Hanna baba világra jön (beszélgetős fórum)

Szia bobolysza,

lehet,hogy csak a leírás módja tetszik nekik:)

Elég lassacskán tágultam,aztán már semmi erőm sem volt,gondolom látták,és igen,kicsit rásegítettek...De!Nem ők indították el,és élvezhettem a vajúdást elég hosszan:)))A burokrepesztés is fölösleges volt ugyebár...Így utólag hálás vagyok nekik.Az érzés,hogy belehalok,nem bírom tovább, elég soká ott volt,szóval ez nekem megváltás volt,mert reggelig tényleg nem bírtam volna.(vagy igen?)

Igen,a doki épp ügyeletes volt,és "kapóra jött neki",hogy akkorra vagyok kiírva,és kicsit kitágulva is:)))...De egy szuper szakember,tudta,mit csinál.A méhszáj tapogatása pedig igen fájdalmas volt nekem,főleg,ha fájás közben tette.

Szerintem a kínok közepette mindenki szívesen fogadná a rásegítést...(Bocs,ha nem így vagy vele).

Amivel teljesen egyetértek:hagyhatták volna a gyerekemet a mellemen pár percig!!!!Az enyééém!!!

Mit kérhettem volna?Hogy ne vizsgáljon meg,hogy mennyit tágultam?A gátnyisszra pedig fölkészítettek:első szülésnél nálunk mindenkinél alkalmazzák:(

Viszont ha ezeket írtad,az csak azt jelentheti,hogy te csodás helyen szültél,tehát van olyan,ahol meghallgatják a kismamák óhaját.Ez jó hír!

Én is néha a páromhoz fordultam segítségért,mert összekeveredett bennem a sorrend...

Remélem idővel "fakul" majd a fájdalom emléke...

És igen,köszi a zárójeles kívánságot,megpróbálok eleget tenni nek!

Szia Josey!

Én is gratulálok a babádhoz és örülök, hogy pozitív élményként maradt meg benned a szülés!

Csak azon csodálkozom, hogy mindenki fantasztikusnak találja ezt a történetet.

"Doki benyúl, piszkál – jajjjjj -, 2 ujjnyi. Azt mondja, reggel 8kor el kell mennie, addig történjen valami, vagyis minden. "

"Kifelé mintha valami forró csöpögne belőlem, de nem jutok vissza, hogy megnézzem, doki burkot repeszt. " Hogy biztos meglegyen mire véget ér a műszak?

"A doki azt mondja, most megmutatja, hova kell nyomni. Beteszi a két ujját a hüvelyembe és akkorát húz-nyom rajta lefelé, hogy szinte ájulásos fájdalom tör rám. "

", nagyon feszít? kérdezi a doki, eléggé, válaszolok, és sslyak, sslyak, slyak, hallom a három nyisszantást,"

"Kérem, hogy hagyják még 1percig, de elviszik. "

"Odatolják mellém egy "teknőben", és fáj, hogy nem ölelhetem magamhoz, csak nézhetem. "

Nem mondjátok komolyan, hogy ezt tartjátok normális szülésnek? Úgy értem, hogy nem ennek kellene lenni a természetesnek. Miért nem képesek kérni a nők, ha valamit nem úgy szeretnének, ahogy az orvos elképzeli? Van akinek tényleg rendben levő ez az egész?

Ez itt szerintem totálisan arról szólt, hogy a doki sietett és fölöslegesen gyorsította a szülést. Fájdalmas vizsgálatokkal, burokrepesztéssel, oxitocinnal. És hogy a baba még véletlenül sem az anyáé, aki kihordta és megszenvedett érte, hanem a kórház tulajdona arra a 3-4 napra. :(((((

Felkeltetted a kíváncsiságomat, s amikor "utánad néztem", találtam meg a cikkedet. Sok minden jutott eszembe róla:

- Nem tudom, hogy én le tudtam volna- e így írni az én szülésem történetét, mert nekem az utólag egy nagy lila köd, s bizonyos részeket/hál' istennek/kitörölt a memóriámból a sors.

- Ma már 20-23 év távlatából teljesen más visszaemlékezni rá.

-Van egy dolog, amit a Te eseted is bizonyít, hogy az ember -mármint a NŐ- fantasztikus dolgokra képes, olyanra is amire nem is gondolná!

S az a mondat, ami szinte minden vajúdásnál elhangzik:nem bírom ki, nem lesz erőm...a baba megszületése pillanatától értelmüket vesztik,s nincs az a fájdalom a világon, ami nem érné meg ennek a csodának a létrejöttét!

- Azt hiszem, hogy a túlmisztifikált egészségügyi személyzet esetlegesen csak egy rossz epizód a a szüléstörténetekben, utólag ha majd évek múlva gondolsz erre a nagy eseményre, teljesen elveszti jelentőségét az orvos is, a bába is, és CSAK TI HÁRMAN maradtok a főszereplők.

Gratulálok a kisbabátokhoz, jó egészséget, sok türelmet, és szeretetet kívánok hozzá!

(Ja! És ha kívánhatom, ismételd meg még néhányszor ezt a remek dolgot!)

Felkeltetted a kíváncsiságomat, s amikor "utánad néztem", találtam meg a cikkedet. Sok minden jutott eszembe róla:

- Nem tudom, hogy én le tudtam volna- e így írni az én szülésem történetét, mert nekem az utólag egy nagy lila köd, s bizonyos részeket/hál' istennek/kitörölt a memóriámból a sors.

- Ma már 20-23 év távlatából teljesen más visszaemlékezni rá.

-Van egy dolog, amit a Te eseted is bizonyít, hogy az ember -mármint a NŐ- fantasztikus dolgokra képes, olyanra is amire nem is gondolná!

S az a mondat, ami szinte minden vajúdásnál elhangzik:nem bírom ki, nem lesz erőm...a baba megszületése pillanatától értelmüket vesztik,s nincs az a fájdalom a világon, ami nem érné meg ennek a csodának a létrejöttét!

- Azt hiszem, hogy a túlmisztifikált egészségügyi személyzet esetlegesen csak egy rossz epizód a a szüléstörténetekben, utólag ha majd évek múlva gondolsz erre a nagy eseményre, teljesen elveszti jelentőségét az orvos is, a bába is, és CSAK TI HÁRMAN maradtok a főszereplők.

Gratulálok a kisbabátokhoz, jó egészséget, sok türelmet, és szeretetet kívánok hozzá!

(Ja! És ha kívánhatom, ismételd meg még néhányszor ezt a remek dolgot!)

Nekem sajnos nincs turelmem szuletestortenetek olvasasahoz, pedig gyakran probalom, de a tied teljesen lekotott. Nagyon tetszett, koszi!

Csak azt nem ertem miett vittek el a babat, foleg a keresed ellenere.

"Mi"??Mármint Ti???

A beöntésnél én egyedül voltam...

Szerencsére.

Gratulálok! Elsősorban a Babához, de a remekre sikeredett írásodhoz is. Sikerült visszaadni a szülőszoba hangulatát hitelesen. Kínunkban mi is végigröhögtük a beöntés tortúráját. Talán furcsállották is a nővérek, de így alakult.

Örömmel töltene el, ha egyre több apuka élné meg a születés minden pillanatát. Ezt nem lehet elfeledni.

A gyerek is büszke rá, hogy "nekem apu vágta el..."

:)

Josey!

Hatalmas gratula a babához, nagyon ügyes voltál! Sok boldogságot, egészséget és jó babázást kívánok!

Én is beállok ismét a nagy gratula sorba!! :DDDD Gyönyörű kislány,és Te is nagyon ügyes voltál !!!

Sok erőt és egészséget kívánok :)

Köszönöm mindenkinek!!!

Pedig nagyon ragaszkodtam ahhoz a dinnyepocakhoz....

Ez a lányka tényleg egy tündér!

Gratulálok!A babaához persze elsősorban,nagyon szép kiscsaj:-) Na meg a cikkhez is.Naggyon élethűen irtad le,sajnálom, hogy nem élhettem át ilyet a csaászár miatt..

Az apuka tényleg fantasztikus lehetett. Még egy gratula-Hozzá!

Szia Josey!

Ez nagyon "brutális" volt! :)

Visszahozta minden részletét az én szülésemnek.

Törölgetem a szemem sarkát, annyira jó volt olvasni! Kötelező olvasmány lehetne minden viselős anyukának!

Gratulálok, és sok boldogságot kívánok!

Ha van egy kis energiád és szusszanásnyi időd, javasolnám, hogy hasonló jókat írjál Hanna baba mindennapjairól! A csecsemőkor, sőt utána a kisgyerekkor sem semmi, és olyan jó volt olvasni az írásodat!