Hogy lehet elkerulni a szules utani depressziot? (tudásbázis kérdés)

Azt gondolom, hogy nekem jo volt hogy megosztottad a sajat tapasztalatodat,ugyanis a gond nalam is het honap tajan kezdodott, addig nem volt gond, na a panel az nagyon besegitett nekem is, mivel en aki a szabadban , kertes hazban nottem fel es egyszer csak bekerultem egy idegen kornyezetben, ahol nem ismertem senkit es raadasul panelbe ami egyenlo volt

a bortonnel, csak nalam a tunetek masak voltak,erotlenseg, forradas, heves szivdobogas es egyre keptelenebb voltabb ellatni a teendoimet. Persze hogy most 32 hetes terhesen neha ramtor a felelem, hogy ha megis ujra beleesek...

De bizzunk abba, hogy nem fordul elo tobbet.

Kivanok konnyu szulest,egeszseges szep babat es jo egeszseget !

Igen, pontosan ezert felek, mivel tudom mar hogy mivel jar, mostanaban is vannak ilyen forradasaim,meg ajulaserzesem es akkor ezt meg megtetozom azzal hogy nem-e vmilyen elojel, es akkor tuti hogy egybol rosszabul vok.

nagyon koszonom jokivansagaidat es szivembol kivanom

a masodik babat, Egy dolog ami fontos, nem kell gorcsosen ragaszkodni es folyamatosan o ra koncentralni, hogy miert is nem jon, tudja o hogy mikor kell jonnie es akkor fog is.Hidd el ok jobban tudjak , hogy mikor kell megjelenjenek az eletunkben.

Az hogy két gyerek mellett nem lehet depis az ember ezt nagyon is megcáfolom azzal, hogy az unokatesóm akkor szülte a másodikat amikor én az elsőt. És bizony nagyon kemény dolgokon ment át. Szóval ez nem igaz!!!!

Az én esetem az volt, hogy amikor meg szültem az "első" babámat utánna hónapokig nem volt semmi gond. Kb. 4-5 hónap. Aztán egyszer csak észrevétlenül elkezdődtek nálam tök hülye viselkedések, egyik percben még vigyorogtam, nevetgéltem, a másikban nekiálltam ordítani, üvölteni, csapkodni, aztán összeroskadtam és bőgtem mint az állat, utánna meg úgy elfáradtam a nagy érzelmi hullámzásoktól, hogy a kisujjamat nem tudtam megmozdítani és csak gubbasztottam. Amikor a fennt említett unokatesóm ezt látta, tudta egyből hogy mi a bajom mert ő is hasonlókat élt meg akkor tájt, csak ő már akkor volt dokinál.

MOndta nekem, hogy menjek el én is, én viszont nem akartam, mert foglalkozásomból tudom, tanultam, és láttam is embereket, hogy a gyógyszer bizony önmagában nem segít. A depresszió legjobb gyógyszere a terápiás beszélgetés, és sajnos a mi vidékünkön nincs ilyenre lehetőség, utazni meg babával nem tudtam volna.

Így aztán én elkezdtem szedni a Remotív extrát, mert az legalább gyógynövény alapanyagú és én speciel igen csak előnyben részesítem a természetes alapanyagú gyógyszereket mint a kemikáliákat!! Tudom ez a foglalkozásom!

Ezek után a családom a férjem is másképp állt hozzám, probáltak türelemesek lenni, de igazán nekem a problémám csak a gyerek 1 éves kora után szünt meg. Az is igaz, hogy épp akkor ki tudtunk költözni a panelból, ami nekem egy luxus börtön volt, családi házba. És biztos hogy a környezet változás is sokat segített.

Azt is hozzá kell tegyem, hogy nekem volt kamaszkori depresszióm is, és biztos vagyok benne, hogy hajlamos vagyok rá nagyon, ha valami nagy érzelmi változás történik az életemben.

Már pedig egy szülés igen csak az.

Most várom a második gyerekmet, 12 hét van vissza, és mint az első gyereknél is volt félelemem, hogy beleesek a depibe ez a természetes félelem bizony most is meg van.

Már beszélgettünk is a férjemmel, hogy figyeljenek oda rám, mert lehet hogy ismét lesz ilyen. Lehet hogy nem kellene félni tőle, de ez egy olyan érzés és reakció amit nem lehet nem érezni.

Ez az én tapasztalatom, nem tudom segített-e valakinek valamit.

Értem, tehát már van tapasztalatod és azért félsz. Ne tedd!!!! Annál rosszabb, ha arra vársz, hogy mikor leszel megint depis. Szerintem 2 gyerek mellett nem lesz időd begubózni.....

Gratulálok és könnyű szülést, jó egészséget kívánok nektek!

Nekünk sajna nem akar összejönni a másik baba.... Clostis tudásbázison szoktam beszélgetni csajokkal.

Szerintem nem lehet elkerülni sajnos...

Vannak, akik beleesnek, mások "megúszák"

Én hálistennek nem voltam az, de több olyan kismamát is ismerek, akinek semmi oka sem lett volna az elkeseredésre, mégis depressziósak lettek:-(((

Nekem az orvosom azt mondta, hogy elkerülni nem igazán lehet, de ha már valaki beleesett, akkor nem szabad elhanyagolni, mert orvosi segítséggel nagyon hamar ki lehet belőle lábalni!!!

Szia! Nagyon jó és komoly kérdést tettél fel. Nekem májusban lesz 5 éves a kisfiam, férjemmel imádjuk egymást, szüleimmel, apósommal felhőtlen a viszonyunk, tehát minden rózsaszín, mégis depis voltam! Soha nem gondoltam, hogy pont én??? De igen. Állandó rossz kedvvel kezdődött, majd jött a szédülés, hányinger. Mindenért magamat hibáztattam, úgy éreztem, hogy nem vagyok jó anya. Elmentem a háziorvosomhoz, aki nyugtatót írt fel (persze nem szedtem be, mert még szoptattam!), aztán elküldött egy dili dokihoz. Megvizsgált, csináltatott mindenféle kivizsgálást: vérvétel, vizelet, ekg, izotópos vizsgálat.... Minden negatív lett! Ez persze hetekig így ment, addigra magától elmúltak a tüneteim. Fogalmam sincs, hogy mitől, hogyan, de egyre jobb kedvem lett, kezdtem élvezni az anyaságot és az életet! (csak így zárójelben jegyzem meg, hogy a szülésem nem volt probléma mentes és a kisfiamat 5 hetesen megműtötték. Szerintem nálam ez is okozhatta a bajt....)

Láttam, hogy neked egy györöű kislányod van! Fel a fejjel!