Házasságkötés vagy élettársi kapcsolat? (beszélgetős fórum)

Többen írtátok, hogy nálunk fejlettebb országokban elfogadott a bérelt lakás.

Ez oké lehetne itthon is, de azért itthon nem hátrány, ha van egy kifizetett lakása az embernek nyugdíjas korára.

Hm, én albérletben nem mertem volna gyereket vállalni.Sok évet laktam albérletben, átlag másfél évente költözni kellett, mert a tulaj felmondta.Nem tudnám elképzelni hogy egy kisgyerekkel hurcolkodjak, mint a költöző madarak.Ráadásul kisgyerekesnek nem is szívesen adnak ki lakást:tartanak tőle, hogy nagyon leamortizálják, illetve nehéz kirakni még a nemfizető bérlòt is ha kicsi gyereke van.

Szóval, lehet hogy mi magyarok röghöz kötjük magunkat, de a saját lakás biztonság. Hozzáteszem, én a fővároshoz közel élek, ahol azért jobbak a munkalehetőségek, illetve tehermentes lakásban lakunk. De voltam albérletes, aztán volt lakáshitelem egy ideig.Mi esküvősdi helyett közös lakásra költöttünk.

Köszönöm. Sajnos, én már nem tudok máshogy gondolkozni. Azért is írtam, hogy természetesen aki szerelmes, házasodjon, mert akkor aztán közös vezetéknév és igazán egy család lesznek, és nincs annál szebb, ha az ember szerelmes.

Biztos a munkám miatt is van, amit látok. Hogy mennyi kapcsolat végződik válással, és az ebből következő iszonyatos egymás taposásával.

Ne gondoljon arra, csak anyagilag ne vállaljon ekkora felelősséget egy másik emberrel.

Később még véletlenül se a hitel kösse össze őket.

Azért arra nem lehet alapozni, hogy mi lesz majd, ha megcsal a férjem... :)

Én bízom benne, hogy nemsokára lesz olyan igazi társad, akivel nem lesz kérdés a közös hitel! Igazán megérdemled.

Lagzira meg habos-babos ruhára gyűjteni, kidobott pénz, hatalmas hülyeség véleményem szerint. Van egy buli, és?

Ha férjhez megyek, én is csak két tanúval fogok, egyszerű ruhában, semmi extra. Aztán el lehet menni valami csodálatos nászútra., ami már tényleg csak a párról szól, nem a zabálásról, piálásról, rokonokról.

A hitel felvételt sem tartom túl jó ötletnek a mai világban. Néhány évtizede más volt a világ, lehetett mire alapozni, a munkahely és a párkapcsolat is stabilabb volt, ma már nem az. Tavaly vált el egy barátnőm, aki 26 évesen ment férjhez, hatalmas lagzi, közös hitel, 3 gyerek. Aztán nem jött be mégsem. Szerencsére a csaj nagyon jól keres.

A hitelt nyögni kell évtizedekig, ha nagyobb összegről van szó. Évtizedekig a banktól bérled a lakást, csak az a gáz, hogy ha megszűnik a munkahelyed, és véletlenül megcsal a férjed, mert ez sajna előfordulhat, láttunk már ilyet, akkor ott maradsz. És lehet, hogy ketten nem tudjátok kifizetni a hátralévő 8-10 milliót. Akkor mi lesz? Ezzel szemben ha egy albérletből kell kiköltözni, akkor még jobb esetben el lehet költözni a szülőkhöz adósság nélkül.

És a mai világban ilyen erős köteléket egy emberrel, mint közös hitel, sosem mernék megkockáztatni. Ilyenkor szokott az történni, hogy inkább eltűrik a nők a szeretőket, nem lépnek, mert ott a közös hitel. És a gyerekek szenvedik meg legjobban.

Persze, nem szabad így hozzáállni a házassághoz. Mert akkor senki nem házasodna. Nem is kell így hozzáállni, ha az ember szerelmes, házasodjon, persze, csak legyen észnél és anyagilag ne verje magát ekkora adósságba. Sajnos, a házasságok többsége válással végződik :(

Ez igaz. Viszont van elônye is. amíg nincs saját ingatlanom, szabad vagyok, oda megyek élni, dolgozni, ahova szeretnék. Ha nem tetszik a bérlet, keresek másikat, olcsóbbat, stb.

A lakhatási lehetôség is egy szolgáltatás, aminek van ára. Sokkal gazdagabb országok hosszú évekig csak bérlik a lakást, aztán úgy 40-50 után telepednek le végleg.

Mi ragaszkodunk röghözkötöttséghez. Aztán meg sírunk, hogy nincs munkahely.

ahelyett, hogy oda mennénk lakni, ahol van arra lehetôség. Mert ugye itt a ház meg a hitel.

Nekem is ez jutott eszembe!

Hitelt vesz fel a lakásra, meg a lagzira, aztán mikor megszületik a baba és minden fillér számít, akkor épp a törlesztő részletet nyögi.... Hát nekem ez a gondolatmenet minden, csak bem logikus meg racionális. Kéne minden, toronyóra lánccal, de józan ész nem :(

Én azt mondom, várjatok még mind a hitellel, mind a házasságkötéssel!

Addig maradjatok albérletben, neveljétek a gyermeket és meglátjátok, merre halad Veletek a világ.

A gyermek nagy anyagi terhet ró a családra, előbb rázódjatok bele az egykeresős állapotba s pár év múlva, ha úgy gondoljátok, vegyetek fel hitelt az új otthonotokra.

Nagyon megzuhanhat egy család hirtelen, ha az egyik kiesik a munkából, érkezik a baba, meg még a firss hitelt is nyögni kell.

Szerintem lépésenként haladjatok!

Jó döntést!

Pénzbe kerül a közjegyzô is, az esküvô is, a templomi esküvô is.

Akinek ennyire nincs pénze vagy takarékoskodni akar, hétközben irány a polgármesteri iroda 2 tanúval és kész.

nézd, ha mindenképp akartok templomi esküvőt, akkor tökmindegy mikor van a polgári, az úgyis egy jogi kategória csak. ami pont jól jön a hitelhez, megkönnyíti a felvételt. A jövőtöket meg ha kzös hitelt vesztek fel mindenképp együtt tervezitek ezekszerint :)

tartsatok nyugodtan 2 tanús aláíróst, és lesz időtök megszervezni álmaitok szertartását is, ruhástul mindenestül a templomba. Szerintem ez sima ügy, elég sokan csinálják így.

Ha amúgy is házasodnátok,akkor miért ne?

Megfejelem egy plusz ajándékkal: első házasok adókedvezménye :)

Ha babát vártok, legfontosabb a mielőbbi fészekrakás, ahhoz meg pénz kell. Ketten, házasként biztos, hogy előbb és könnyebben kaptok hitelt.

Nekem valószínűleg ez lenne fontosabb, mint a világraszóló lagzi (egy csomó pénzkidobással).

Nekem egyáltalán nem volt rossz érzés ezt olvasni.

Miért baj az, ha valaki logikusan átgondolja a lehetőségeit?

Nyilvánvalóan szeretik egymást, ha közös jövőt terveznek.

Nekem is rossz érzés volt...

Soha nem házasodnák így/ezért :(