Hogy lépjek? (beszélgetős fórum)
Azok után amiket leirtál szerintem már most hiányzik neked, legalábbis a szép napok. Ha már nem lennétek együtt csak annyiban változna a dolog, hogy nem szenvedsz... szerintem.
Szerintem Te szakítani akarsz.
Már döntöttél,csak nehéz még magadnak is kimondani.
Itt vársz megerősítést, bátorítást.
Ha így van, lépj tovább, hogy boldogok lehessetek
Ha sokat vitáztok semmi értelme együtt lenni vele. Ez csak megszokás, csak azért vagy vele együtt, szerintem.
akkor a döntésed már megszületett már csak ki kell mondani.
Kicsi lány! én azt tanácslom neked, csak magadra hallgass! Ha te töntesz nem lesz kit okolni a hibák miatt, ha jól alakul, ha nem! A sziv és az ész nem tul gyakran vannak összhangban, talán ez az élet rendje!
26???Akár 70 évesen is megtalálhatja azt,bármikor!:)
Szerintem a párodnak magával van problémája igazán, de rád vetiti ki, ezért van neked mindig lelkiismeretfurdalásod pedig ö hibázott. Ez nem is fog soha megváltozni, én is voltam ilyen kapcsolatban, nagyon nehéz befejezni de csak éveket vesznek el az életünkböl, feleslegesen mert elöbb-utóbb úgyis vége lesz. Amikor majd rájössz, hogy egyedül is jobb mint mindig szenvedni valaki mellett és, hogy neked is csak egy életed van, senki nem ér annyit, hogy tönkremenjünk miatta. A szerelemben pedig nem harcolni kéne egymással azt a háborúban szoktak:-)
És ö már tudja, hogy bármit tesz te úgyis visszakullogsz hozzá ahogy irtad is. És még egy tanács, ha elfogadod: soha ne arra figyelj, hogy miket igér hanem arra, hogy viselkedik veled szemben, mondani bármit lehet azt a legkönnyebb de ha szeretünk valakit azt nem akarjuk megbántani és úgy viselkedünk vele szemben, hogy boldoggá tegyük.
szerintem már csak kötődsz hozzá, ami természetes, de ez nem elég. ha nem vagy szerelmes lépni kell.. 26 évesen még simán találhatsz magadnak olyan párt, akivel képes lennél leélni az életedet...:)
imádkozz és kérj egy kis áldást rá fenntről...az tutira segít majd
11 év van köztünk.Neki már van két gyereke,nekem nincs.Képtelen önálló életet élni,úgy érzem erre nem tudok hosszútávon alapozni.
Az akérdés hgy hosszabbtávon látsz- valamiyen perspetívá a kapcsolatotkat ileőne?
Mennyir tudnád té mnyire dná Ő közelíteni a áláspontját a másikhoz?
Tudom,hgy jobb lenne,mert talán megkönnyebbülnék és nem stresszelnéék állandóam.De a másik felem meg azt mondja,hogy ne adjam fel.
Hiányozna nagyon,mert jó dolgokat éltünk át együtt,de ez az örökös harc.Belefáradok.
valamiért nem akarod elhagyni-kérdezem mi lenne annyira más?
Nem szabad így..., mert akkor elszalasztod az IGAZIT!
azt kell végig gondoldod hogyan jobb élni? Igy melette vagy amugy DE nélküle? És ez nagyon nehéz, sajnos tudom tapasztalatból...
Sokszor azt mondanám,hogy legyen vége,hagyjuk egymást,de utána megbánom és kullogok vissza.Pedig tudom,hogy ennél jobbat érdemlek.És a környezetem is azt mondja,hogy erre nem lehet építeni,nem jó ez így.Látják,hogy szenvedekVmiért mégis képtelen vok otthagyni.
MInden apróságon.HOgy mond vmit és nem tartja magát hozzá,hogy sokszor azt érzem,hogy csak tart,de minek?Alapvetően hiányzik a figyelmesség.Folyton azt érzem,hogy ha ő hülyeséget csinál,akkor is nekem van lelkiismeret furdalásom,és mindig én vagyok a hibás.
azért a szeretet maradjon meg 15-20év meg 2gyerek után egy kapcsolatban,de ne 9hónap után!ha már most nincs szerelem az gáz...
de 9 hónap után?Túl sokat harcolunk,és úgy érzem nem becsül meg eléggé.
Drágám a szerelem elmulik és utána a szeretet marad! Nem az a baj hogy nem vagy szerelmes, hanem hogy gondok vannak, ezeket gondold végig alaposan, mi az, ami még belefér és mi az, ami már nem? :(
A párommal 9 hónapja vagyunk együtt.Úgy érzem szeretem,de nem vagyok szerelmes belé.Nagyon sokat vitázunk és amennyire jó,néha annyira rossz is.Egyszerűen nem tudom ott hagyni,pedig talán az lenne a legjobb.Mindig ugyanaz pörög és nem tudom mit csináljak.
További ajánlott fórumok: