Harmincas férfiak nektek már köszöntek csókolommal? Nem fura ez? (beszélgetős fórum)

Na de ha úgy köszön? Mert őt úgy nevelték?

Én elfogadom, ha nem is értem, hogy neked valamiért visszatetsző a jónapotozás, de neked is el kell(ene) fogadnod, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint te.

Tudod, az egyik kollegám felesége nekitámadt az akkor 12 éves lányomnak, hogy miért nem csókolómmal köszön neki.

A gyerek meg teljesen összezavarodott, mert nem értette, hogy mi rosszat csinált. Azt tette, amire az anyja-apja tanította, aztán meg ordibál vele egy kvázi idegen a nyílt utcán.

Az illető nagyjából kétségbe vonta, hogy helyesen nevelem a gyerekem, és mindezt rázúdította. Azt sem tudta szegény melyik lábára álljon. Hazajött és sírt.

Na, ezért vagyok érzékeny a témára.

Ki hogy.Még én is köszönök csókolommal.

Nekem ne jónapotozzon akit láttam pelenkás korától felnőni...

"Sajnos, rosszul ment át a köztudatba."

Rosszul vagy nem rosszul, ez van. Kisunokám tanító nénije Judit néni, de most tényleg... hogyan kellene megszólítania őt? Hölgyem?

Hát ne álljon a hajad égnek. Én is hatvanas vagyok, de az én lányom sem mondja azt senkinek, hogy "csókolom".

Mert úgy tanítottam, hogy az a szép magyar köszönés, hogy jó napot, jó estét, jó éjszakát kívánunk a másiknak.

Ebből eredendően az unoka sem csókolomozik. De szép hangosan kíván jó reggelt.

Nekem is furcsa, de aztán eszembe jut, mikor én tíz év körüli, milyen nehéz volt ez számomra is.

Volt az iskolánkban egy fiatal titkárnő. Mi a barátainkkal 12-14 év kor körüliek voltunk, ő pedig szerintem 20-22 körül lehetett maximum.

A barátaimmal nem tudtuk mit köszönjünk neki, ha találkoztunk vele az utcán. Valami hasonló hangot adtunk ki magunkból, mint Chewbacca. :))

Annyi szerencsénk volt, hogy a hölgynek az édesanyja abban a lépcsőházban lakott, ami előtt mi a barátainkkal általában játszani szoktunk. Egy alkalommal, mikor jött látogatóba a hölgyike az édesanyjához, szintén az udvaron játszottunk. A barátommal mondtuk az egyik leányzó édesanyjának, hogy mi kicsit arrébb állunk, mert ennek a fiatal nőnek nem tudjuk mit köszönjünk és nem akarunk szerencsétlenkedni. Az anyuka megkérdezte ezt a hölgyet, aki mondta, hogy nyugodtan tegeződhetünk, nem sokkal idősebb nálunk.

Én is általában mindenkinek szoktam mondani, akivel beszélgetésbe elegyedek, kortól nemtől függetlenül, hogy, ha nem bántom meg őket, maradjunk a tegeződésnél, mert jobban szeretem.

A legkisebb fiam 3,5 éves. Neki az eladó néni, postás néni, kukás bácsi, rendőr bácsi, stb megy. Mindenki boldogan integet neki vissza, ad pacsit, stb. Néhány év múlva, kb. 10-11 éves kora körül már nem fog csókolommal köszönni a férfiaknak, de most még igen. Sőt, örülök, ha egy általános sziát mond. Örülök, hogy megköszöni, és kéri a dolgokat.

Akinek lelki törést okoz, ha egy gyerek (bölcsis, ovis, iskolás) néninek vagy bácsinak szólítja, vagy lecsókolomozza, az valószínűleg pont abban a fázisban van, hogy nem tudja (még) elfogadni, hogy telik az idő.

Engem nem zavar az sem, ha tegeznek, az sem, ha tetszikeznek, néniznek.

Igen, ez az amiről beszélek: rosszul ment át a köztudatba. A kedves szülők már a pici gyerekeknek rosszul adják át.

Tipikus, ha egy anyuka magyaráz a gyerekének, akkor úgy beszél a környezetében lévő emberekről, hogy nénik meg bácsik. Pedig biztos vagyok benne, hogy a közértben vagy éppen a postán az a rengeteg ember nem személyes ismerőse.

Akik nem személyes ismerősök nem lehetnek nénik, bácsik még akkor sem, ha egy kisgyereknek magyarázunk.

A lányom (nevezzük Juliskának) osztálytársai tudják a keresztnevem mégis messziről kiabálnak:szia Juliska anyukája néni!

Ezerszer kértem őket, bármit, csak ezt ne!!

Hiába minden.

A lányom napszaknak megfelelően köszön.

Ebben az esetben is szokások alapján néniznek a diákok és egyébként is ismeritek egymást.

Idegen emberek a postán meg a közértben stb. nem nénik meg bácsik.

Sajnos, rosszul ment át a köztudatba.

Igen, de az óvónő az személyes ismerősöd volt és az ottani szokás alapján nénizted. A hangsúly azon van, hogy valaki ismerős vagy idegen.

Idegen emberek nem bácsik meg nénik, hanem hölgyek meg urak.

Nem tudom ki látta tv-be az egyik Padödö mesélte, hogy lenénizte valaki és ő igy reaglt rá, hogy " néni ám a K**** anyád". ez hatott. Én is csak a fiam óvóda iskola társainak tűröm, hogy nénizzenek, de szerencsére felvilágosultabb társaság és magázva keresztenevem szólitanak.

a fórumcimhez: a fiam mindig magas volt életkorához képest 8-os kora köröl 185-190 cm - es teljesen ki volt a kadva mert a bölcsödések csókolomot köszöntk neki és bácsinak szólitották. ( különben sors iróniája,