Házassági évfordulóra idézetek, versek, sms-ek, képeslapok (beszélgetős fórum)

Az angyakok úgy becézik: égi gyönyörűség.

Az ördögök úgy: pokoli kín.

Az emberek úgy mondják: szerelem.

Én így: Imádlak Kedvesem!

(de nem rég kezdtem el írni a naplómat abban fogsz találni) :))))

B. Radó Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,

hogy szíved bíborborával vársz reám

és ó-ezüsttel terítesz miattam;

s hogy el ne fussak elõled riadtan,

lelked titkos, százegyedik szobáját

virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,

Tiéd lelkem szivárványos zománca,

Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,

nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,

örömnek jövök, sohase verlek láncra,

ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Dsida Jenő: Vallomás

Élek, mint szigeten.

Mindennap térdre kell

hullanom. Kivüled

semmi sem érdekel.

Kihülhet már a nap,

lehullhat már a hold,

e zengő túlvilág

magába szív, felold.

Édes illatai,

különös fényei

vannak. És szigorú

boldog törvényei.

Mit máshol ketyegő

kis óra méreget,

itt melled dobaja

méri az éveket

s ha szólasz,

mindegyik puhán,

révedezőn ejtett igéd

ezüst virág lesz kék mezőn

és sóhajod a szél,

mely fürtjeimbe kap

és arcod itt a hold

és arcod itt a nap.

H osszú évek óta te vagy a párom,

Á lmodom, vagy az igazat látom?

Z ord idők is voltak az életünkben,

A lényeg, hogy a szép él emlékünkben.

S orsfordulók csak jönnek és mennek,

S aját életünk, hát jöttek a tettek.

Á ldozat és megbocsájtás felváltva,

G ondok és örömök egymásban.

Idő folyamába beletartozunk,

Élet tengerében együtt utazunk.

Világ változik körülöttünk folyton,

Felhő ejti a napon is a foltot.

Orgona illata tovaszáll a szélben,

Reményeink ugye nem így foszlanak széjjel?!

Drága kincs vagy nékem, ezt jegyezd meg jól,

Utunk mostmár csak együtt elfogadható!

Lelkünk összeforrt az idő fergetegében!

Óra sem forog, csak egymás jelenlétében,

Rosszakarók elbújhatnak a földalá,

A mi szívünk akkor is egymésra talált.

Mikor simogatsz,

kezed vágyón kóborol,

majd megpihen

ajkam csókot követel

mézét innám szüntelen

elvesztem már, ez a végzetem.

Ha két karod átölel,

s az évek így suhannak el,

boldog leszek mindörökké

nem eresztlek soha többé.

Boldog évek, szép emlékek

mit mondhatnék kedves néked

nagy kincs a mi boldogságunk

örizzük hát csókos ágyunk.