"Hajó - hanemjó" (beszélgetés)

na, van már tortám..güle güle rózsavizes török tortám?

:)

milyen színű rózsaszirmot csórtál a városban a díszítéshez?

:)

Így van! A dolgozó nép lázadozott is, hogy nálunk nem le... szóval AZ volt vacsorára!

Bár most inkább az a lényeg, hogy ha lesz egy szabad percetek, drukkoljatok holnap a rózsavizes torta sikeréért - itt lesz a fő-fő-főszakácsunk, el is bujdosok szégyenemben (mondjuk a hideg és büdös gépházba), ha nem lesz tökéletes a süti!

Jó éjt és szép napot, sziasztok!

hmmmm, csak nem le az eleje és csó a vége?Hajóból kiszállni, első adandó alkalommal frisseket bevásárolni, és séfet gyorsan főzésre bírni..

:)

Köszi :)) Térkép nélkül is megtalálom, ha sütiről van szó :))))

Nem mesélem el milyen volt a vacsim :D

no pá, fuss rózsalány..aztán beszámolót iziben!

Jó szelet!

:)

Ó, a szedres jó ötlet, még úgyis két sütivel mínuszban vagyok délutánra.

Melkben körbeszaglászom majd kicsit rózsavíz ügyben, de sajnos nem egy világváros, hát maximum holnap Bécsben... Vagy kifosztom az emeleti szalont, ahova épp ma reggel jöttek meg a friss vörös és fehér rózsák... Viszont most rohanok, azok a betegeink, akik leginkább hajlamosak napjában többször is az éhhalál szélére sodródni, már ott gyülekeznek az étteremajtóban, öt perc múlva ebéd! Kellemes délutánt, Melkben mindig akadozik ugyan a net, de valamikor majd érkezem, sziasztok.

oksi, veszem a GPS-t hozzá, pontos koordinátákat, és indulunk, ha kérhetem, valami könnyű vaníliakrémest mára friss gyümölccsel, esetleg szederrel...

Ja, ha megcsinálnád Fűszeres Eszter tortámat rózsavízzel, örülnék..

Vigyázz magadra, s a fiúkra!

:)

ööööööö, átgondolom mit tehetek a gyorsaságom érdekében..de ha nem érek oda,megehetik a részem a fiúk..

:)

ennyi reklámért és a napló olvasottság hirtelen emelkedéséért valami kis sütike nincs?

:)

Most is azt mondom Szuper csaj vagy. Aki mer az nyer!!!

Ki hol találja meg a boldogulását nem fontos, a lényeg, hogy milyen ember, és a naplód alapján Te jó ember vagy.

"ott, ahol most l a k o k ...a l e g h i t v á n y a b b emberek dolgoznak külföldön..

tanmese fenti városlakónak:

Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.

Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:

- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?

- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.

- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.

Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:

- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?

Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:

- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?

- Jók voltak és együttérzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.

- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.

Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:

- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?

- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.

Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.

Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni."

egy tanulságos mese...

Drága Setna.. csoda inspiráló a cikked, régóta gratulációval tartozom csak a bölcsész-cukrász bátorságáért, életképes döntéséért!!! Magam is évekig éltem külföldön, Moszkvában tanuló férjem mellett dolgoztam egy szálloda recepcióján.. életem legjobb évei voltak, ezres nagyságrendű magyarral velem egyetemben.

A boldogulásnak ezt az útját nem érzem magyartalannak, ha a társadalom képtelen megadni a biztonságot, ellátni a benne élőket munkával, a megfelelő életkörülményekkel,akkor bizony máshol kell keresni a megélhetést, a bizonyosságot.. nem a szűkös költségvetésből tengődő ország segélyen élő táborát tovább szaporítani..

Így tovább, kedves cosmopolita utazólány!!!!!!!

Hmmmm... ha már az én agyszüleményem maga a cikk, nem bírom ki, hogy ne jártassam én is a szám. Nos, igenis MAGYAR vagyok, imádom a falumat, Kárpátiát hallgatok, és én ugrálok a legmagasabbra, ha befut a hajó Pestre. Az egy dolog, hogy kinek mi a munkája, és hogy ez helyileg Kati néni falubeli pékségében vagy egy svájci hajón van-e, szerintem édesmindegy, akárki akármit is mond. Mert itt él a családom, ide jövök haza szabadságra, ez az otthonom. És ha gyakorlatilag heti egy-két napot otthon, munka nélkül töltenék, ahogy a Magyarországon dolgozók többsége, az is kábé ugyanannyira jönne ki, mint így, hogy évente január-februárban folyamatosan itthon lakom. És hogy nem növelem se a magyar GDP-t, se az adómmal az államkasszát...? Úgy vagyok vele, hogy inkább az anyám költse el a fizetésem, és könnyítsem meg vele a családom dolgát itthon, mint hogy az csippentse ki az államkasszából aki ugye kicsippenti...

És természetesen nem minden hajós egyforma, elismerem, hogy láttam szép számmal olyanokat is (magyarokat, külföldieket, nem ez a lényeg), akikre simán ráhúzható az Ön által felvázolt sablon, kedves hölgyem-uram, de általánosítani mégsem kellene... Ennyi a véleményem, és persze nem sértődöm meg, ha más nem így látja, szíve-joga.

Nekem pedig a te hozzáállásod furcsa....én már dolgoztam Angliában 2 évig és nem kutyával kellett közösülnöm....mindenki magából indul ki. Te valószínűleg a munka alatt azt érted hogy prosti lesz az ember....szomorú,de elfogadom hogy te így gondolkozol.

És nem dobom el magyarságomat, csak sajnos abból hogy " én magyar vagyok " nem fogok házat építeni, ahová szerencsés esetben szülök gyereket. Igen, megélni meg lehet, de csak megélni. Esetleg túlélni hónapról hónapra. De félretenni nuku, kölcsönt felvenni a mostani feltételekkel kész öngyilkosság. Érdekes hogy az ismerőseim mind mennek ki. Egyik Angliában van, a másik Írországban, a harmadik pár hét múlva Belgiumba megy, a párom folyami hajón...és senki nem panaszkodik, sőt!! Csak nem ők is a kutyával?! :)

Nem tudom, hogy milyen ismerőseid vannak.

A fiam 2 éve kint van Franciaországban. Eddig beszélt angolul, most már franciául is. Még egy éve van a suliból, és támogatják, hogy Németországba tovább lépjen, ahol megtanulhatja a német cukrász fogásokat. Oda egy évre megy, de már gyakorolja a német nyelvet.

Nem vagyunk gazdagok, de mindenki odamenjen, ahol munkát talál, vagy újabb ismeretségekre tesz szert.

Szóval hiába vagy oda a fene nagy magyarságoddal, ha köztudomású, hogy hiába találtunk fel nagy csomó mindent, ha itthon a kutyának sem kellett. (helikopter rotorja, golyóstoll, Biotron lámpa, számítógép, szélmalom ...stb.) A sok Nobel díjasunk, akit külföldön elismertek.

Meséld már el azoknak, hogy meg lehet élni, akik pl. Gilvánfán laknak, ahol 95 %-os a munkanélküliség.

Egyébként a stílusod Téged minősít. :-((

Én is csak azt tudom mondani, hogy menni kell és tanulni, tanulni!!! De nem az iskolában gürcölni mert arra nem érdemes várni. Most jó van aki szerencsés és kikap egy jó nyelvtanárt az megtanul angolul vagy németül vagy amilyen nyelven tanul. Sajnos én nem tartozok a szerencsések közé, most kezdtem el fejlődni angolból, hogy magamtól elkezdtem tanulni. Jó ehhez szorgalom is kell. De mentségemre szolgáljon, hogy az északi országokban még a wc-s néni is folyékonyan beszél angolul. Szerintetek milyen itthon a nyelvtanítás itthon, mert szerintem átlagban nem túl jó, és most nem a tanárokat szidom hanem a rendszert.

Na mindegy ettől eltérve én 2,5 éve ingázom minden szünetben Magyarország és Svédország között és jövőre kiköltözöm. Igaz nem beszélem a nyelvet, mert túl nyomó részt magyarok között vagyok vagy meg nem vagyok kint egyszerre túl sokat. De én azt tudom mondani menni kell.

2007. májusában a fiam azzal jött haza, hogy van egy pályázati lehetőség egy franciaországi suliba, ahol EU-s oklevelet lehet szerezni szakács szakmában. (Akkor éppen a szakács szakmunkásvizsgára készült egy vendéglátó suliban.) Hazánkból 20 embert vesznek fel majdnem minden évben, akik szakácsok, cukrászok, felszolgálók. Egy percet sem gondolkozott a család. Ha a kiválasztottak között lesz, akkor összedobjuk a pénzt.

Nem volt olcsó, sőt... A kiutazás egy vagyonba került, mert még a kiskori orvosi kartonját is le kellett fordíttatni, a repülőjegy, a kollégium, a biztosítás, tandíj... Csak az első időszakot kellett megfinanszírozni, mert 1 hét suli mellett 3 hetet melózik.

Angolul jól beszélt, de ugye ott franciául beszélnek. A család egyik ismerőse felajánlotta, hogy cége terhére fogad mellé egy francia tanárt, aki minden nap foglalkozik vele, amíg ki nem utazik.

Kissé sűrűre sikeredett a nyara. Reggel franciaóra, délelőtt még vezetni is járt (ezt már előtte elkezdte, mielőtt erről a francia suliról szó lett volna, kár lett volna veszni a pénzt), délután és hétvégén egy étteremben szakácskodott. A friss szakmunkás bizonyítványával voltak olyan napok, hogy egyedül vitte a konyhát (persze kézilányok voltak).

Eljött a szeptember. Egy kisvárosban, Longuyonban, majd Plombier les Bains városkákban dolgozott. Suliba mindenki Bar le Duc-be járt. Magyarok, lengyelek, franciák és németek tanulnak ott. Hirtelen sok mindent kellett megtanulni. A francia ételeket, a nyelvet- már egész jól beszél! -, beilleszkedni...

Nagyon sok magyar tanul ott. De a legszebb, hogy van olyan, aki évek óta! A fiam a tanév vége felé kitalálta, hogy kint marad a suliban és megtanulja a cukrász mesterséget. 2008. őszétől 2 évig cukrásztanonc. 25 éves koráig tanulhat ott. Úgy,hogy még mesterkurzusra is járhat... :-)))

Mivel a 3 hét munkával nem éri el a francia minimálbért, ami ott 1300 EU, a francia állam kiegészíti a minimálbérre, de nem közvetlenül pénzt kap, hanem valami lakbértámogatást.

Most Nancyban dolgozik egy nagyon szép étterem cukrászatán.

Nagyon sok gyerek maradt ott a suli - CFA - elvégzése után is. Akárhova mennek Lorainne megyében, szinte mindenhol van pincér, szakács, cukrász, aki ottragadt. Természetesen több pénzért dolgoznak De én nagyra értékelem, hogy a fiam mögött most ott jogi háttér. Hivatalos bejelentett munkaviszonya van, sérelmes ügyekben az iskola képviseli őt.

Bár ő nem akar Franciaországban maradni, de haza sem akar jönni, egy cseppet sem bánta meg, hogy kiment. Már itthon is azt tervezete, hogy külföldön vállal majd munkát, hajón, vagy Angliába, vagy máshová megy dolgozni. Ez a suli egy lökést is adott ehhez.

Most üzente a kormánynak, hogy ha hazajön sok év múlva, szép, boldog és nem egy tönkretett országot akar látni. :-))

Egyébként többször voltunk kint nála. Valami csodálatos helyeken lakott/lakik. Plombiere-ben szinte nincs 50 évesnél fiatalabb épület. Egy hegyekkel körülvett, részben hegyoldalba, és völgyben épült városka. Gondozott épületekkel, kovácsolt vas erkélyekkel, virágokkal, ....

Nancy szintén egy történelmi város, igaz itt már vannak modern épületek is. Nem látni csikket sem az utcán, nem, hogy kutyaszart, mint itt a pesti utcán.

Ha módotokban áll külföldre menni, akkor fillérekért ne maradjatok itthon! Illetve engedjétek el a gyerekeiteket, hogy világot lássanak! A fiammal skype-on szinte napi kapcsolatban vagyunk. Nem úgy van, mint régen, hogy a gyerek kiment külföldre és néhanapján küldött egy-egy levelet.

Az érdekesség, hogy a lányom alig múlt 19 éves, amikor egy vidéki szerződést ajánlottak neki - ő sportoló. Egy pillanatig sem gondoltam arra,hogy visszatartsam, mert tudtuk, hogy élete nagy lehetőségét nem hagyhatja ki. 8 éve már ennek. Ha marad a régi csapatában, kötve hiszem, hogy ilyen sikereket ért volna el!

A kapcsolatom ugyanolyan felhőtlen mindkettővel, ugyanúgy tudunk mindent egymásról.

Merjetek belevágni!

Libabőröztem mikor olvastam a cikked...a párom március 31-én hajózott el....:(

én várólistán vagyok, remélem hamarosan kijutok. Ebből az országból menekülni kell....