Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Helyreáll valaha az életünk? fórum

Helyreáll valaha az életünk? (beszélgetős fórum)

2009. okt. 10. 14:19

Nagyon sajnálom ami veletek történt.

A férjed mit szól ahoz, hogy sosem vagytok együtt?

Költözetek vissza ahol laktatok. És amikor tudjátok akkor meg látogatjátok a szüleidet. Akkor is látni és tudni fogják, hogy ti ott vagytok nekik. És a kis unoka is ott van nekik.

Sok türelmet és oda figyelmet kívánok.

8. a9752c112e (válaszként erre: 6. - De48e78bc5)
2009. okt. 9. 19:59

Őszintén sajnálom a babádat:(

Nekemis volt gy vetélésem ,mielőtt világra hoztam a kisfiamat.Meglátod neked is lesz kicsid.Tudom attól mégaz előzőt nem felejtjük el,de megvigasztal,és hatalmas boldogság.Sok szerencsét !

2009. okt. 9. 19:45
A nagy népsűrűség azért van,hogy érezzék,lássák,hogy van mégkiért élni,sőt kell.Nagyon feladták.És nemfiatalok.61 és 59 évesek.Az anyu nagyon,az apu kevésbé beteges.Anya szívbeteg,koszorúér meszesedése van,súlyos hipertóniája,volt már ey infarktusa,gyomor-és nyelőcsőfekély,stb.Az eset után többször voltunk a sűrgősségin vele,,,a temetésre isa mentőt kEllett hívnom,alig tudtam életben tartani.Félek,ha hazavizem a kicsit,és őt sem látják,(folyamatosan)feladják,belehanak a fájdalomba.Az anyut Sümegre iselutalták,csakaz apunem hagyta ott.Rivotrilt szedett egy ideig,de az au lálította róla,mondván felesleges zobink lennieés elhagyta.
2009. okt. 9. 19:30
Szia.Nagyon sajnálom ami a családotokban történt.Szerintem ami most a szüleiddel történik az a gyász feldolgozása.Ezen át kell esniük,hogy később visszatudjanak térni önmagukhoz.Én nemrég vetéltem el ,tudom ez nem is hasonlítható a ti fájdalmatokhoz,de ezeken a folyamatokon én is átmentem.Sírás ,lehangoltság,minden mindeggy,és a dührohamok.Mostanra teljesen rendbe jöttem.Hidd el Ők is ha túl lesznek a szerencsétlenség feldolgozásán újra a régiek lesznek.
2009. okt. 9. 19:26
Ha nagy a tömeg/népsűrűség az kinek segít lelkileg? Senkinek..A fáradt emberek meg még idegesebbek. Laknátok külön és gyakran látogatnátok őket.
2009. okt. 9. 19:24
Bocs, de ennél csak jobb lehetne, ha mindenki szépen elköltözne és élné a saját normálisnak mondható életét.
2009. okt. 9. 19:22
a legosszabb,hogy a kicsinem tud aludni délután,körülötte mndenki ideges,türelmetlen,és sosem vagyunk hárman együtt.
2009. okt. 9. 19:21
bocsánat,rossz a billentyűzetem!
2009. okt. 9. 19:19

2009.08.27.-én meghalt az öcsém/unokaöcsém,aki a bátyám fia volt,de az anyukámék nevelték,7 éve.Tulajdonképpen egész életében inkább....Fiukként zeették.Én férjnél vagyok,van eygyönyörű 3 éves kisfiam,és egy férjem.Attól a naptól kzdve,hogy megkaptuk a szörnű hírt a Laikát lütötte a vonat,azóta itt lakunk anyuéknl.Csk 18 éves volt.

Fizikai és pszihiki támogtás céljával költöztem/tünk ide.Anővéemis.És itt van még az öcsémtestvére,a nővéem fia a barátnőjével,mondhatni házastársi viszonyban.Anapjaim előtte is egyformk voltak,denem hittem,hogy lehet nehezebb.eggel kelek,kicsit viszem az oviba néhány órára szoktatni,hétéénz sincs..Hazaszaladok,moogatok,porzíózokfelmsok,megfőzök,közben elrohanoka kicsiért.Tálalaok,utána megint mosogatok.Mivel a kicsi itt nem tud a ludniezután sincs pihenés,játszom vele.18.00 körül már az ájulás kerülgeti,ekkor fürcsi,vacsi,altatás,majd a felnőttk vacsoráztsa,mosogtás,na és ekkor talán vége a napnak.Mindeközben azanyuegye sír,az apu dühöng,kötekszik,zsörtölődik.meg vannak zavarodva,kifordultak önmagukból

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook