Hogy lehet gyorsan állást találni? (beszélgetős fórum)

Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön. Egyébként még 19 évesen mikor jelentkeztem egy melóra, azt mondták, hogy nem vesznek fel mert még szülni fogok. Most azért nem fognak majd fel venni mert anya vagyok.

Amikor a főnökeim megtudták, hogy babát tervezünk akkor kijelentettek, tehát hivatalosan megszűnt a munkaviszonyom, de persze továbbra is dolgoztam. Szóval mindenkit szivatnak:(

Régen:D :D

ez olyan aranyos..még 2 évvel ezelőtt is mások voltak a lehetőségek,azelőtt 2 évvel meg még inkább..hát még régen:D

De persze meg lehet próbálni a szaknévsort,ha valaki nagyobb városban él,és ha nagyon jó a kudarctűrő képessége,és elvisel egy nap 30 visszautasítást,és ettől nem változik meg a lelkiállapota,mondjuk konkrétan a béka segge alattira.

Mi volt a szakmája?Mert egyébként értelmetlen hívogatni összevissza,ha az ember szakmailag nem passzol bele,vagy alul- ill. túlképzett.Ez csak akkor nem számít,ha valaki ismeretségi alapon jut munkához,egyéb esetben rögtön.

Bárcsak tudnék jó tanácsot adni, de nem hiszem, hogy annál többet tehetsz pillanatnyilag, mint amit leírtál, hogy meg is teszed. Minden lehetőséget el kell fogadni átmenetileg, és nagyon rugalmasnak lenni, csak hát ez a legnehezebb, ha téged is köt a napközi, ovi hzirendje:(:(

Egy ismerősöm úgy kapott munkát, méghozzá jót és "nyugdíjas állást", ha a mai világban még lenne ilyen, hoyg amikor haosnlóan bepöccent a világra, mint te, fogta magát, és nem önéletrajzokat küldött, nem is telefonon kért időpontot az igazgatókhoz, hanem fogta magát és beállított minden iskolába a városban és a város közelében. A legtöbb helyen egyszerűen csak az idejét pazarolta, volt, ahol keményen megmondták neki, hogy ez nem így megy, hogy ő majd jön, lát és győz, amikor minden álláshelyre 50 jelentkező van, tehát a legtöbb rosszul sült el, de mégiscsak volt egy hely, ahol éppen aznap tudták meg, hogy a kolléga felmond, és még nem jutottak odáig, hogy meghirdessék az állást, de már mehetett is másnap próbatanításra, és fel is vették.

Nekem és a férjemnek is szintén úgy sikerült elhelyezkednünk, hogy nagyon sürgősen kellett valaki, és a munkaadónak gyakorlatilag nem állt módjában hosszasan válogatni, fontolgatni, az első jelentkezőt fel kellett vennie, és ezek történetesen mi voltunk abban a pillanatban. De nem tudom és nem is akarom megszámolni, hogy hány önéletrajzra és motivációs levélre nem érkezett még csak válasz sem.

Próbálj nem elkeseredni, és azért keresd a lehetőségeket, hogyan lehetne mégis megoldani a gyerekek elhozását/elvitelét, esetleg átmenetileg baráti segítséget kérve, hogy ne szűküljön emiatt mgé jobban az amúgy is szűk lehetőségek köre....

Gyorsan találni olyan állást,ahonnan el tudsz járni a gyerekeidért..

és írtad,hogy helyben nincs munka..sajnos nem tudok jót mondani.

Természetesen minden ismerősnek szóltam, minden hirdetésre jelentkeztem, minden céget bombáztam önéletrajzzal, és minden munkaközvetítőben megfordultam.

Eddig sem sokat voltam munka nélkül, most is lesz valami, valamikor.

Ez a valamikor a probléma. Márciusban nem fogok kapni fizetést, olyan frankón voltam eddig mindenhol bejelentve, hogy max. a 23 ezres segélyt fogom kapni, de tanfolyamra már pl. nem mehetek, mert túlképzett vagyok így is.

A férjemnek van állása, de őt más munkarendbe tették múlt hónapban, így ő is kevesebbet kap.

Ilyen az, amikor minden összejön.

Közeleg a hó vége, és tudom, hogy nem lesz bevételem. Illetve a nullával egyenlő.

Egy, nagyon-nagyon maximum két hónapot kihúzunk. Aztán viszont borul a dominó...

Akinek sikerült mostanában (tehát kb. fél éven belül) gyorsan elhelyezkedni, az hogy csinálta?

Mik a tapasztalatok a spontán jelentkezésekről, a kisvállalkozásokról, munkaerőkölcsönzőkről?

Nem vagyok válogatós, nem ragaszkodom ahhoz, hogy szakmán belül helyezkedjek el.

A másik gondom: ma is voltam egy gyárnál tesztet írni. Vagy felvesznek, vagy nem... eddig nem derült ki, még reménykedhetek.

De... nagyon félek, hogy folyamatos munkarendben hogy oldjuk meg a gyerekek felügyeletét, az oviba vivés-hozás gondját. Anyós segít, de másik városban él, tehát nem ugorhat reggel hatra ide.

4 és 9 évesek.

Minden gyárban más munkarendben dolgoznak, nem tudunk váltva járni, előbb-utóbb összeforgunk.

Kicsit kihisztizem magam, előre is elnézést, meg utólag is.

Egyrészt haragszom a világra, mert vagy gyerekem van, vagy állásom. Az ovihoz kell igazodni, meg a napközihez, ez határozza meg az egész életünk, még a munkavállást is.

Másrészt szidják az embereket, hogy nem elég mobil a munkavállaló. Tapasztaltom szerint meg hamarabb vesznek fel valakit a szomszéd utcából, aki szakmailag nulla, mint képzett embert a szomszéd településről, mert ő helybeli. 10 km távolságról beszélek, nem két órás utazásról átszállással. Egyszerűen be se hívnak, ha tudják, hogy nem a városban lakunk. Helyben természetesen nincs munka.

Harmadrészt 25 éves koromig tanultam, 20 éves korom óta dolgozom, két szakmám van, több év tapasztaltom, és arra jó, hogy elküldjenek azzal, hogy túlképzett vagyok.

Ahová elég a szakközép és az érettségi, oda diákot vesznek fel, ahová kell a diploma, oda meg engem nem fognak.

Természetes: 4 óra jelentenek be maximum, ha nem tetszik, akkor máris állhatok fel, és menjek. Ettől még 8-10-12 órát is dolgozni kell, és a jövedelem botrányosan alacsony.

Pár éve sem volt ennyire nehéz munkát keresni, mint most. Nem elég, hogy sok a munkanélküli, még azt a kevés normális lehetőséget is diákmunkásoknak adják, mert az a cégeknek olcsóbb.

SOS tanácsokat várok.