Hogy változtassak az érzéseimen? (beszélgetős fórum)
Azt kellene :DD
De tényleg.
Valahol gyerek, valahol már nem.
Nagyon jól tudja, hogy mit csinál. Kis kötsög, már bocsánat. Függetlenül attól, hogy szorul-e kezelésre, vagy sem. (Szerintem amúgy nem)
Ezt a kölyköt én is utálnám, nincs ezen mit szégyellni. Az anyukának is mindenképp elmondanám a véleményem, normális hangnemben, aztán ha ennek nincs foganatja, a gyerek meg megint szívózik, megcsapnám itt-ott, oszt ha nem tetszik, ne jöjjön a közelembe.
Ocsmány módon tudnak viselkedni egyes kölykök, kortól, nemtől függetlenül.
"félőrült" ????
hogy írhatsz ilyet? ...egy gyerekről, az őrültség is egy betegség...
Valami nagy gond lehet a csaladjaban, a szulokkel, ha ennyi agresszio, rosszindulat van benne.
Az, hogy figyelemhianyos, a legenyhebb kifejezes.
Gyermekpszichologus, de hangsulyozom, a szulokkel lehet problema. Erdemes lenne a fiut onvedelmi sportra vagy uszasra beiratni.
Ha az én gyerekemet folyton piszkálná valaki, valószínűleg én is utálnám amiért pokollá teszi az iskolás napjait.
Csak egy gyerek, csak egy gyerek, hagyjuk már...12 évesen most már érettebbek a gyerekek, mint régen, nagyon jól tudja hogy rosszat csinál és direkt csinálja. jó eséllyel az ilyen gyerekből lesz a bűnöző, mert mindent megengednek neki büntetés nélkül.
A tema inditonak uzenem!
Igen szegyelje magat,attol fuggetlen mit erez most egy gyerek irant,nem kotelezo szeretni de nem kell utalni hagyd beken keruld el es kivanom neked erezd at amit ez a gyerek erezhet toled o csak egy gyerek!
Ne szégyelld magad! Már ennyi infó után is erős negatív érzéseket táplálok a gyerek iránt :-)
Volna ötletem, mit kéne vele tenni, de nem kívánok a megengedő nevelési elvű fórumtársakkal vitatkozni.
Én megértem az érzéseidet... Akárki akármit mond, ha a saját gyerekedet bántja egy másik gyerek, azt nem lehet szeretni.
Szerintem a kissrácra ráférne egy pszichológus, biztos oka van a viselkedésének.
Emberek szeressétek a gyermekeket.!
"Minden felnőtt volt egyszer gyerek,
És felnő majd az új gyereksereg:
Többet, s jobban törődjetek velünk,
Mert eljön majd a nap,
amikor mi is felnövünk."
(Bródy)
A srác a saját unokaöcsém. Jobban mondva az unokahugom fia. Az elmúlt években nem volt problémánk. A gyerekek is jól kijöttek egymással. Most összevonták a két osztályt és a lányom meg a fiú egy osztályba kerültek. A gyermekem megőrizte a kitűnő eredményét, míg a fiú a nagyon jó, 4.5-ös átlagát teljesen tönkre tette. A lányom mellett ült, és azt tudtam, hogy minden dolgozatnál segítséget kér, és a lányom segít is neki. Olyan rosszak voltak az eredményei, hogy megkértek, foglalkozzak délutánonként vele, és én elvállaltam. Nem kellett volna. Nem akart tanulni. Ha 1 órát tanultunk, abból fél óra arra ment rá, hogy könyörögtem neki: Kérlek, ne fetrengj, ülj fel és figyelj, Kérlek ne üvöltözz, ne visíts, ne játsz, tedd le ami a kezedben van, minél előbb végzünk annál jobb. A férjem azon akadt ki, mikor matekból egy kétmondatos definíciót még egy óra múlva sem tudott elmondani. Addigra már a kisebbik lányom is fújta, pedig sérült és fel van mentve matekból. A fiú amúgy meglehetősen jóeszű gyerek. Ezenkívül rendkívül pimasz is volt velem. Gyakorlatilag folyton cikizett. Mindenbe belekötött, amit mondtam, gyakorlatilag meghazuttolt. 2 hónappal ezelőtt szólt a lányom, hogy nem bírja tovább, és csináljak valamit. Egymás mellett ültek az osztályban, és a srác folyamatosan szadizta a lányomat. Órán húzgálta a haját, papírgalacsinokat dobott bele, kipakolta a tolltartóját, eldugta a holmijait, eltörte a vonalzóit, ceruzával, rotringgal szúrkálta, beszélt hozzá, és elvárta, hogy válaszoljon,különben lökdöste, addig nem hagyta, hogy írja a saját dolgozatát, míg az övéhez nem súgott. Amikor a lányom elvesztette a türelmét, és szólni akart a tanárnak, azt mondta neki, hogy ne legyél már ilyen árulkodós szemétláda. Gúnyt űzött a lányom nevéből, ordenálé szavakat tűzdelt elé, és így szólította. Szóltam az anyjának, aki nevetett, hogy anyja fia, mivel ő meg a körzőt szúrta bele a padtársa combjába. A végén kiderült, hogy a lányom a hibás, miért megy a fia közelébe. Erre kértem az osztályfőnököt, ültesse el őket egymás mellől. A szadizás nem változott, csak most áttolódott szünetekre, és folytatódott nálunk, amikor én a kisebb lányomat hoztam haza a suliból és egyedül maradtak. Amikor úgy megszurkálta a lányomat a rotringgal, hogy még három nap múlva is nyoma volt, szóltam az unokahúgomnak, meg is mutatta neki, hogy még olyan is van, ami elgennyesedett. Ekkor ő úgy döntött, hogy akkor ne járjon hozzánk a srác. Nem nagyon bántam, mert szinte semmire sem jutottam vele. Erre a srác megsértődött, és ő nem szólt a lányomhoz, és minden szemétnek elmondta. A szünetekben továbbra is szadizta. Elszedte a könyveket a kezéből, és hajigálta, pedig tudta, könyvtári könyvek, a lányom nagyon félti őket. Soha senki nem bántotta, minden gyerek tiszteletben tartotta, hogy ő szünetben leggyakrabban olvas. Most már a lányom tanárok közelében marad. Ha mégis elkószál, abból minimum az lesz, hogy csalánnal kergeti a saját unokatestvére. A lányom meglepően jól viseli, azt mondja, legalább órán már nem tudja piszkálni, a szünetet meg megoldja. Most voltunk egy biciklis, főzős, elkésett osztálykiránduláson. 5 kilométer hegynek fel. Miután elindultak lelapult a hátsóm, onnantól kezdve, folyton meg kellett állnom, hogy pumpáljam. Kértem a többieket, menjenek, majd beérem őket a végcélnál. Így is történt. Miután befutottam azt hallgattam, ahogy a unokaöcsém rajtam gúnyolódik. Ezután a forró, bográcsból frissen mert paprikás krumplit ráöntötte a lányomra, érdekes módon, háromszor egymás után. Az unokatesóm is ott volt, a reakció: ne menjen a közelébe. Egyetlen gyerek van az osztályban, akit kerülnie kell a lányomnak, a saját rokona. Mindenki mással jól kijön, pedig nem kicsit balhés osztály az övék. Tele vannak mindenféle figyelmeztetéssel, de a lányomat senki sem bántja, csak az unokatesója.
Tegnap óta azon rágom magam, hogy mit tegyek. Szeretem az unokatesómat, jól kijövünk, de nagyon nem látja, hogy mennyire megváltozott a fia. Most mondjam meg neki? Mit érne? Hiszen még a tanárok is hiába szólnak neki. Amikor úgy tarkón csapott egy fiút, hogy az lefejelte a vaskorlátot, és jó darabon felrepett a bőr a homlokán, az anyja szerint akkor sem ő volt a hibás. Azt hiszem hiába mondanék én bármit, de annyira nagy kár, hogy egy amúgy okos gyereket így hagy "lezülleni".
Közben meg szégyellem magam, amiért ennyire erős negatív érzéseket táplálok egy gyerekkel szemben. Hiszen tényleg csak gyerek. Semmi esetre sem szabadna utálnom. Keülni sem igazán tudom, mert azért vannak közös családi programjaink.
Tulajdonképpen nem is kérdezni akartam, inkább csak kiönteni a lelkemet.
További ajánlott fórumok:
- Hogy és min változtassak?
- Rossz elalvási szokásokon hogyan változtassak, hogy ne sérüljön a gyermek?
- Van rá esély, hogy változtasson a véleményén?
- Mit csináljak, hogy centikből is fogyjak? Kilók szépen mennek le, viszont centiméterbe mérve nem fogyok. Min változtassak?
- Hogy változtassam meg magam olyanra, mint régen voltam?
- Felajánlottam neki az érzéseimet, amire azt mondta, hogy...