Hogy lépjek túl ezen? (beszélgetős fórum)
A mostani eszemmel másképp tennék, de 22 évesen még én is ugyanezt tettem volna, amit te. Ebben a korban még az igazságkeresés vezérli az embert, s nincs meg az az élettapasztalat, ami miatt az ember átértékel dolgokat.
Tipikusan úgy jártál, ahogy a megcsalás hírvívője szokott járni: őt hibáztatják, hogy fellebbentette a fátylat.
Ami megtörtént, az megtörtént! Anyukád tud a dologról, a te lelkiismereted tiszta. Ő meg dönthet úgy, hogy folytatja és dönthet másképp is, ebbe neked nincs beleszólásod. Az apukáddal való viszonyod viszont valahol elcsúszott. Nem te vagy az átvert nő, hanem a felnőtt gyerek vagy. Szüleink tetteit elítélhetjük, de attól még a szüleink maradnak.
A kérdés az, hogy függetlenül attól, hogy elítéled a házasságukhoz való hozzáállásukat, te milyen kapcsolatot szeretnél a szüleiddel?
Az az érzésem, hogy sokkal mélyebb problémák vannak itt, mint amit most megkapirgáltál. Ha igazán meg akarod oldani, magadban tudod megoldani, szaksegítséggel, vagy anélkül, ez a te döntésed.
Nem kérdés, hogy más szemszögből nézik a történteket. Nekik az jön le, hogy a tények biztos ismerete nélkül rohantál anyádhoz, ami azért tudván tudható volt, hogy jól nem sülhet el. Te valóban nem mérlegeltél, valószínű indulatból cselekedetél, és jól meg is kaptad a magadét apádtól.
Szerintem faterod haragja tipikusan a bűnösök dühe, és nekem is fájna a viselkedése, ha hibáztam benne én is, ha nem.
Úgy érzem ez a sztori is olyan, amibe egy kicsit mindenki beleviszi a saját élettapasztalatait, félelmeit, ergo nehéz róla objektíven nyilatkozni.
Én azt mondom, hagyd pihenni a témát, és majd alakul, minden csoda 3 napig tart. Ha pedig akkorát csalódtál bennük, akkor ez már nem az első, és kezdj gondolkodni az optimális kapcsolattartási formán.
Pornót szerintem elég sok férfi nézeget, az még nem főbenjáró bűn úgy gondolom.
A levelezés más kérdés, de akkor is az apjával kellett volna beszélnie, nem az anyjához menni rögtön.
Az apja meg persze hogy visszatámadt, akit sarokba szorítanak, az így tesz.
Mondjuk ez most nekem is furcsa, ahogy lehúztátok Fruzsiról a keresztvizet. Könyörgöm, 22 éves, megdönthetetlen elvekkel és meggyőződésekkel! Majd csiszolódik a gondolkodása, mi milyenek voltunk?
Én nem érzek benne rosszindulatot, sem késztetést a carkavarásra. Lehet hogy nem a legjobb döntést hozta, de egyesek olyan elánnal védik itt aput, mintha a fogadott ügyvédjük lenne. Kíváncsi lennék a saját életében ki mennyire lenne empatikus egy ilyen sztorival szemben...
De persze lehetett félreértés az egész. Mert annyira hihetetlen, hogy valaki ilyet tesz az asszony mellett. :)
De nem tudom ezen mit nem lehet érteni :D
Igen, véletlenül keveredtem oda de azt egy szóval sem mondtam hogy mint a jó szűzlány pironkodva be is zártam minden ablakot. Aki nem akar valamit érteni az nem is fog.
Februári poszt meg hogy jön ide? Itt ez most teljesen más sztori.
Szerintem is hagyjuk, ha nem tudsz érdemben válaszolni, légyszi ne köss bele minden második szóba amit nem tudsz megemészteni.
Véletlenül néztél meg több oldalt is, ja.
Februárban írtad, milyen szar a viszonyotok. Meg azt is, hogy külön élsz. Akkor azóta visszaköltöztél és megint el?
Na, hagyjuk is, nekem mindegy.
V é l e t l e n keveredtem oda. Nem fogok magyarázkodni, én voltam ott. Ki mondott olyat hogy nem bírtam őket? Azt elolvastad, miért lehet hogy nem jó a kapcsolatunk? Leírtam azt is.
Hogy az ellenszenv milyen szinten tud áradni az emberekből...
Szia.
Én nem bántanálak, hiszen megtették mások is helyettem az elmúlt 5 oldalban jogosan, akik valójában nem is bántottak, csak véleményt formáltak, ami persze mivel neked nem tetszik, így támadásnak véltél...
Ugye milyen ismerős??
Édesapád is ezt tette csupán! (a maga módján)
A másik pedig az, hogy 22 éves vagy.
Majd ha találsz egy pasit, akivel leélsz xy 10-en évet, szülsz egy-két gyermeket és eltelnek az évek, amikor a 23 éves szerelem átalakul szeretetté, a szenvedély megnyugvássá, akkor ezt a helyzetet is másként fogod látni.
Tudod, ahogyan egy nőnek legyen 50 éves (nem bántva az 50-eket!), jól esik, ha egy iseretlen ismerős megdícséri, akár flörtöl vele, ugyanúgy egy pasi is megteszi, akár csak hiúságból, mert pasi.
Még picikét próbálj meg nyitni a világra, sokat tanulni és meglásd az olyan dolgok már már természetesek lesznek, amik ma felháborítanak.
Életet adott neked két ember, (egyikkel sem ápolsz fényes szülői kapcsolatot) s mégis csak az egyik mellé álltál.
A helyes eljárás, ha nem ártod bele magad!
De ha már olyan a habitusod, a gyerekes viselkedésed, akkor leülsz és megbeszéled a gonosz apáddal és felvilágosítod először is őt, hogy ezt el fogod mondani az édesanyádnak.
Ha egyszer az életben lesz gyermeked, akit a legjobb tudásod szerint próbálsz nevelni és így járna el, akkor mint anya, te is úgy éreznéd, hogy hátba döfött az, akit neveltél, támogattál, stb.
Gondolkozz el és nőj fel az élet dolgaihoz, mert mind addig, míg magadat sajnáltatod, addig gyerekes dolgaid lesznek.
Az ünnepre pedig menj el, mert bizonyára várnak szívük lemélyén és próbáld meg közelebb hozni FELNŐTT módjára, sértettség nélkül az álláspontokat!
Minden jót!
Azért adta oda, hogy kutakodj benne?
Nekem mindegy, csak legalább magaddal legyél őszinte.
Nem bírtad őket, nem értem, miért ütötted bele az orrod.
Nyilván nem kellemes csalódni, és harcolni azzal, aki kislánykent majdhogynem az isten volt.
De ő is ember, így nem tökéletes. De az emberek nagy része szerethető, az ő gyengeségükben és tökéletlenségüben is.
Bocsáss meg neki, vagy engedd el.
"Kicsit tovább mentem és láttam hogy a tagsági fizetés oldalon is járt az egyik tárkeresőn és rengeteg nő profilját megnézte egy másikon. A harmadikon pedig egy nővel levelezett is."
Írtál.
Higgadj le.
Próbálom elmagyarázni, hogy nem csak a te szempontod létezik.
Egyrészt persze, hogy szar, amikor kiderül, hogy sem a szülők, sem a kapcsolatuk nem rózsaszín leányálom, de választhatsz, hogy ezt elfogadod, vagy nyafogsz rajta kislánykent.
Másrészt képzeld magas az apád helyébe, akinek borul minden, ha nem támad vissza, mert azért lásd be, hátulról mellbetaláltad.
De annyi bajod van velük, annyira nem jössz ki velük, nem is laksz velük - legalábbis februárban azt írtad, külön élsz és dolgozol - akkor mi a fenének ártod bele magad az életükbe?
Miért kutakodtál?
Már leirtam egyszer, most megismétlem.
Sarokba szorítottad, nem volt lehetősége finomkodni. A támadás a legjobb védekezés.
Az ember gyarló. Felnőtt ember ezzel tisztában van.
Egyszerre, és még azt is látod persze hogy kivel levelezik...
Nem arra kért, hogy kutakodj, hanem valami beállitásra. Az meg nem a megnyitott oldalaknál van.
Szóval kutakodtál.
A megcsalást én is nsgyon elitélem, de apáddal kellett volna beszélned.
Anyád, férjed, te az bizony szűk család.