Hogy lehet elengedni a halottunkat? (beszélgetős fórum)

Kedves Marimama!

Fogadd őszinte részvétemet az Édesanyád miatt!

Természetes,hogy így reagálsz,hiszen a legfontosabb embert veszítetted el.Mindenki fejében megfordulnak azok a gondolatok amelyekkel most Te is megküzdesz.Mindenki szeretne abban a tudatban élni,hogy megtett minden tőle telhetőt.Szerintem Te nem tehettél mást.Ne ostorozd Magad.Az Édesanyádnak orvosi segítségre volt szüksége még akkor is ha nem így akarta.Ez volt a helyes döntés.Ha nem viszed kórházba akkor most azért gyötörne a bűntudat,hogy nem tettél meg mindent érte.

Ezt a mély fájó sebet csak az idő gyógyíthatja meg.Tartsd meg Édesanyádat emlékét a szívedben és eljön az a nap amikor nem fájdalommal fogsz Rá gondolni hanem hálával és határtalan szeretettel!

Kívánom Neked,hogy mielőbb találd meg a lelki békédet!

Szerintem az idő a gyógyír mindenre. Ez persze közhelyesen hangzik, de igaz.

Fel a fejjel, a lehető legjobbat tetted azzal, hogy nem mondtad el az igazságot. Ha tudta volna, lehet, hogy előbb feladja.

Nekem a nagyim halt meg így hasnyálmirigy rákban, de Ő olyan volt nekem, mint másnak az anyukája. Miután megtudtuk, hogy rákos, 2 hetet élt még és otthon esett össze. A kórházban már nem tudtak mit tenni. De legalább keveset szenvedett.

Millával egyetértek teljesen.

És nagyon büszke lehetne rád,ha most olvashatná a soraidat...

Őszinte részvétem,és egy nagy ölelés.

Zsebi.

Fogadd részvétemet. Természetes, amit érzel, hiszen az édesanyádról van szó. Lelkiismeret furdalásod ne legyen, nincs rá okod, csak a borzalmas hiányérzetet kell elviselned, ami persze nehéz. Az nyújtson némi vigaszt, ha már folyton aludni akart, valószínű nem félt és nem szenvedett.

Még egyszer: Nagyon sajnálom!