele minden rendben.


És főleg, ha őszintén bevall valami rosszaságot, ott nem kell feltétlenül büntetni, értékelni kell az őszinteségét és ezt el is kell mondani neki.

2013. júl. 14. 03:53
Bármilyen rossz dolgot is tett egy ember, ha őszintén bevallja, azzal védtelenné válik. Kiszolgáltatottá. De itt nem a rosszaságát kell nézni, hanem az őszinteségét, amivel "megbánja" a bűnét. Sokszor ezt a védtelenséget használják ki mások, és megtorolják, megbűntetik az igazmondó embert. Pedig a legnagyobb szükség arra lenne, hogy megbocsássanak neki, és nagyra értékeljék őszinteségét, akármit is tett. Ha valaki fél attól, hogy megbüntetik az igazságért, az nyilván továbbra is hazudni fog. Félelemből. Senki sem szereti ha megbüntetik.
7. d7ba7bf7ff (válaszként erre: 1. - 79d2f5a3df)
2013. júl. 14. 03:42

Tapasztalataim alapján semmilyen "szövegelés", "képmutatás" nem segít. A gyerekek még ösztönösen érzik hogy kiben bízhatnak. És ez független attól hogy milyen kapcsolatban élnek valakivel, mert magát az EMBERT nézik. Mindenekelőtt nem arra reagálnak, amit az illető mond, hanem amit az illető "sugároz" magából. Tehát inkább az élet megfoghatatlanabb dolgára nyitottabbak. De ezt teljes bizonyossággal kezelik. Ezért nem lehet egy gyereknek hazudni. Csak kitartó gyakorlással, míg végül tényleg elhiszi.


"Tudjátok, hogy csak aki önmagának barátja, az barátja másoknak is."


/Seneca/


Ez a kiindulópont. Ez az alapszabály. Mindent magunknál kell kezdeni. Az őszinteséget, a bizalmat, az elfogadást, MINDENT. Mert ez sugárzódik a környezetünkre. És a gyermek ebből a sugárzásból ítél.


Főként neked kell arra törekedned, hogy ne beszélj félre, ne zsarolj és ne büntess. El kell érni hogy a családban az őszinteség becsülendő dolog legyen, még ha kellemetlen is az igazság. Tehát ha elmond valamit a gyerek (ami esetleg kellemetlen) akkor is értékeld nagyra hogy elmondta. Így azzal a tudattal fog élni, hogy az őszinteség a családban egy elfogadott dolog.

6. 79d2f5a3df (válaszként erre: 5. - Anya4005)
2013. júl. 14. 03:01
Az enyém 3,5 éves. Mindig azt csinálja amit tudja, hogy nem szabad és ha rájövök akkor meg azt mondja, hogy nem én voltam. A múltkori jégeső óta nem alszik el csak ha ég a villany a szobájában. Nekem itt a kistesó, őt még altatom. Ha megpróbáltam elaltani egyszerre egy helyen őket nekiáltak játszani. Én sajna sosem mondtam meg az igazat, vagy ha baj volt nem szóltam anyának. Ezt nem akarom a gyerekeimnek. Remélem sikerrel járok. Saját véleményem szerint ez a szülő dolga és ha nem sikerül akkor meg az ő kudarca.
2013. júl. 14. 02:13
Ne aggódj! Az már fél siker,ha egyáltalán gondolsz erre. A 3 éves fiam minden este 20 percig folyamatosan kérdezgeti,hogy : Anya,ugye,vigyázol rám? Mindig? Örökre? Na,ezt sosem állítom le,még akkor sem,ha néha csak időhúzásra használja,hogy ne kelljen még aludni. Aztán átölel,a 2 lábát a lábaim közé csúsztatja és alszik. Hát hogy szólnék,hogy hagyja a dumálást?!
2013. júl. 14. 02:07
Köszi a válaszokat. Remélem sikerrel járok és bízni fog bennem, annyira, hogy ha nagyobb korában valami baj lenne el mondja és még esetleg idejében segíteni tudjak.
2013. júl. 14. 01:18
Egyszer egy nálam sokkal okosabb ember azt mondta,hogy ha a gyerek hív,hogy mondani vagy mutatni szeretne valamit,azonnal el kell dobni mindent,és rá figyelni,így alakúl ki benne a mindig számíthat a szüleire érzés. Hozzá teszem,pasi volt,és nyilván nem volt mondjuk 2 pici gyereke,és valószínű,hogy a háztartással sem kellett foglalkoznia,mert ilyen körülmények között ez kivitelezhetetlen. Nyilván én is szeretném,ha a fiaim tudnák,hogy mindig mellettük állok,hogy segítek bármiben,de nem mindig lehet rögtön rohanni,hogy megnézze az ember,hogyan ütköztek össze a játék autók. Amikor van rá mód,ott vagyok,és próbálkozom,meg aztán este mindent kibeszélünk.
2013. júl. 14. 01:12

Szerintem úgy, hogy te is őszinte vagy hozzá. És nem bünteted meg, ha bevallja, hogy rosszat csinált, hanem szépen elmagyarázod neki, hogy ez most miért volt rossz, és hogyan kellet volna helyesen cselekedni. És nem kiabálni vele, hanem rendesen, szépen beszélni vele és "emberszámba" venni.


Egy gyereknek mindent el lehet szépen magyarázni - az ő szintjén - és meg fogja érteni.


Ja, és ha bármit kérdez, arra őszintén kell felelni. Ha nem tudod a választ, akkor nem azt mondani, hogy "hagyjál most békén, nem érek rá", hanem "hú, ezt most nem tudom, de utána nézek".


Ja, még valami, ha beszélni akar, akkor meg kell hallgatni türelmesen. Mert ha elzavarod, akkor legközelebb majd nem akar odamenni hozzád beszélgetni. És akkor már késő!

2013. júl. 14. 00:28
hogyan lehet egy kis gyerekkel tudatni, hoyg bízhat bennem és mindent elmondhat és ne beszéljen félre?? Segítsetek!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook