Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Lélek & Szerelem témák » Hallgattam egy dalt... cikk

Hallgattam egy dalt...


Hallgattam egy dalt. Váratlan érzések kerítettek hatalmukba, fiatal voltam és szép, alig 16.

Akkor még nem értettem igazán, de ma már tudom, Ő volt az egyetlen, igaz szerelem.

Ma már nagymama vagyok, de a szívemben, mint a friss virág, nyílik ki néha az érzés.

Hallgattam egy  dalt...

Hallgattam egy dalt, amikor váratlanul rám törtek a régen elfeledett érzések. Mikor meghalt bennem a szerelem, azt hittem soha fel nem tudom idézni.


Amikor Ő volt a minden, amikor Ő volt a világ. Nem láttam mást, csak őt, mégis láttam az egész világot. Tudtam örülni a tavaszi lágy esőnek, a tűző napnak. Nem jártam, hanem lebegtem az érzésben, amikor velem volt, és vele is akartam lenni örökre és örökre.

Ha sétáltunk a vihar után, bőrig ázva, ő felvett egy vásott kismadarat, és melengetni kezdte, mintha a szívemet tartotta volna kezében.

Mert a szívem csak az övével dobbant egyszerre. Szemében, ölelésében elvesztem.



Óhh, de jött a rémes ébredés.

Ő nem jött többet, és sírni sem tudtam, csak lezuhantam a földre és nagyon fájt.

A seb örökre ott ég a szívemben, nem bántom én, hiszen szeretem ma is.

Csak mintha a vízesésből apró kis patak maradt volna.

Mintha a nap nem sütne olyan forrón és nem simogat többet a lágy eső. Már nem várom, hogy visszajön, hiszen meghalt bennem a szerelem.

De az érzés itt maradt, hallgatom a dalt és köszönöm neki, hogy átélhettem akár csak egyszer is.





Írta: 41d3c0b96f, 2017. május 30. 09:08
Fórumozz a témáról: Hallgattam egy dalt... fórum (eddig 36 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook