Hogy oldjam meg?Adjatok tippet! (beszélgetős fórum)

Különleges?....

Na mind egy:)...Van egy gyönyörű 20éves lányom....és egy 18éves égetően rossz fiacskám:)))

Korán kezdtem ast hittem h lemaradok valamiről:)))...pedig nem:)

De egy percét se bánom h fiatalon szültem:)....így sokszor azt hiszik h a nővérük vagyok:))

:DDDD A férjem se ragaszkodik a saját anyujához....nem is csodálom:)....de az anyumat meg imádja:)))

Nahhh ilyet má én is mondtam a gyerekeknek....persze anyós volt a rossz példa:)))

Jaaaj nem akartam mindenkit meg siratni.....csak mély nyomot hagyott bennem...gondoltam megosztom veletek is....és remélem gyermekeim is így fogják gondolni:)

Majd ha öreg leszek szakítanak rám időt....és nem lesz mindig egy éppen"fontosabb" dolguk nálam....hisz nekem is ők voltak,és a mai napig sőt míg élek,ők a legfontosabbak az életemben!!!

Nagyon sajnállak....

A barátnőm egyszer azt mondta h nem is tudom h milyen szerencsés vagyok h anyum ilyen tündér....ő sincs jóba a szüleivel....

A lányom most fősulis,és h ne kelljen koleszba mennie anyumnál lakik...imádják egymást...és ez olyan jóóó!

nagyon aranyos vagy..

de azt ne feledjétek lányok,hogy vannak olyan szülők,akik azt se érdemlik meg,hogy annak nevezzük őket!én sajnos 2-vel is rendelkezem,aki ilyen.amit szülő elkövethet a gyereke ellen,azt én mind megkaptam apámtól-anyámtól,szinte születésemtől fogva.

Egyszer anyum felolvasta....

És tegnap erről a fórumról eszembe jutott,be ütöttem a keresőbe és ki is adta...

Én nagyon apás voltam,apum 95-ben meghalt....nem járok ki a temetőbe,mikor haza utazok(csak mindenszentekkor)...anyum egyszer szóvá is tette h mért nem megyek ki a temetőbe.....én azt válaszoltam,h ahoz ritkán jövünk h ott töltsek el értékes perceket,inkább veled vagyok addig....hisz lesz idő h majd csak a temetőbe mehetek,ha hazautazom szülővárosomban!...

Hát, én is végigsírtam az egészet. :(

Honnan van ez a levél?

Szegény anyukámat néha nekem is olyan nehezemre esik végighallgatni, nem is tudom néha kiről beszél, mert nem ismerem minden ismerősét.

De, hát tényleg nem is az a lényeg, hogy mit mond, csak hogy beszéljen valakivel, meg valaki figyeljen rá.

Ezt nem lehet megoldani , az embernek be kell rendezkedni arra hogy , nem var semmit ! Aztan esetleg megis csak ranyitja az ajtot az a gyerek ?

Ha , nem Isten segitsegevel , talan nem szorulunk senkire :)...es eltudjuk magunkat latni , amig az elet tart.

Mindenesetre nagyon szomorú, és hálátlanság ez a gyerekeitől!

Meg sem érdemlik! El sem tudom képzelni mit érezhet édesanyád! :((( ha velem ezt tennék a gyermekeim, és is nagyon szomorú lennék..De az is igaz, hogy nem telefonálhat állandóan az anyukád! valami kompromisszumot kéne kötni, ami mindenkinek jó lenne.

Sajnálom,nem az volt a cél,h meg bőgesselek....

Tudod néha én érzem kellemetlenül magam mikor a bátyám rá szól anyumra h "ezt már mondtad"....én mindig végig hallgatom,pedig már olyan régen elköltöztem otthonról,h sokszor azt se tudom kiről beszél:)

Sorolhatnám melyik tesómat hány éve nem látta már...Lenne benne sok szám!

Mindig ő hívja azt az egyet is,mert az csak csörgeti.

Hálátlan büdös kölykök,még így 40évesen is!!

Na,jól végig bőgtem a végét!:(

Remélem az én anyukám örökre élni fog,mert nincs nála fontosabb ember!!

(csak a párom,de ő nem olyan )

Ez tényleg nagyon szomorú! :(

nehéz ebben tanácsot adni..de amig ott vagy te is neki, addig segitsd őt, találj neki valami jo elfoglaltságot, és ha mégis felemliti a gyermekeit, akkor mond neki, hogy hivja fel telefonon.Már a tudat, hogy beszélt velük, jobbá teheti a napját.

Nézd! én meg itt lakom anyosomnál, itt a két unokája, de egy szép szava nincs egyikhez sem! Soha egy puszit nem láttam volna hogy adott volna nekik, engem meg állandoan azzal fenyeget hogy kitesz, pedig miatta vagyunk nála,mert 87 éves, és beteges, nincs akire számitson.Teperhetek egész nap, semmi nem elég jó..De otthonba meg nem akar menni, akkor meg elsirja magát..

Szoval, ha van rá mod, ti is hivjátok a tesoitokat, tegyétek félre a büszkeséget, hogy ki hivja előszőr a másikat..Az élet hamar elszáll, és annyit nem ér, hogy késöbb megbánva gondoljatok az elfeledett napokra.Biztos nekik is sok a melo, gond a gyermekeikkel, lehet hogy észre sem veszik az idő mulását.Talán ha megbeszélnétek, hogy egy honapban egyszer összejönne a család, az mindenkinek nagyon jo lehet. :)

Bocsi h bemásolom ezt....de ezt nekem anyum egyszer fel olvasta...és szerintem egy két gyermeknek szintén fel lehetne olvasni...

Gyermekem!

-Ha eljön majd a nap, amikor majd öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek légy hozzám türelmes és próbálj megérteni!

-Ha leeszem a ruhámat... ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türelmes!

-Jussanak eszedbe azok az idők amikor én tanítottalak erre!

-Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass majd végig!

Amikor kicsi voltál ezerszer kellett elismételnem ugyanazt a mesét míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyeníts meg, ne fedj meg érte! Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rátudjalak venni a mosdásra!

Ha látod milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal!

Mert megtanítottalak sok mindenre: hogyan egyél jókat, öltözködjél szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel!

-Ha néha nem emlékszem dolgokra, vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát, adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson... és ha mégsem sikerül ne légy ideges...

és ami a legfontosabb, nem a mondanivalóm fontos, hanem az, hogy Veled legyek, és figyelj rám!

-Ha nem akarok enni, ne erőltess! Nagyon jól tudom mikor kell enni, és mikor nem.

-Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni, nyújtsd a kezed ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor Te tanultál járni!

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni, meg akarok halni, ne légy dühös, egyszer ezt is megfogod érteni!

-Próbáld megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem! Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam Neked, és hogy az utat akartam előkészíteni számodra.

-Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt, vagy tehetetlenséget ha a közeledben vagyok! Mellettem kell lenned, próbálj megérteni és segíts nekem, ahogy azt én tettem amikor megszülettél!

-Segíts járnom, segíts befejezni az utam szeretettel!

Megfizetlek majd egy mosollyal, és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.

Szeretlek gyermekem!!!!

Nem mert faterom mellet laknak,akivel kölcsönösen gyűlölik egymást,....stb

Ezt nem lehet.

Van egy másik nő/néni/akitől viszont mindent elfogadnak.Már az ellen sem vitatkozik ha a pótanyjának titulálja anyu azt a nőt.

Az egyik jo ismerösömnek 8-testvere van !

Az edesapjuk 93-eves , de az összes testver közul csak ez az egy törödik vele !

Mikor 90-eves szulinapja volt a bacsinak akkor ez az 1-etlen ,elkeszitette az unnepseget aztan hazament -:( .....A testverei meg mentek az apjukhoz fölzabalni azt amit az egyetlen törödös testver vasarolt ! ?

Az a baj, hogy ma már mindenkire annyi gond/munka stb. szakad, hogy sokszor még magukra sincs idejük. Tudom hogy ez nem kifogás, meg mindenkinek arra van ideje amire szakít. Csak tényleg nehéz összeegyeztetni.

Mi a párommal havonta jutunk haza családlátogatóba (egy hétvége az ő anyukájánál, egy az én szüleimnél). Sajnos ők is kevésnek érzik, de szeretnénk itthon is lenni kettesben, meg van egyéb elfoglaltságunk is. Szóval tényleg nehéz összeegyeztetni. Ráadásul a szülőknek tényleg úgy kell könyörögni hogy néha ők is eljöhetnének...

Nem csak te vagy így...

Ne foglalkozz a többiekkel....te menjél amikor,és ahányszor tudsz,és éreztesd h szereted,ha van gyermeked,vidd őt is!

Ha nem tudsz menni hívd fel sokszor telefonon....

Hidd el a többiek,előbb utóbb észre veszik magukat és menni fognak...ha még se....kit érdekel!!!

Tapasztalatból íróm ezeket.....

Pont ez az.Mit látnak a gyerekek?Ezt!

Még velem sem kommunikálnak,mert ha az a gondjuk hogy a mama már nem az ő korosztályuk,itt lennék én.De nem.Nekem meg nincs kedvem folyton teperni,akkor majd levezetem máson a szeret hiányom.

Ahogy régen megfogalmazták: két szülő el tud tartani 6 gyereket, de 6 gyerek nem tud gondoskodni 2 szülőről.

Pedig egyszer a gyerekek is meg fognak öregedni! Nem éppen jó példa a következő nemzedéknek.