Hallgattam egy dalt... (beszélgetős fórum)

Talán...

De az is lehet, hogy ismeri, csak éppen azzal védekezik ellene, hogy "lecsöpögősközhelygyűjteményezi" a te munkádat. Kár!

Már megint nega vagy.

Lehet, hogy Joanna örül :)

Ez remekül hangzik!

Ki fogom próbálni!

(Bár a cukkinit kirántva jobban szeretjük, a makaróni meg úgy makaróni, ha tésztából készül. Már ti. az ilyen maradi fajtának, mint amilyen én is vagyok.)

A maradiságom ékes bizonyítéka: ma újkrumpli volt az ebédem kapormártással. (A mártást, természetesen, savóval készítettem.)

Sajnálom, Joanna, hogy a kulináris örömeinkkel fűszereződött a fórumod!

( .. de, csak nyugodtan! .. ;) ..)

Képzeld, olvastam egy receptet tegnap, ma kipróbáltam.

Ha van kedved, láss neki!

Az a lényege, hogy olyan milánói makarónit főzhetsz, amiben a tésztát tudod helyettesíteni hosszú vékony csíkokra vágott cukkinivel!

Sós vízben kifőzöd, lecsepegteted, rá a feltét, sajt, hát valami mennyei!

És hízni sem lehet tőle ;)

Ugyan már ugyan...!

Nem annyira a befolyásolhatóság az, ami itt közrejátszott, hanem az, hogy normatisztelő vagyok, a netes társalgás "normái" viszont, nem mindig áttekinthetőek. (Számomra nem. Ezért odafigyelek a visszajelzésekre. Is.)

Engedelmeddel: nem veszlek célpontnak! Se Téged, se másokat. Biztos vagyok benne, hogy az életörömöt benned ez nem fogja befolyásolni!

Köszönöm a beszélgetést! :-)

Már eleve azt is viccnek veszem, hogy ennyire befolyásolható lennél.

Bíztatlak a durrogtatásra, ne tartsd magadban.

Legalább itt ne, ilyen módon ne.

Nyugodtan vegyél célpontodnak, én max. altruistának érzem magam ettől, és ez jó érzéssel tölt el :)

Csak volt!

(Mármint elásva a kutya. Próbálom mellőzni a hangulatjeleket, de közben csikorog a fogam... Ugye hallod? S remélem a viccelődést is érzed.)

Tényleg csak viccelődésnek szántad azt a múltkorit??

Annyira egybecsengtetek pedig Te, Kisdarázs és Zsolti bácsi, muszáj volt komolyan vennem, s magamba is szálltam olyannyira, hogy fájó szívvel ugyan, de távoztam én is a Közből. (Varázsát veszítette a játék.)

Erre az "odadurrantásra" aztán azóta is készülök...! (No, most ezt, kérlek, vedd Te viccelődésnek, ha lehet! Mert dehogyis készültem rá! Egyszerűen csak adta magát az alkalom...

Látod, itt van a kutya elásva, mondhatná bárki, és utalok ezzel újra csak az előzőmre, hogy kinek milyen a szemüvege, és mit akar látni a másikban, azt látja.

Ha neked az én viccelődésem kioktatás volt, az a te problémád, nem az enyém.

Ez meg a te dolgod.

Meg az is, hogy úgy élsz: nah, jól kioktatott, akkor én most odadurrantok neki ... :O

Ha élvezted, jól esett, én nem bánom.

Csak ne csikorogjon a fogad ;)

Témánál maradva amúgy: akik szintén örömben élnek, ki tudták hallani az örömöt a soraimból, nem gúnynak vagy dicsekvésnek vették.

C'est la vie Naarcissz ...

Így igaz! :-)

No, most bevallok neked itt valamit. (De el ne mondd senkinek!) Ha nem oktatsz ki a minap az Akác közi mókázásom kapcsán, eszembe se jutott volna itt "kötözködni" azon, hogy miket írtál a "Hallgattam egy dalt..." c. cikk kapcsán.

Végül is: a te dolgod ez is, az is.

Áhá, értem!

(Félre: széles mosoly.)

Nekem meg az a véleményem, hogy minden hozzászólásnak van köze mindenhez, mert olyankor az ember azokat a gondolatait önti formába, amik megszületnek benne. Lehet az hangulatnak nevezhető is, ha úgy jobban tetszik :)

(kivéve a milyen színű zokni van rajtad és hasonló k)

Hogy az kinek tanmese, kinek gúnyolódás, kinek dicsekvés ... az már csak az ő lelkén, szemüvegén, habitusán, önmaga elfogadásán múlik.

Nah, AHHOZ nincs köze egy fórumnak sem :)

Tudomásul vettem, hogy nem egyezik a véleményünk Hoponopoo hozzászólásáról.

Abban viszont tökéletesen egyetértek veled, hogy nem csak a 20 éveseké a világ, s hogy a szerelem nem csak a fiatalok kiváltsága.

Természetesen vannak szép élmények az életemben. Hiszen egy nagy család sok unoka, nagyon is boldoggá tesz. Három felnőtt gyerekem , és nyolc unokám van.

És hozzá teszem, nem csak úgy veszíthesz el valakit, hogy meghal, vagy épp elhagy.

Az írás lehet bizonyos mértékig tapasztalat, de fikció is.

Ugyan abban a házasságban élek 47éve.

Tanmeséket is szoktál írni?

(Lehet, hogy nem annak szántad, lehet, hogy csak simán gúnyolódni akartál ezzel a pár mondattal.

Vagy dicsekedni... Kár!)

Nekem az a véleményem, hogy a hozzászólásodnak KÖZE NINCS a cikkhez.

Nem is lehet, mellesleg, hisz Joanna cikkének egy hangulat a "tárgya", s ehhez a "tárgy"-hoz egyedül csak neki van igazán köze.

Mi, akik olvassuk a cikkét, legfeljebb csak "haszonélvezői" vagyunk annak, amit megoszt velünk magából.

Sok olyan ember vesz körül, akinél elmúlt a szerelem és élnek így-úgy egymás mellett, akár hangos szó nélkül, akár célokkal, de már-már érzelmek nélkül. Meg olyan is, aki inkább keresett egy társat, és már attól elégedett, hogy nincs egyedül.

Nekem meg egyszer egy ismerős azt mondta, hogy "nehéz lehet neked, romantikusnak, a mai világban". Akkor nem is értettem miről beszél. (Hiszen nem olyan kapcsolatban voltunk, hogy ezt az oldalamat igazán ismerte volna.) Igaza volt, ma már én is látom. Nagyon értékesek az érzelmek. Bocsánat, de kicsit meglepődtem, hogy egy nagymama ír ilyesmit. Az volt a benyomásom - a környezetemből adódóan - hogy az idősebb korosztály szemében ezek a dolgok nem annyira fontosak és egy-egy "harcos" élet után megkeményedtek.

Köszönöm♥

Igazad van!

Hasonló jókat kívánok én is Neked 🌼💝

Ha nem tudunk örülni a mának, elszalad mellettünk az Élet.

Minden tegnapnak lehet öröme, de az már a múlt.

Ez egy örömteli, vidám bejegyzés, gratulálok és

további boldogságos életet kívánok nektek♥

(te legalább nem siránkozol azon, hogy mi volt régen, amin úgysem lehet már változtatni, mert ugyanúgy lehetett volna a cikkírónak hasonló az

elvesztett párja mint a mostani, akit vélhetően nem szeret, de mégis leélte vele az életét.)

Szomorú, szép cikk!

...Eszembe juttatta, hogy VALAHA régen, 16 éves korom táján, halálosan szerelmes voltam egy fiúba... Évekig tartott. (Ma se tud róla, vagy ha megtudta is, nem tőlem. :-D)

-------

Most találtam itt ezt az idézetet, úgy érzem, ide illik:

"Mindig merd felvállalni az érzéseidet. A legrosszabb, ami történhet... hogy az fog megszólni érte, akinek számodra egyáltalán nem számít, hogy van-e véleménye." (Léria Dipán)

Hallgatok egy dalt, latom-erzem magam akkoriban, igen, ő is én voltam. Szép a dal ma is, kedves emlék, sok sok év telt el azóta.

Arcomon és szívemben mosoly kél.

Felhorpintem a kávém maradékát, megnézem magam a telefon tükröződő képernyőjén: a szemem ma is pont úgy ragyog.

Várom a kedvest, hogy ébredjen, forró finom kávéval, ölelő karokkal, a kertben ülve, virágok közt, a felkelő nap rézsút fenyezi a gyepet és a háztetőt.

Megölel ő is, megfogja a kezem, meghitt csendben ülünk, meg zene sem kell.

És már most tudom, hogy a délutáni hőségben úgy fogjuk kacagva locsolni egymást a slaggal, mintha 15 évesek lennénk.

Jó, hogy voltam fiatal, de most mégjobb, hogy MOST van. 😄

Nagyon kiábrándult lehetsz.

vagy sose voltál szerelmes....

Én Eddán nőttem föl... [link]

ezt hallgattam hetekig...a találkozásunk után..