Hogy váljunk el úgy, hogy a közös gyerekünk a lehető legkevésbé sérüljön? (beszélgetős fórum)
Nem lesz boldog a látszatboldogság mellett...
Én sem voltam boldog gyermek...
Most felnöttként tanulom, hogy a boldogságom rajtam is múlik, ha én boldog és kiegyensúlyozott vagyok a körülöttünk élők is boldogok lesznek...
Meg is tapaasztalhattam mindezt, és ezt lehet szeretettel tenni...
Válni is tudtam "csöndesen", még ha néha a szomszédok úgy érzeték a pokol játszódik le nálunk, ez az exem volt.
Ha közösen nevelitek tovább a gyermeket mindketten jelen maradtok aktívan a gyerek életébe, akkor minden rendben lesz.
De bizonyos törés így is történni fog, mert a megszokott napirend felborul...
dönts belátásod, belátásotok szerint, jó döntést, és ha váltok, békés válást , ha együtt maradtok, sok szeretetet mindkettőtöknek!
Amúgy ki ez a kedves jószándékú,jóindulatú mosolyka,aki minden megnyilvánulásában csak bántani tud? Miért ilyen keserű?
Ígen,igen,nagyon összezavarodtam,meg el is vagyok keseredve rendesen! Nagyon köszönöm a válaszokat,a rosszindulatúakat figyelmen kívűl hagyom! Nem kívánom nekik,hogy hasonló helyzetbe kerüljenek,mert nagyon nehéz...
Kedves Fórumindító, Bebekriszti! Nem mondassz semmit? Pedig annyi mindent írtunk itt a "kedvedért"... Vagy csak jól összezavartunk...(?)
"Te vagy, aki úgy tűnik szemellenzővel rendelkezik, aki nem élte át az élet számtalan örömét, illetve fájdalmát, akinek - ez a lényeg - fogalma sincs egy (sajnos) tragikussá, boldogtalanná váló házasságról, ahol a gyermek lényegesen jobban sérül, mintha esetleg a szülei elváltak volna."
Bizonyára:DD
BUÉK:D
Végigolvasva a hozzászólásokat, valóban te tűnsz olyannak, aki mintha nem lenne tisztában az emberi lélek rejtelmeivel, sokszínűségével, a Sors kiszámíthatatlanságával, aki csak feketén, vagy fehéren lát mindent, holott az élet, az ember millió árnyalattal rendelkezik. Te vagy, aki úgy tűnik szemellenzővel rendelkezik, aki nem élte át az élet számtalan örömét, illetve fájdalmát, akinek - ez a lényeg - fogalma sincs egy (sajnos) tragikussá, boldogtalanná váló házasságról, ahol a gyermek lényegesen jobban sérül, mintha esetleg a szülei elváltak volna. Én 40 éves családanyaként (kiegyensúlyozott házasságban) boldogság- és gyerekpárti vagyok, de ez sajnos nem mindenkinek adatik meg, és - ahogy az életben sok mindenhez - egy házassághoz sincs garancia! Nagyon sok minden szükséges egy sérülésmentes, kiegyensúlyozott házassághoz. És mindig két ember kell hozzá! Végül pedig még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy én örültem volna, ha a szüleim elválnak annak idején, mint ahogy leélték, élik egymás mellett az életüket, komoly sérüléseket okozva ezzel maguknak és nekem. Szóval vannak kivételek(!), amikor a válás szükségessé válik, természetesen megfelelő intelligencia kell ahhoz, hogy mindkét fél a gyermek érdekeit vegye figyelembe és ennek megfelelően intézzék a válást és a további életüket. Tapasztalatból tudom, hogy sok gyerek nem a válástól sérül...! Végszóként: Azzal egyetértek, hogy ha nincsenek igazán súlyos gondok, mindent meg kell próbálni annak érdekében, hogy újra működjön két ember között a házasság, és természetesen nem másnál keresni a bizonytalan boldogságot!
Na, sikerült ezredszer is visszaregisztrálnod. Legalább valami új alakítást próbálj meg összehozni, úgy változatosabb lenne mindenkinek.
Még az hiányozna ha meg lennék bármiért is keseredve:D Esetleg te?
Ne kombinálj:)
Örülök, hogy valaki értelmezni tudja, amit írtam. Amúgy szerintem, - úgy érzem - Mosolyka kicsit megkeseredett valamiért....
Ööööö... szerintem ő nem válás párti ám. Hiszen épp ezt írta, hogy elsőre neki sem jött össze, de szerencsére másodjára igen, így mindenki boldog végül, és ebből a második házasságból ő sem akarna kilépni, ő is ragaszkodik hozzá(juk). :)
Bocsi a tolmácsolásért, de azt vettem észre, hogy sokszor 5x kell elolvasni ezt-azt, mert ugye hang, hangsúly, arc nélkül tök félreérthetőek tudnak a dolgok lenni. ;)
Köszönöm, vigyázok rájuk. :)
Tudom, tudom, csak mire odáig jut valaki, hogy a másik elé áll, hogy kiszállna a buliból, addigra sok minden felgyülemlik. Én azzal nem értek egyet, hogy ezt miért kell megvárni. Tudom, hogy nem mindenki "megoldós", hanem sokan a "várakozós" csoportba tartoznak, de én azt szeretem jobban, ha mindig csírájában el vannak csípve a gondok, azaz mielőbb megoldva. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Mondjuk ez talán női dolog, a férfiak inkább magukban nyüstölik a problémát, míg besokallnak és lelépnek. Én ezt butaságnak és kicsit bunkóságnak, önzésnek is látom. Amikor már elegük van totálisan, addigra szerencsétlen nő ha akar sem tud segíteni, mert nyilván a férj már nem is akar változást. Illetve lehetnek fordítva a szerepek, de szerintem a nők jobban kibeszélik a bajukat, mi szerintem időben jelezzük, ha valami bánt, stb.
Nem bíztatok senki a válásra, éppen ellenkezőleg, de a támadás meg végképp nem az én "asztalom".
Amúgy érveket nem sokat írtál, inkább csak általánosságokat, hogy "mindenki a saját családjáért felelős", hát persze, ki kérdőjelezte ezt meg???
Ha nyugodt lennél nem brusztolnál senkit a válás felé. és nem támadnál.
Én nem vitatkozom veled. Én tudom, hogy nekem mit jelent a családom és ezért abszolút nyugodt is vagyok:)
Ez a fórum nem erről szól....
Szép családod van, vigyázz rájuk, főként a hajasbabádra:D
Mindenki a saját családjáért felelős. Akár tetszik neked ez, akár nem.
Ha neked ennyi egy család, legyen a te dolgod. Van akiknek nem ennyi.
Természetesen ez így van, " nem engeded a házasságodat elúszni", mert boldog vagy, mert minden rendben van. Ki akarna egy boldog kapcsolatból kilépni. De ha a férjed eléd áll, és azt mondja, hogy legyen vége, akkor sajnos felül kell bírálni azt, hogy esetleg rendben lévőnek hitted a dolgot és kiderül, hogy a részéről mégsem. Ezért mondtam azt én is, hogy amíg van egy hajszálnyi kis érzelem is, addig próbálkozni kell, mert egy házasságban is vannak hullámok és völgyek, amikor nem minden happy, de ha az alap rendben van, akkor minden megtörténhet.
"nehezebb, de egyenesebb út", Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne, sosem lenn válás egyik családban sem.... Csak egy nagyon triviális példa: ha egy olyan munkahelyen dolgozol, ahol mondjuk pokol az élet, nem keresel másikat? Dehogynem! De ezt mondjuk nem lehet összehasonlítani egy család életével. Viszont a nehezebb és egyenes út az nagyon relatív fogalom ám egy nem működő kapcsolatban... Ahol már két ember, de elég csak egy is ahhoz, eltávolodik egymástól vagy a másiktól, és ezt felvállalja, nyíltan és őszintén, akkor ott mi az egyenes és mi is a nehéz. Egyenes az, hogy megtette, mert az embernek vannak érzései, amit nem szándékosan gerjeszt saját magában, és nehéz, mert azt választja, hogy boldogtalanságban, de együtt tartja a családot. Ennek biztosan sok értelme van...
Szerintem Sly ezt nem a gyerekre értette, hanem a felnőttekre.
Szerintem amúgy totál ugyan arról beszélünk mindhárman. A házasság megőrzése az elsődleges, hiszen már egyszer választottuk az illetőt. Aztán néha utólag derül ki a rossz döntés, néha nem is magunk vesszük ezt észre, hanem ilyen irányba terelődik az életünk a sors vagy akármi által. Mint az én sztorim. Kapaszkodtam én az első kapcsolatba, de hülyeség volt. Előbb is lépnem kellett volna. Illetve lépnem kellett volna, de én marha még reménykedtem. :D Aztán lépett ő. Így lett jobb mindenkinek végül. Nekünk legalábbis a kisfiammal, illetve a férjem is örül ennek, mert különben nem is találkoztunk volna soha.
Most tűnhet úgy, hogy összevissza csapongok, de nem. A házasságomat nem engedném elúszni és nem engednék magamnak meg olyan luxust, hogy kedvtelésből, problémamegoldás helyett szerelmesedjek bele akárkibe is. Amíg menthető, menteni kell és kész. És itt jön az, hogy igen, a gyerekek miatt is. Akadnak nehéz napok, időszakok, de némi észt is ha beleviszünk, át lehet vészelni és minden újra szép. ;)
"És vannak az ember életében fordulópontok is..."
Igen. Amikor eldöntheted, hogy keresztűl gyalogolsz a családodon önös érdekből, agy választod a nehezebb, de egyenesebb utat.
Az már biztos! És vannak az ember életében fordulópontok is...
Vannak dolgok, amikre ugyan lehet gyártani mindenféle elméletet, hogy a lelkiismeretünket lecsillapitsuk, meg kifelé jól hangzóbb legyen. és találjunk hozzá tapsolókat....
Nem írom le még egyszer a véleményemet, ha kicsit visszaolvasol, akkor láthatod. Aki komolyan új életet akar kezdeni mással, nem azért teszi, mert az csillogóbb, vagy mert eszközként tekint a gyerekére és a meglévő férjére... Ez ennél sokkal bonyolultabb dolog.
Ja, végül is semmit nem számít egy 5 éves gyerek és az apja, egy házasság, egy család. Csak egy eszköz, néha előveszünk, néha eldobunk, ha jön egy csillogóbb.. aztán ha nem jön be, akkor meg visszakuncsorgunk...
mi számít manapság "ártatlannak"? ez nagy kérdés... és honnan tudod: lehet, mindenki csak boldogabb lesz...
További ajánlott fórumok: