Hogy is van ez? (beszélgetős fórum)

Én most hasonló cipőben járok! Most zártam le teljesen egy 4 éves kapcsolatot és iszonyatosan rossz! Ő volt nekem az első nagy szerelmem és én is neki!A távolság miatt ment szét a dolog! Ő nem bírta lett egy barátnője szakításunk után 2 héttel! Ezekután felhívott és nem is egyszer keresett engem! Elmondott mindent Á-Z, amit érez! Azt mondta hiába van vele egyszerűen még mindig engem szeret és nem tud elfelejteni! Nem telik el úgy nap hogy ne jutnék eszébe és ne gondolna rám! És hasonlók! Nagyon hosszú lenne mindent elmesélni! Próbálom röviden és érthetően! És ma jött el az a pillanat hogy megmondjam neki, ne beszéljünk többet, mert nekem ez így nem megy! Eddig nagyon erős voltam de most nálam is elszakadt a cérna! Mert ő elmondott nekem mindent a csajról is! Úgy beszélgettünk mintha barátok lennénk! És egyszer csak kitört belőle minden és elkezdett zokogni, hogy nagyon sajnálja hogy megbántott és hogy ezt tette! Stb! Én szívesen meghallgattam de egyszerűen nem bírtam/bírom kezelni ezt a helyzetet! Először beleegyezett hogy ne beszéljünk többet! De amikor már majdnem letettük a telefont azt mondta hogy ő ezt nem bírja! Mármint azt hogy hallani akarja a hangomat! Végül arra jutottunk hogy beszéljünk de nagyon keveset 1 hónapban egyszer! Sztem soha nem fogom elfelejteni és ő sem engem! Ezt egyszerűen lehetetlen! És attól még nehezebb a helyzet hogy nem haraggal váltunk el! Hanem békével! Nagyon fog hiányozni! Megőrzöm őt az emlékeimben és bármennyire is szemét volt, nem tudom gyűlölni őt! Lehet sokan nem tartanak normálisnak de én így érzek!Amúgy sem vagyok az a gyűlölködő típus!

És teljesen együttérzek veled, mert a szívem mélyén még azt remélem hogy valaha összejövünk! Nagyon nehéz ez! Ezt csak az tudja aki benne van és átélte ezt! Könnyű azt mondani hogy felejtsd el, lépj túl rajta! Ha túl sok a közös és szép emlék és nagyon boldogok voltunk azt nem lehet egy csettintésre elintézni! Sőt ezeket nem is kell! hanem meg kell becsülni ezeket a boldog perceket és megőrzni legmélyen! És bizony bizony nagyon fájó elengedni és közben arra hogy mással van! De a remény hal meg mindig utoljára!

Én egyet értek abban,hogy az életünk a sors kezében van,ha valami/valaki elmegy,akkor majd kapsz helyette jobbat. Idővel...

17-évesen nagy rálátásom van a világra,gondoljátok Ti (van benne valami),nem akarom magam fényezni..de érett 17 éves vagyok. Tudom,hogy sokmindent nem éltem még át,de sokmindent igen,amit más nem.

A kistörténetem a következő amit szeretnék veletek megosztani:

Volt egyszer egy szőke kékszemű lovag(:D) nagyon jól kijöttem vele,eltartott több mint egy évig,és közben nagyon keveset találkoztunk,talán ezért is jöttünk ki ennyire,imádtam, rengeteget beszéltünk telefonon,msn-en...aztán vége lett az első szerelemnek. Bánkódtam nagyon sokáig,még a tanáraim is észrevették,hogy elment az életkedvem,de nemsokkal az után,hogy vele szakítottunk (a távolság miatt) valaki felhívott,hogy nincs-e kedvem vele találkozni,gondoltam miért ne....összejöttem vele miután megismertem.Mondtam neki,hogy nekem most nehéz,de sajnos nem szerettem meg,talán csak arra volt jó,hogy az előzőt segítsen elfejeteni....aztán nyáron nagyon összetörte valaki a szívem,kihasználtak.Mmikor már csak azon a bizonyos kihasználón próbáltam bosszút állni nem is érdekelt semmi,nem is kerestem magamnak senkit,gondoltam pihi és majd jön.És amikor nem is vártam egyből jött...és már másfél éve tart,nagyon szeretem. Igaz vannak kisebb nagyobb problémák,de nagyon jól megvagyunk:) minden nagyon jó vele:)

kívánom minden kedves hoxa tagnak,hogy találja meg a saját Hercegét,még ha nincs is a nagy Ő sokak szerint,egy olyan ember van akivel neked a legjobb,aki a Te Herceged:)

..hat ezek kozul tobb is..

ferj nincs, elvaltam vagy 10 eve, ellettars az van, vele neha iylen,neha olyan...

a gyerekek orokke csinalnak valami gondot,

az egeszsegem se nincs mar meg, gerincserv, meg ne is soroljam...

probalom en az eletben megtalalni a boldogsagot meg igy is, csak egyre nehezebb,es a gazd.vallsag se konnyiti meg a dolgunkat...

..ha tudnad hanyszor ereztem mar azt,hoyg nincs semmi ertelme, es megis ujra kell kezdeni mindennapot..es kuzdeni...

sajnos nalam ez a helyzet, en is jobban orulnek neki, ha nem igy lenne, de ez van..

nem mondom, hoyg nincsenek boldog percek az eletemben, de egyre kevesebb,es egyre ritakbban..

legalabb en nem tagadom, mert sokan meg sajat maguknak se valljak be.

Elnézésed kérem, a rossz infóért, valamit félrenéztem, amikor ez a 36 megjelent előttem! Ezer bocs, tényleg!

Minden jót kívánok neked!

az en szivemmel semmi baj,kaptam mar kikepzest az elettol eleget, es meg kaok is, biztos vagyok benne, hisz naponta meg kell vivni a sajat harcunkat, mindennel.

az aki azt ellitja,hoyg happy total az elete, azt hiszem si meg nem is...

ugy legyen, amen,en orulok ha mas boldog,

de hogy van e nagy O vagy nincs, en nem tudom.

en 8.eve vagyok egyutt a mostani parommal, egy valas utan,ami 7-8 evig tarto hazassag gyumolcs volt:D

komolyra forditva, a hazassagom sose volt iylen boldog, mint ez a mostani kapcsolatom, es en se.

azt hittem en is a hazassagom amjd orokke tart...bla..bla..bla...

lila kod utan, sokminden maskepp van...

itt mar nincs lila kod, felnottem,tapasztaltam sok mindent,es meg sokmindent biztosan nem...

majd jon sorban minden...

talan...

de az semmire nem megoldas, hogy "agyra-jarjunk"

legyen az no, vagy ferfi...

elitelem teljesen az iylen folfogast..

ennyi.

Miota egyutt elek a parommal, ami szinte szunet nelkul kezdodott egy 5 eves kapcsolat utan, kezdek rajonni, hogy nem az a tokeletes ember, akinek hittem. Es megdobbentett.

De ettol meg szeretjuk egymast.

Egyetertek csutkababaval, hogy erkolcsosnek lenni nem divat mar. Nem templomajtonak kell lenni, azt hiszem meg az egyejszakas kaland is bele-bele fer, de nem sportszeruen kell uzni.

Pszihologusok szakvelemenye szerint, rengeteget ronthat az onerzetunkon, az onertekelesunkon az egy ejszakas kiruccanasok, es biza ez is kihatassal van az eletunkre.

Szerintem se letezik az NAGY O... vagy legalabbis nem olyan ertelemben. Az en parom a nagy o-m, de messze van meg a feherlovas hercegtol, akarhogy is nezem. De nekem o kell.

Igazi vagy nem igazi? Ezt ugyis akkor tudjuk meg, mikor mar tul keso :) (visszalepni vagy lepni)

Alexandracska még csak 26!

Jól teszi, hogy keresi a nagy szerelmet. A szívünk mélyén mindannyian vágyunk rá, szerintem te is cintiah!

Persze ér minket egy csomó csalódás, van, hogy olyan nagyon kibabrálnak velünk, hogy alig tudunk kimászni belőle. Aztán persze közben védekezésként magunk köré építjük a magunk kis védőbástyáit, páncélos lovagok és királylányok futkároznak körülöttünk, magunkat is beleértve.

Mégis úgy gondolom, hogy ha ott lesz a lehetőség előttünk, ugrándozni fognak az angyalkák a szívünkben, kívánom, hogy a Tiédben is:)

Sziasztok!

Én 38évesen ugy gondoltam,végre kipróbálom a szexet valaki mással is nem csak a férjemmel.

rendesen egymásba szerettünk,pedig neki is van családja.

Ez a dolog jó sokáig tartott és én nagyon boldog voltam mellette.Aztán ugy döntöttünk abba kell hagynunk mert már többet szerettünk volna mint röpke órák,néha csak percek.Nem volt egyszerü a dolog,sőt még most sem az.Teljesen nem szakadtunk el egymástól mert a mai napig is van csörgetés,néha 1 sms.Akkor most szerintetek Ö lett volna nekem az igazi felnőtt fejjel?

Alexandracska83!

Kérlek, ne bunkózz le a véleményem miatt, de 36 évesen szerintem már rég ki kellett volna nőnöd a mesék időszakát, és rá kellett volna döbbenned, hogy mi is a valóság! Tizenévesen még én is vártam a kiválasztottamat, aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges. Felnőttem! Nem kell keresni a nagy Ő-t, sőt, szerintem nem is létezik. Csupán olyan ember létezik egy nő (és minden nő) életében, akivel igazán jól érzi magát, akinek el tudja viselni, ki tudja mosolyogni az apró rigolyáit. És viszont. Ettől lehet boldog az ember! Szerintem...