Hazaérkezni, köszönés nélkül? (beszélgetős fórum)

Amúgy az ilyen embernek ha lesz gyereke mekkora egy bun.ot nevel majd belőle?

Jó étvágyat alap

Sőt az enyém még az ebédet is megköszöni.

A gyerekek szintén.Mert ezt látják.

En most egz pick muteremlakasban lakok, itt elbujni sem tudnek :D

Amugy a kivinulo bisottsag nekem fura. Inkabb mint hazaerkezo mentem koszonteni.

Attól függ milyen környezetben szocializálódott valaki.

Szerintem az, hogy köszönök, ha belépek egy ajtón vagy mikor hazaérek hozzátartozik a jólneveltséghez.

Nos, engem úgy neveltek, hogy jó étvágyat kívánjuk egymásnak. Akkor is ha a másik egyedül eszik, akkor is, ha egyszerre ülünk le enni. Nem kerül semmibe. A "jó éjszakát sem". Szimpla udvariasság. A "pát" meg utálom.

Nem vagyunk egyformák. És nem ugyanazt a nevelést kaptuk.

Nos, itt mindjárt két dolgot írtál.

Igen, nagyon gáz, ha két ember úgy él együtt, hogy rá sem hederítenek egymásra, ha otthon találkoznak. Akkor miért is vannak együtt?

Na, de kimenni az előszobába, köszönteni a másikat? Ezt nem is értem.

Elsősorban annak kell köszönni, aki megérkezik.

Másodsorban, én nem lesem, hogy a másik most bejött a kapun, és fussak üdvözölni. El vagyok foglalva valamivel, csak akkor veszem észre, hogy itthon van, amikor belépett és szól, hogy megjött. Magyarán, köszön. Ő, aki épp hazaérkezett. Nem én, aki itthon vagyok.

Amúgy szoktunk köszönni egymásnak a házban is. Jó éjt köszön, aki először felmegy lefeküdni, jó reggelt, amikor reggel lejövök, és már valaki fent van. És igen, még a macseknek is.:)

Nagyon gáz, sőt bunkóság.

Egyikőjüknek se volt gyerekszobája?

Hogy lehet-e jó a kapcsolat? Ha mindkettőjük ilyen mufurc-bufurc akkor eléldegélhetnek ilyen "ridegtartásban" egymás mellett.

Mikor belépek az ajtón, a Picike a könyvszekrény tetejéről rámugrik , körülszaglászik és megnyalja az orromat.

Ki az, aki erre nem köszönne ? ja és reggel is este is adok neki puszit. Amikor - pl kutyával találkoztam vagy másik macskával - büdösnek itél, akkor a szertartás elmarad akkor morog vagy rámüt.

Családon belül mindig köszönünk, ha vki elmegy vagy hazaér.

Hát atól függ épp mit csinálok, de mi se rohanunk ki az előszobába köszönni egymásnak.

Főleg ha mondjuk épp pelenkát cserélek a gyereken és nyakig sz..os minden :D

Plusz a gyerek miatt aki hazajön se üvölti el magát, hogy helló, főleg ha csend van, mert akkor lehet alszik valaki.

De persze itt, amit írsz, inkább az a gond hogy rá se hederítenek egymásra.

Nálunk aki hazajön, leveszi a cipőjét, , kabátját, aztán megkeresi a többieket, akik itthon vannak :)

Dettó csak sok macskás verzióban.

Elköszönéskor a házimunkát is leosztom a bársonytalpúaknak, de carnak rá. Kivéve a mosás, ugye ha beprogramozom a gépet, hogy kb akkorra végezzen mire hazaérek, mindig megdicsérem őket, hogy milyen ügyesen kimostak.

Na de köszönés. Nálunk nincs emberszabású fogadóbizottság, cicák szaladnak ha hallják, hogy jön valaki. Én végig is szoktam őket puszilgatni üdvözlésképpen, de ez titok és általában "levesznek" jutalomfalattal is, mert ugye vigyáztak a házra/gyerekre/férjre.

Ha bármelyikünk hazaér, nem megyünk köszönteni egymást. Aki megjött hangosan köszön, visszaköszönünk. Ennyi.

Nekünk fontosabb a hogy telt a napod beszélgetés, mint hogy kaszát, kapát eldobjak mert hazajött.

Valahogy ez szerintem saját magunk lebecsülése is egyben.

Magamat teszem lejjebb azzal, hogy a saját társamat semmibe lehet venni.

Nekem azt tanították, hogy naponta egyszer első találkozáskor kell köszönni és egyszer elköszönni. Így nekem furcsa, ha valaki többször is köszön: ébredés után, induláskor, hazaérkezéskor, elalvás előtt. Reggel a buszvezetőnek, kollégáknak felszálláskor, leszálláskor, déluán ugyanez. A kollégák renszeresen elfelejtik, hogy már köszöntek, így egy órán belül többször is köszönnek. Próbálom feloldani, de még mindig zavar.

Azért valahogy jelezni kell a másiknak, hogy elmentünk vagy megjöttünk, nem feltétlenül köszönéssel. Jártam már úgy, hogy hazajöttem, a húgom játszott valamivel fejhallgatóval. Odamegyek hozzá, kérdezem, hogy mivel játszol, de nem válaszolt. Benentem a szobámba, egyszer csak jön csodálkozva: Te itthon vagy? :)

Az üdvözlést kedves gesztusnak tartom, de azért lehetnek olyan helyzetek, amikor nem hagyjuk abba azonnal, amit éppen csinálunk.

Hát nem tudom, de a férjem úgy tanulta az apjától:

- Tudod, fiam, ha bemegy egy MARHA az istállóba, és meglátha ott a többi MARHÁT, még az is elbődül...

Jogosan érzed így, jó nagy tapló a párod.

Alapvetö viselkedés (lenne), hogy ha belépünk valahova, akkor köszönünk.