Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Hogy változtassak az érzéseimen? fórum

Hogy változtassak az érzéseimen? (beszélgetős fórum)

1 2 3 4
40. andi6020 (válaszként erre: 37. - Bowie)
2013. jún. 25. 09:39

Azt kellene :DD

De tényleg.

39. c6973617d3 (válaszként erre: 34. - Kangaroo Island)
2013. jún. 25. 09:39
Ezzel nem vitatkozom.Lépni kellene, hogy ne fajuljon tovább a dolog.
38. c6973617d3 (válaszként erre: 33. - Kangaroo Island)
2013. jún. 25. 09:38
Én el tudom képzelni, hogy a tágabb családi környezetben elhangzik,...te honnan tudod, nem vagy ott?! :))
37. bowie
2013. jún. 25. 09:38
Én azon csodálkozom, hogy az osztályból még senki nem csapkodta meg ezt a gyereket.
36. andi6020 (válaszként erre: 26. - Szabóné erzsi)
2013. jún. 25. 09:37
Miért kell mindenkit szeretni?
35. andi6020 (válaszként erre: 19. - Sarika60)
2013. jún. 25. 09:36

Valahol gyerek, valahol már nem.

Nagyon jól tudja, hogy mit csinál. Kis kötsög, már bocsánat. Függetlenül attól, hogy szorul-e kezelésre, vagy sem. (Szerintem amúgy nem)

34. Kangaroo Island (válaszként erre: 31. - C6973617d3)
2013. jún. 25. 09:34
jó, túlzás volt belátom, de valljuk be, hogy nagy problémák vannak a kisgyerekkel
33. Kangaroo Island (válaszként erre: 29. - C6973617d3)
2013. jún. 25. 09:33
szerintem nem hangzik el, ha elhangzott volna, akkor az is elhangozna, hogy "bezzeg a kislány jól viselkedik", de nem hangzott el
32. andi6020 (válaszként erre: 15. - Minocska)
2013. jún. 25. 09:33

Ezt a kölyköt én is utálnám, nincs ezen mit szégyellni. Az anyukának is mindenképp elmondanám a véleményem, normális hangnemben, aztán ha ennek nincs foganatja, a gyerek meg megint szívózik, megcsapnám itt-ott, oszt ha nem tetszik, ne jöjjön a közelembe.

Ocsmány módon tudnak viselkedni egyes kölykök, kortól, nemtől függetlenül.

31. c6973617d3 (válaszként erre: 28. - Kangaroo Island)
2013. jún. 25. 09:33

"félőrült" ????


hogy írhatsz ilyet? ...egy gyerekről, az őrültség is egy betegség...

30. Kangaroo Island (válaszként erre: 27. - 25800e2d09)
2013. jún. 25. 09:32
erről van szó, mert sokan úgy állnak hozzá, mint sarika, hogy "csak egy kisgyerek"...csak régen a 12 éves kisgyerek Kukori és Kotkodát nézett, most meg Die Hard-ot...van különbség
2013. jún. 25. 09:31
Amúgy egy nagy fokú féltékenység is lehet a fiúban a kislánnyal szemben, mivel az jó tanuló, ezért is piszkálhatja őt folyton, talán még a családban is elhangzik olykor, hogy "bezzeg a lány, milyen okos, milyen jó tanuló" etc etc...
28. Kangaroo Island (válaszként erre: 26. - Szabóné erzsi)
2013. jún. 25. 09:30
te sem viselnéd el, ha a gyerekedet szekírozná egy félőrült kisgyerek...
27. 25800e2d09 (válaszként erre: 19. - Sarika60)
2013. jún. 25. 09:29
Én először sosem a gyereket bántom... a szülőt kell elővenni. aztán ha már láthatóan késő akkor a gyereknek kell odab..ni egy akkorát hogy a fal adja a másikat és megtanulja a rendet idővel.. régen működött... ma már ilyet nem lehet.. na ezért van ennyi kezelhetetlen gyerek.. mert nem ismerik a nevelő jellegű fenyítést...
2013. jún. 25. 09:28
én hiszek abban hogy mindenkit lehet szeretni vagy legalább is elviselni csak nekünk is ugy kell hozzá viszonyulni
25. fa96ed4cf8 (válaszként erre: 15. - Minocska)
2013. jún. 25. 09:27

Valami nagy gond lehet a csaladjaban, a szulokkel, ha ennyi agresszio, rosszindulat van benne.

Az, hogy figyelemhianyos, a legenyhebb kifejezes.

Gyermekpszichologus, de hangsulyozom, a szulokkel lehet problema. Erdemes lenne a fiut onvedelmi sportra vagy uszasra beiratni.

24. 25800e2d09 (válaszként erre: 15. - Minocska)
2013. jún. 25. 09:27
Az anya itt a kulcspont most már világos... a gyerek tele van frusztrációval valami miatt.. Az anyucival kéne valakinek elbeszélgetni egy bogrács mellett.. de úgy hogy anyuci közben fölé van lógatva...
23. c6973617d3 (válaszként erre: 15. - Minocska)
2013. jún. 25. 09:26
Én megnézetném a gyereket egy pszychológussal, a háttérben hiperaktivitás is állhat, a tanulással is gondok vannak, tehát mindenképp azt javasolnám!.
22. nbandus (válaszként erre: 19. - Sarika60)
2013. jún. 25. 09:24
Azért 12 évesen egy gyerek már nem annyira kisgyerek,lehetnek igen gonosz húzásai szándékosan és a leírásból úgy tűnik, hogy nála vannak ilyen hajlamok. Bírom, amikor valaki ennyire drasztikusan formál véleményt. Szerencséd, hogy neked nincs hasonló kisgyerek a környezetedben...
21. Kangaroo Island (válaszként erre: 19. - Sarika60)
2013. jún. 25. 09:23

Ha az én gyerekemet folyton piszkálná valaki, valószínűleg én is utálnám amiért pokollá teszi az iskolás napjait.

Csak egy gyerek, csak egy gyerek, hagyjuk már...12 évesen most már érettebbek a gyerekek, mint régen, nagyon jól tudja hogy rosszat csinál és direkt csinálja. jó eséllyel az ilyen gyerekből lesz a bűnöző, mert mindent megengednek neki büntetés nélkül.

2013. jún. 25. 09:21
Ez a gyerek nem normális, vagy pszichológusra van szüksége, mert annyira sérült, vagy egy nagy verésre az anyjával együtt, hogy megtanulja a rendet.
2013. jún. 25. 09:20

A tema inditonak uzenem!

Igen szegyelje magat,attol fuggetlen mit erez most egy gyerek irant,nem kotelezo szeretni de nem kell utalni hagyd beken keruld el es kivanom neked erezd at amit ez a gyerek erezhet toled o csak egy gyerek!

18. de Luca (válaszként erre: 15. - Minocska)
2013. jún. 25. 09:17

Ne szégyelld magad! Már ennyi infó után is erős negatív érzéseket táplálok a gyerek iránt :-)

Volna ötletem, mit kéne vele tenni, de nem kívánok a megengedő nevelési elvű fórumtársakkal vitatkozni.

2013. jún. 25. 09:16

Én megértem az érzéseidet... Akárki akármit mond, ha a saját gyerekedet bántja egy másik gyerek, azt nem lehet szeretni.

Szerintem a kissrácra ráférne egy pszichológus, biztos oka van a viselkedésének.

2013. jún. 25. 09:14

Emberek szeressétek a gyermekeket.!


"Minden felnőtt volt egyszer gyerek,


És felnő majd az új gyereksereg:


Többet, s jobban törődjetek velünk,


Mert eljön majd a nap,


amikor mi is felnövünk."


(Bródy)

2013. jún. 25. 09:10

A srác a saját unokaöcsém. Jobban mondva az unokahugom fia. Az elmúlt években nem volt problémánk. A gyerekek is jól kijöttek egymással. Most összevonták a két osztályt és a lányom meg a fiú egy osztályba kerültek. A gyermekem megőrizte a kitűnő eredményét, míg a fiú a nagyon jó, 4.5-ös átlagát teljesen tönkre tette. A lányom mellett ült, és azt tudtam, hogy minden dolgozatnál segítséget kér, és a lányom segít is neki. Olyan rosszak voltak az eredményei, hogy megkértek, foglalkozzak délutánonként vele, és én elvállaltam. Nem kellett volna. Nem akart tanulni. Ha 1 órát tanultunk, abból fél óra arra ment rá, hogy könyörögtem neki: Kérlek, ne fetrengj, ülj fel és figyelj, Kérlek ne üvöltözz, ne visíts, ne játsz, tedd le ami a kezedben van, minél előbb végzünk annál jobb. A férjem azon akadt ki, mikor matekból egy kétmondatos definíciót még egy óra múlva sem tudott elmondani. Addigra már a kisebbik lányom is fújta, pedig sérült és fel van mentve matekból. A fiú amúgy meglehetősen jóeszű gyerek. Ezenkívül rendkívül pimasz is volt velem. Gyakorlatilag folyton cikizett. Mindenbe belekötött, amit mondtam, gyakorlatilag meghazuttolt. 2 hónappal ezelőtt szólt a lányom, hogy nem bírja tovább, és csináljak valamit. Egymás mellett ültek az osztályban, és a srác folyamatosan szadizta a lányomat. Órán húzgálta a haját, papírgalacsinokat dobott bele, kipakolta a tolltartóját, eldugta a holmijait, eltörte a vonalzóit, ceruzával, rotringgal szúrkálta, beszélt hozzá, és elvárta, hogy válaszoljon,különben lökdöste, addig nem hagyta, hogy írja a saját dolgozatát, míg az övéhez nem súgott. Amikor a lányom elvesztette a türelmét, és szólni akart a tanárnak, azt mondta neki, hogy ne legyél már ilyen árulkodós szemétláda. Gúnyt űzött a lányom nevéből, ordenálé szavakat tűzdelt elé, és így szólította. Szóltam az anyjának, aki nevetett, hogy anyja fia, mivel ő meg a körzőt szúrta bele a padtársa combjába. A végén kiderült, hogy a lányom a hibás, miért megy a fia közelébe. Erre kértem az osztályfőnököt, ültesse el őket egymás mellől. A szadizás nem változott, csak most áttolódott szünetekre, és folytatódott nálunk, amikor én a kisebb lányomat hoztam haza a suliból és egyedül maradtak. Amikor úgy megszurkálta a lányomat a rotringgal, hogy még három nap múlva is nyoma volt, szóltam az unokahúgomnak, meg is mutatta neki, hogy még olyan is van, ami elgennyesedett. Ekkor ő úgy döntött, hogy akkor ne járjon hozzánk a srác. Nem nagyon bántam, mert szinte semmire sem jutottam vele. Erre a srác megsértődött, és ő nem szólt a lányomhoz, és minden szemétnek elmondta. A szünetekben továbbra is szadizta. Elszedte a könyveket a kezéből, és hajigálta, pedig tudta, könyvtári könyvek, a lányom nagyon félti őket. Soha senki nem bántotta, minden gyerek tiszteletben tartotta, hogy ő szünetben leggyakrabban olvas. Most már a lányom tanárok közelében marad. Ha mégis elkószál, abból minimum az lesz, hogy csalánnal kergeti a saját unokatestvére. A lányom meglepően jól viseli, azt mondja, legalább órán már nem tudja piszkálni, a szünetet meg megoldja. Most voltunk egy biciklis, főzős, elkésett osztálykiránduláson. 5 kilométer hegynek fel. Miután elindultak lelapult a hátsóm, onnantól kezdve, folyton meg kellett állnom, hogy pumpáljam. Kértem a többieket, menjenek, majd beérem őket a végcélnál. Így is történt. Miután befutottam azt hallgattam, ahogy a unokaöcsém rajtam gúnyolódik. Ezután a forró, bográcsból frissen mert paprikás krumplit ráöntötte a lányomra, érdekes módon, háromszor egymás után. Az unokatesóm is ott volt, a reakció: ne menjen a közelébe. Egyetlen gyerek van az osztályban, akit kerülnie kell a lányomnak, a saját rokona. Mindenki mással jól kijön, pedig nem kicsit balhés osztály az övék. Tele vannak mindenféle figyelmeztetéssel, de a lányomat senki sem bántja, csak az unokatesója.

Tegnap óta azon rágom magam, hogy mit tegyek. Szeretem az unokatesómat, jól kijövünk, de nagyon nem látja, hogy mennyire megváltozott a fia. Most mondjam meg neki? Mit érne? Hiszen még a tanárok is hiába szólnak neki. Amikor úgy tarkón csapott egy fiút, hogy az lefejelte a vaskorlátot, és jó darabon felrepett a bőr a homlokán, az anyja szerint akkor sem ő volt a hibás. Azt hiszem hiába mondanék én bármit, de annyira nagy kár, hogy egy amúgy okos gyereket így hagy "lezülleni".

Közben meg szégyellem magam, amiért ennyire erős negatív érzéseket táplálok egy gyerekkel szemben. Hiszen tényleg csak gyerek. Semmi esetre sem szabadna utálnom. Keülni sem igazán tudom, mert azért vannak közös családi programjaink.

Tulajdonképpen nem is kérdezni akartam, inkább csak kiönteni a lelkemet.

14. 25800e2d09 (válaszként erre: 13. - Kangaroo Island)
2013. jún. 25. 09:08
igazad van :D sok minden függvénye. lehet, hogy csak félreismerte, lehet hogy csak frusztráció okozza a gyereknél az ellenszenves viselkedést, vagy szimplán csak egy gennyláda a kölyök... :D
2013. jún. 25. 09:03
nem tudom észrevettétek-e, de mindenki írja a maga igazát és a fórumindító semmit nem írt még, hogy mi van és hogy van. :-D
2013. jún. 25. 08:56
Mondjuk tényleg nagyon nem mindegy, hogy ki neked az a gyerek.
11. Felhoo
2013. jún. 25. 08:56
Miért különösen nagy gond ha valaki nem bír egy gyereket? A felnőttek között sem jó, ha valakit utálunk. Ott is lehet, sőt kellene is megismerni a másikat, és biztos meg lehet érteni, hogy miért olyan amilyen, vagy miért lett ilyen, vagy miért ezt az arcát mutatja az emberek felé...
1 2 3 4

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook