Hisztizik a gyermek... Hogyan kezeled a helyzetet? Tanácsok szülőktől-szülőknek! (beszélgetős fórum)
Megkérdeztem a védőnőmet, hogy meddig tart a hisztis időszak ( fiam 2 éves) Ő erre:" Az ő 21 éves huga úgy hisztizik mint a 4 éves lánya, nem tudja megmondani"
Ja, az anyukám azt mondja, nem rossz, csak eleven. Hát köszönöm szépen.....
Elegem van! Néha már sírni tudnék. Nem is a hiszti miatt, hanem, hogy fél pillanatra sem lehet hátatfordítani az én bébimnek! Felmászik az székre, onnan az étkezőasztal tetjére, felmászik a konyha pultra, felmászik a mosogatón, felmászik a kanapé háttámlájára, és át is mászik rajta. Felmászik a kis szekrényre, és a termosztátot állítgatja.... Nem tudom már mit csináljak vele. Pont volt itt egy ismerős ma, és azt mondta, nem érti, mert se elkényeztetve nem lett, se nincs neki megengedve minden. Tudja, ha rosszat csinál, ütöm a fenekét a fakanállal. Persze csak képletesen. Bár van amikor tényleg oda sózok neki, de csak kézzel, de akkor már nem bírom azt az egész napos koncentrációt.
Ja, a múltkor a tv tetejéről lehúzta a dvd-t. Az volt a szerencse, hogy nem oldalra esett, hanem a tv mögé. Ha oldalra esik, akkor pont a fejére.... Már komolyan, sokszor azt mondom lekötözöm, vagy ne tudom mit csinálok vele. Ezt nem lehet ép ésszel kibírni.
És nem túlzom el, mert aki ott van nálunk csak egy órácskát, csodálkozik, hogy ezt hogy bírom egész nap.
Sziasztok! Végigolvastam, és visszaemlékeztem az én első szülöttem hisztijére. Egy biztos, hogy el fog múlni, azt nem tudom, hogy hány éves korban, arra már nem emlékszem. Most 26 éves és garantáltan nem hisztizik.
Nagyon-nagyon-nagyon hisztis volt, mindent elkövettem vele. Nem volt hatásos a hidegvíz, az sem,hogy nem figyelek rá, egyszerűen nem hagyta abba. Ha felhúztam a cipzárját azért, ha nem húztam fel azért. Volt, hogy eldobta magát, és a földön fetrengett, szerencsére eddigre mindig a lakásba értünk. Biztos, hogy volt valami baja, és nem tudtam rajta segíteni.
Későn jöttem rá, hogy kellett volna:magamhoz ölelni, és szeretni, szeretni. Nyugtatni, csitítani, csak sugározni felé a szeretetemet. Bármennyire kapálózik is, ellenkezik. Két éves kora körül jöttem erre rá. Persze ekkor is hiszizett, de a szeretetem erőt adott neki, és hamarabb abbamaradt.
Szerencsére ő nem beszélt velem csúnyán, nem feleselt, csak üvöltött és vergődött, ez is elég volt.
Aztán 10 évre rá született egy kisfiam, és azt sem tudtam, mi az hogy sírás, az első pillanattól végigaludta az éjszakákat. Kitartást anyukák!
Más dolog ha hisztis a gyerek és megint más ha lelki beteg!Nem mondtad neki?Akkor te mindent megtettél,lehet ilyen a temperamentuma.Nincs két egyforma gyerek,nekem a sógorom volt ilyen és kinőtte.
Sziasztok! Ahogy végigolvastam a hozzászólásokat, rájöttem, hogy amiket leírtatok /ne figyeljünk rá, figyelemelterelés, finomságok megvonása,hidegvíz stb./ nálunk sem váltak be. Már kezdek belenyugodni, hogy majd csak lesz valahogy és elmúlik ez a korszak. Engem az borít ki, hogy a múltkor már azt mondta valaki, hogy biztos lelki beteg a gyerek. Pedig szerintem mindent megteszek, hogy kiegyensúlyozott gyerek legyen. Mindent együtt csinálunk, sokat játszunk, mesélünk, kreatívkodunk. Az ilyen beszólásoktól a falnak tudnék menni.
Az enyém 4,5 éves, és krimi, hogy mennyire durva és hisztis. Tűrjem el a visszabeszélést? Akkor gond nélkül folytatja. Legyek én is durva és ordítsak vele? Akkor megint csak ezt látja tőlem, és-folytatja. És ezt csak velem produkálja, leginkább nyilvános helyeken és rám se hederít, ha rászólok szépen.
Ki tudja, talán nálatok is az van, hogy hamarabb kezdődik és hamarabb lesz vége? Akárhogy is ez egy nehéz időszak - de nyilván nem szabad a gyerekre hagyni a dolgokat - igaz néha ők győznek, de talán ez nem is baj.
Nálunk ugyanez van. A kislányomnak nem voltak ilyen hisztijei, sőt, abszolút nem volt hisztis. Két éves volt, amikor elvittem magammal a megyei könyvtárba!!! Egy hangja nem volt, nem nyúlt a könyvekhez...Bárhova el tudtam vele menni, kisebb korában is, imádott buszozni...A fiammal, a szomszéd faluig nem mernék buszra szállni, pedig 10 percre van. Ha nem lenne autónk, nem is tudom, hogy oldanám meg a vele való közlekedést. ez csak egy példa a sok közül, ami vele ezerszer nehezebb, mint a lányommal volt.
Igen van akinek nehezebb van akinek könnyebb a helyzete, függ a gyerek temperamentumától is - barátnőmnek két különböző gyereke van, az egyikkel meg se érezték a hisztikorszakot, a másik viszont rendesen próbára tette őket, az átlagosnál is jobban. Igazi talpraesett kisfiú, ha le akar csúszni a csúzdán még a nagyobb gyerekek se jelentettek akadályt :))), megette őket reggelire, no majdnem az anyját is, de valahogy átvészelték, kétéves korára egyre kezelhetőbb lett. Kicsit olyan volt mintha nála hamarabb kezdődött volna a hisztikorszak, de hamarabb is múlt el. Most három éves a kisfiú, és nagyon kiegyensúlyozott, aranyos.
De sokszor már úgy érzem, ki tudnák rohanni a világból!!! Szinte szét tudnék robbanni...
Persze nem gondoltam komolyan, hogy vigyék el!
Azt nem tudom, mert mi egész nap a nappaliban vagyunk, egyben van a konyhával, a szobákban csak alszunk. Ott nincs játék, a szoba ajtó csukva van nappal. De ha becsuknám a szobába, az sem lenne gond neki, mert ott meg az éjjeli lámpát kapcsolgatja, meg kipakolja az összes ruhát a szekrényből.
De épp ma mondtam, hogy már nem bírom amit csinál, vigyék el, aztán hozzá vissza, ha már nem csinál ilyeneket.
Napok óta nagyon eldurvult a helyzet, mert egész nap csak hisztizik. Persze, jönnek a szemfogai, de már nagyon nehezen bírom!
csak fáj az - arra azért rájönnek :) De amikor erőből üti akkor tényleg nagyon mérges lehet.. félek lesz ez így még nálunk is
Általában azért ő is óvatosan üti meg a fejét, pont úgy ahogy leírtad. De van amikor erőből is.
Próbáltam már ezt is, akkor abba hagyja, de utána újra azt csinálja, amit nem szabad... amiért elkezdődött a hiszti. Akkor megint rászólok, elveszem onnan, nem engedem oda...és akkor kezdődik minden előlről.
:D
az én fiam mindig óvatosan üti be a fejét, gyorsabban indít, de a föld előtt lelassít - éppen csak hozzáérinti a végén :))))
Szia!
Ne érdekeljen, hogy megnéznek úgyis csak a zajra figyelnek fel az emberek, akinek kicsi gyereke van, az csak nevet egyet, és azt gondolja, "ismerős helyzet", akinek nincs gyereke és felháborodik, az meg majd rájön..
de szerintem ne öntözd vízzel a gyereket, azt vettem észre, hogy ellesnek tőlünk mindent, én néha rászólok, hogy nem szabad, még csak 16 hónapos de oly gyönyörűen visszautánoz :veszekszik velem - de én tanítottam meg rá! Magam sem tudom, hogy hogyan fogom lereagálni a hisztit- jelenleg, ha lefekszik a földre, akkor hagyom ilyenkor kicsit pihen, aztán kicsit nyugodtabb lesz.
amúgy átérzem a problémádat, nálunk most kezdődik.
hagyd ott és ne foglalkozz vele, mindenen felül gondolom figyelmet akar, ha nem kapja meg egy idő után végetér a hiszti, mert nem lesz miért.
ne adj semmilyen reakciót, menj odébb, mintha mi sem történne, csak következetesen.
Az én kisfiam 17 hós, és kb.1-2 hónapja kezdte a hisztit. Földhöz vágja magát, vagy üti a fejét valamibe, ami épp közel van. Meg harap, meg üti a virágaimat. Bármiért képes hisztizni, ha nem kap meg valamit, ha nem mehet oda valahova, ahova szeretne, ha nem csinálhatja azt, amit épp akar, akkor vége mindennek. Bárhol képes földhöz csapni magát. Egyedül már nem nagyon merek elindulni vele sehova! Pedig ugyanúgy nevelem mint a lányomat, aki egy halálosan nyugodt kisgyerek volt!! Olyan ciki, amikor úgy néznek rám, hogy na, ez sem tudja megnevelni a gyerekét. Pedig ez nem így van, nem tudom mit csináljak vele. Ha leöntöm vízzel tetszik neki, és kéri az újabb adagot, ha rácsapok a fenekére, semmi nem változik. Ha a kezére, akkor meg megy neki másnak. Már próbáltam, hogy kinevettem, vagy én is azt csináltam amit ő, vagy nem vettem észre amit csinál, akkor abbahagyja a hisztit, aztán újra azt akarja csinálni, amiért elkezdett hisztizni. És megint kezdődik minden előlről! Ja, már próbáltam azt is, hogy elvonom a figyelmét, de olyankor nem nagyon akar másra figyelni. Már nagyon nem tudom mit csináljak vele.
Szia!Nem lehet megfigyelni mitől van a hiszti?Vagy egyszer csak rájön?Próbáld utána otthon megbeszélni vele.Bár én is mondtam a lányomnak,hogy csúnya a hisztis gyerek,erre beállt a tükör elé és nézte a hisztijét.Utána jött a tejszelet megvonás...Most viszonylag nyugi van.A hiszti legelején mondom neki,hogy nincs tejszelet,játszótér..mikor mi jut eszembe. Ez bevált.Kitartás!
A lányom 3 éves és kb 1 éves korától valami hiperhisztis egy csaj. Faltól falig rohan és koppan a feje... Az jött be hogy nem figyelünk rá, akkor a 4-5. kopp után befejezi.
Az én fiam is ilyen volt,képes volt órákon keresztül üvölteni valamiért és általában ő győzött,megkapta amit akart.De érdekes,a boltokba nem vagdosta magát földhöz és nem kerültem még kényelmetlen helyzetbe egyszer sem ,egyik miatt se.
Sziasztok! Az én kisfiam 2,5 éves és az utóbbi időben borzasztóan hisztis. Amikor rájön /bárhol/csapkod, kiabál. Nagyon el vagyok keseredve, mert már mindenhogy próbáltam kezelni a helyzetet /szép szóval, figyelemeltereléssel,hangosan stb./ de igazán semmi sem használt. Az utcán is csinálja, ilyenkor leég a képemről a bőr. Meddig tart ez????
Hát, nem irigyellek, én sokszor egyetlen gyerkemekem hirtelen dühkitörésitől néha falra tudnék mászni, és neked meg kettő is van!! :(( Szegénykém, kitartás, sajnos én se tudok jobbat, mint sokszor csak tűrök, jobb néha nem hozzá szólni ilyenkor. Vagy ha nagyon durva, akkor azért rá szoktam szólni, hogy hadja abba, van amikor bevállik. Igazából, nem nagyon tudok én se mit kezdeni vele, csak reménykedek hogy talán egyszer elmúlik, bár lehet hogy addigra megőszülök. :(
Nálunk még nem jött el ez a korszak, mert Edikém még csak öt hónapos lesz, de ez a könyv jól hangzik, szerintem mindenképpen megveszem, ha aktuális lesz a téma. Illetve valaki még javasolta a "Baba első lexikonja" című könyvet, azt hiszem a bilire szoktatás kapcsán. Lehet, hogy abban is vannak hasznos történetek.
Anyukám (még kiskorában)ájulást is produlált,nálunk azért nem ilyen durva a helyzet.Ő csak ordit.Ha hidegvizes sokk éri még rosszabb ezért én csak az arcát szoktam mosdatni.Sok türelmet kivánok neked Krisz!
Azt mondom az elso par alkalommal: en erre nem reagalok, megbeszelhetjuk, ha ezen tul vagy.
Aztan semmikepp sem reagalni, ra se nezni. Ez nagyon fontos, mert csak igy erti meg, hogy ezzel tenyleg semmit nem er el. Az nem jo, ha teszunk valamit, mert mindegy hogy negativ vagy pozitiv, az odafigyeles a lenyeg. Akkor megtanulja, hogy ha hisztizik, akkor foglalkozol vele. Nem szabad reagalni. Ez az egyetlen modszer.
További ajánlott fórumok: