Házasság alatti különélés, gyerekkel (beszélgetős fórum)
Egyáltalán nem folyton hangoztatom hogy próbálkozzanak. Ma pl volt akinek örültem is hogy szakított. Nem tudom már a fórum címét.
Szerintem én az átlagot képviselem szakítsunk/próbálkozzunk témakörben (a társadalomban nem itt), de látom itt a többségben fel sem merül hogy egy kapcsolatot esetleg helyre lehet hozni. Nem rólad beszélek, úgy általában.
Nem vagyok régen itt, de ez egy érdekes jelenség volt számomra. Egy női fórumon azt tapasztalni, hogy bármely (nem agresszív férfi esetén) párkapcsolati problémára 90% ban annyi a tanács hogy "menekülj", "válj el", "fogadj ügyvédet", "én már rég kirúgtam volna" stb stb. Figyeld meg.
Ezért tényleg többször kerültem abba a fura és egyedülálló helyzetbe, hogy férfiként egyedül voltam a helyreállítás mellett. Eddig azt hittem a nők kapcsolatpártiak, de itt egyértelműen szakításpártiak a nők.
A hétköznapokban szerencsére nem ezt tapasztalom, ezért én ezt "hoxaspecifikus" jelenségnek tartom, amire még nem tudom a magyarázatot. Elképzelhető hogy sok itt az elvált nő.. nem tudom.
Mindenesetre érdekes jelenség férfiként felhívni a figyelmet, hogy a szakításon kívül létezik más opció is. A való életben inkább azt tapasztalom, hogy a nők próbálják menteni a kapcsolatot. Párterápia stb, de a férfi sokszor szarik erre. Itt egyszerűbb nők vannak. :)
És igazából engem az bosszant fel leginkább benned (ha már így normálisan beszélünk), hogy folyton azt hangoztatod, hogy próbálkozzanak.
Nem mondom, egy elhidegülés, vagy egy megcsalás után igenis próbálkozzanak, főleg, ha kicsi gyerekek vannak.
De amikor egy nőt szisztematikusan bántanak, tönkretesznek, törnek-zúznak körülötte és veréssel fenyegetik, akkor nincs mivel próbálkozni.
Ott el kell menni, de az sem olyan egyszerű, mint ahogy korábban leírtam. Borzasztó ilyen helyzetbe kerülni és nagyon sokan nem találják a kiutat, és az is romboló, amikor egyesek a nőket szídják ilyen helyzetben.
Tényleg érdekel az álláspontod, próbálom megérteni.
Az a baj, hogy egy ideális világban igazad lehetne, de nagyon-nagyon-nagyon sokan gondolják úgy, hogy a gyermek majd megmenti a kapcsolatot. És szeritnem nagyon sokan azért szülnek 2. gyereket, mert amikor az első pici megszületett, akkor egy ideig jó volt, aztán megint elromlott így ebben látják a probléma megoldását. Nem tudom, hogy a FI esetében így van-e.
Ott a másik eset, "ismerek" innen is HOXA-s lányt, akinek már a gyermeke megszületésekor is rossz volt a kapcsolata, de annyira vágyott babára, hogy neki mindenáron kellett. Nem mérlegelt. Azóta egy panaszáradat a naplója, hogy a férj nem segít...stb.
Persze, ebben mindkét fél hibás, itt nem mentem fel az anyákat sem, mert szeritnem rossz kapcsolatra felelőtlenség szülni.
Igen, ők a legjobban érintettek. És lehet, hogy jobb lenne most lépni, mintsem egyszer látják, ahogy anya és apa folyton veszekednek, majd apa összetöri a szekrényt. Szerintem ez sokkal problémásabb, mint mondjuk mozaikcsaládban felnőni.
Szerintem ezen a szinten nem elvárható semmi a FI-tól. A kiváltó okot valóban nem tudjuk, de egy apának nem szabad rombolnia semmilyen körülmények között. És gondolj bele, mekkora törés egy nőnek, amikor a férfit, akinek gyereket szül ilyen helyzetbe látja. Eddig nem fordult meg a fejében hasonló sem, de joggal gondolhatja, hogy ha ezt megtette, mi lesz a következő?
Mert ez is ugyanolyan komoly dolog, mint a testi bántalmazás. Sosem tudhatod, mikor csattan az első pofon.
Ok. Normálisan válaszolok. Úgy érzem talán tényleg őszinte az érdeklődésed.
Nem gondolom, hogy a kapcsolatok azért romlanak meg mert a nők veszekednek. Valóban volt egy két fórum ahol a feleség leírta napi szinten veszekednek, amire én fel szoktam hívni a figyelmet, hogy ezzel csak még jobban eltávolítják maguktól a férjet. Tehát nem jó megoldás a probléma kezelésére. Most nem bántalmazó kapcsolatokról beszélek, hanem hétköznapi esetekről amikre reagáltam korábban más fórumokban. Pl apuka keveset segít otthon stb.
F1 biztos sok mindent megtett. Tisztelem is ezért. Neki a segítség kérést javasoltam, de ő van benne a szituban, neki kell látnia mikor mi romlott el és lehet-e még tenni bármit. Elvileg nemrég még nagy baj nem lehetett mert fél éves a pici, de ő dolga mit kezd az életükkel.
Mikor engedem meg? Én nem így fogalmazok, de felőlem bárki bármikor kiléphet bárhonnan. De! Valóban amikor pici gyerekek is érintettek a történetben, akkor szoktam javasolni (a magánéletben is barátoknak stb), hogy tegyenek egy próbát. Kérjenek külső segítséget ha nem nem maguktól. Nem ciki. Érdemes megpróbálni. Persze ha nem megy nem megy.
Majdnem minden hozzászólásodban azt hangsúlyozod, hogy azért romlik meg a kapcsolat, mert a nő túl sokat veszekszik a férjével.
De akkor kérdezek én, mit kellene elviselnie még a FI-nak? Húzza meg magát, ne idegesítse fel a férjét, viselje el a megalázást, és akkor mondhatjuk, hogy megmentette a házasságát?
Honnan tudod, hogy nem tett meg mindent már? Mikor engeded azt egy nőnek, hogy kilépjen a házasságból?
Őszintén érdekel.
A hozzászólásod jó példája egy újabb hazugságnak. Hol írtam, hogy a feleség a hibás? Hol írtam hogy a férjet kell sajnálni?
Arra reagálj amit írok. Lehet egyszer sikerülni fog. Örök optimista vagyok. :)
Ha pl a Te környezeted sajnálom, akkor nem azt az embert sajnálom, aki egyszer esetleg megvert x éve, hanem mindenkit. Munkatárs, család, barátok így egyben. Remélem érthető.
A 112-es hozzászólásról beszélsz?
Szerintem ott egyértelműen a férjéhez hasonlított. Hibáztat.. stb., de nyitott vagyok más megoldásra is.
Akkor elmondom még egyszer, hogy ebbe Te láttál bele olyat, ami nincs. Nem a férjéhez hasonlított, hanem ahhoz az emberekhez, akik ugyanígy kiragadnak 1-1 dolgot a szövegkörnyezetből, rágják, mint a gumicsontot és nem akarják a másik felet megérteni, emellett ítélkeznek.
Még jó, hogy nekem nem megy aí szövegértés.
Oké sajnálsz. Rendben.
Én is titeket, de leginkább a közvetlen környezeteteket.
Miért hány Tamás van még itt? :D
Istenem... szövegértés.. okoskodás helyett.
Ezt meg megint csúnyán magadra vetted, nem erre írta.
De lehet nem véletlen ismertél magadra benne?! -thinking-
Pontosan, számonkéred a FI-t hogy mit nem tett meg a kapcsolata megmentéséért, de amikor leírja, hogy mennyi mindent megtett, azt figyelmen kívül hagyod.
És 1000 ilyen példát tudnék kiragadni.
Őszintént sajnállak, rossz lehet, amikor ennyire nem vagy megelégedve az életeddel. :(
Én személyeskedem???
Most majdnem lefordultam a székről.:DDD
Ti kötözködtök. Folyamatosan hazudtok. Olyanokat adtok a számba amit nem írtam le.
Megy a sértegetés is. Burkoltan engem is a férjedhez hasonlítasz(vonzod a Tamásokat), aki dühöng és személyiségzavaros is szerinted.
De voltam ebben a fórumban már "marha" is. Igaz "beteg" még nem.
Tudod mit? Igenis meg fogom veregetni annak a nőnek a vállat, aki mert lépni a saját és a gyerekei érdekében. Mindig ki fogok állni azok mellett, akik nem az egyszerűbb utat választják, hanem mernek szólni, segítséget kérni. Nem annyira egyszerű még a 21. században sem nőként kilépni egy házasságból. Ahogy korábban is írtam, ezek a férfiak törekszenek arra, hogy kifele a tökéletes férj és családapa képét tükrözzék, ezzel is ellehetetlenítve a válást.
És tudod mit? A FI is megérdemli a vállveregetést, mert normális felnőttként gondolkodik, aki nem használja a gyermekeit fegyvernek, csak jobb életet akar nekik magának és ezzel a férjének is. Hidd el, nem olyan buli egyedül két kicsi gyerekkel meghozni ezt a döntést, és hidd el, biztosan nem unalmában teszi.
De millió lehetőséged lett volna a saját álláspontodat megvédeni, egyszer sem tetted.... Mert ahogy már írtam, elfogytak az érvek, jöhet a személyeskedés.
Az én hozzászólásaim lettek elferdítve. Sehol nem írtam hogy Te vagy a hibás.
Parapluie még tovább ment a hazugságban. A 110-es hozzászólásban már azt írta mindenhol a nő a hibás szerintem.
Elképesztőek vagytok. Veregessétek egymás hátát és hazudjatok tovább rólam, ha így érzitek jól magatokat.
Annak idején, mikor olvastam, végig úgy éreztem, ezt apámról írta M. K. Persze, nem, de addig nem gondoltam, hogy ez egy típus, és nemcsak apám volt ilyen !
A " téged verni kéne !" olyan mondat, hogy én - ilyen gyerekkor után - semmiképp nem maradnék együtt ilyen férjjel ! Lehet, hogy egyszer csak meg is teszi. De ha nem, akkor is ott motoszkálna a fejemben minden kiborulásánál : "most meg is fog ütni ?"
Én féltem eleget, több életre is elég, nem lennék hajlandó a férjemtől is félni !!!
Hihetetlen mennyire vonzom a "Tamásokat"
Ahogy Tamás fogalmaz, hibáztat, kiragad, elferdít és kiforgat...ismerős...:(
Szerintem itt Tamáson kívül mindenki megért. Az ő véleményét pedig ne vedd magadra, nem azért, mert az enyémmel ellentétes, hanem mert kb. 40 éves férfi létére egy női oldalon minden egyes ilyen témánál ugyanezt a szöveget tolja. Teljesen függetlenül a körülményektől, mindentől, egyszerűen a saját rossz tapasztalatát próbálja kivetíteni az illetőre, mindig a nő a hibás, mindig ő veszekszik, és az a dolga, hogy redukálja ezeket a vitákat és szerinte így működik a házasság.
Én azt is megértem, ha azt mondod nem vagy ehhez elég erős. Ez egy kemény menet lesz, és rengeteg Tamáshoz hasonló ember fog egy utolsó szemétnek nézni. Mert az ilyen kapcsolatban a férfi törekszik arra, hogy kifelé azt mutassa, hogy minden oké, és nyilván Te is ezt teszed. És belekerülsz egy olyan csapdába, ahol a végén senki sem fog neked hinni, ellenben te leszel a sz@r anya, mert elszakítod a kicsi gyerekeket az apjától.
De azért tudatosítsd minden nap magadba (akárhogy is döntesz), hogy nem így van. A bántalmazó kapcsolat nem a veréssel kezdődik, a hónapkon/éveken tartó szóbeli bántalmazás is hatalmas sebeket tud hagyni az emberben.
Bárhogy is döntsél erős nő vagy, senkinek nincs joga ítélekzni feletted, csak annak, aki a Te cipődben ugyanazt az utat járja végig, mint Te.