Hajnali gondolatok (beszélgetős fórum)
Ez aztán a spártai szisztéma. :-) Adtál a komfortérzetnek. :-)
Na, neked meg kifejezett sikerélményt okozott az óraátállítás, mégiscsak jó az valamire. :-)Látod-látod, kár is volt matekolni… :-)
Én észre sem vettem - nem tudatosult bennem - hogy óraállítás van/volt.
Hajnali kettőkor sajgó derékkel felébredtem az irodai asztalomon - nem vittem ágyat - és nem volt kedvem tovább dögleni azon a kemény asztallapon, rájöttem, hogy nincs nálam semmi kávé fogyasztásra alkalmazható eszköz, berágtam és nekiálltam festeni a falakat.
5 órakor fejeztem be a következő réteg felvitelét és már el is könyveltem magamban, milyen fa sza gyerek vagyok, mert tegnap este ugyanezen falfelület festése minimum egy órával tovább tartott és erre tessék!
Rá kellett jönnöm, hogy ebben szerves része volt annak, hogy egy órával visszaállították az órákat.
Nekem sem, ennek az óraátállásnak a matekja helyén meg pláne valami vakfoltom van. :-)
Átállítgatom az órákat, nehogy lemaradjak a dominóról meg a tv műsorokról, de alszom úgy, ahogy a szervezetem épp megkívánja. Meg ahogy a macskák hagyják. :-)
Sőt ma is sikeres hétvégét kívánok, bár látom, némi időszűke folytán most nemigen lehet veled hajnali csevelyt folytatni.
Mellesleg velem sem, ezt a hajnalt is édesdeden átaludtam. Még az egy órával meghosszabbított formátuma ellenére is. :-)
Hajnali pihe-puha ébredést.
Kellemes hétvégét!
Na a ma hajnali rutinom totál borult.
No de sebaj, miért csak az időjárás változhat?
(költői kérdés és nem számonkérés!)
:D
szívemnek ismerője,lelkem szeretője,
felém lépdelő várva-várt szerelem.
olvashatsz szememből,meríthetsz lelkemből
felém közeledő,várva vártemeg
Madaram, aki effektíve ki tud törni egy addig gyakorolt, általa "megszokott" életformából, mint ahogy te is, az szerintem eleve nem is hajlamos az emberi kapcsolatok terén játszmázni.
Talán a nejed játszmázhatott valami olyat, hogy "engem soha nem ért meg senki" - de ne menjünk ebbe bele, én valójában csak egy amatőr pszichózó vagyok. :-)
Abba meg pláne ne, hogy te valahogy eddig folyton csak az áldozat szerepben találtad magad, nemcsak a házasságodban... :-) Kitörtél abból is, neked mégcsak Berne sem kellett. Mindenesetre, tényleg eléggé megvilágosítja az ember gondolatait ilyen téren az a könyv. Minden oldalon valami aha-élmény van. Felismerés, hogy jé, tényleg... :-)
Mostmár ne bánd az időt, nem az előtted álló korszak időtartama, hanem a minősége a fontos. :-)
Ez a Berne valamit tudhat!
Igaz én nem is hallottam róla ezidáig, de mintha pont az én életemet írná le.
Ezért is KELL mindenképp változtatnom, mert elég volt ebből az állandó önfeláldozásból amit a másik fél szinte fel sem fogott, kész ténynek vette egy idő után amit kapott, és "nekem ez jár" alapon csak (ki)használta az ember jóindulatát.
És jöttek a kifogások, a felesleges, megválaszolhatatlan kérdések.
Miért nem eszed meg a káposztás tésztát?
Miért nem azt csinálod amit ÉN akarok?
Miért nem találod ki, hogy ÉN mit akarok?
Miért nem neveled meg/pofozod fel a lányaid?
Miért vagy?
Miért nem vagy?
Miért akarod ma is?
Miért, miért, miért...
Na de nem akarok panaszkodni, hisz mint írtad, kettőn áll a vásár és különben is én akartam/választottam ezt.
Ami meg most csinálok, azt szintén én választottam és csinálom - most már végérvényesen - végig.
Csak rengeteg értékes időt pazaroltam el.
Így aztán most összeszorított foggal - Dafke, csak azért is! - kibírok még vagy 6~8 hónapot és akkor is meg fogom valósítani amit elterveztem.
Tudom, hogy a legtöbb ember beleragadt valamilyen játszmába, de Berne csak a saját, bennső gondolatvilágban játszódóakra vonatkoztatja ezt.
Az objektív dolgok, mint például a munkahelyi kiszolgáltatottság, az nem ebbe a körbe tartozik. Természetesen az is generál egy nem túl jó lelkiállapotot, ami ellen lehetőleg valamit tenni kell, - de az nem játszma.
Egy alkoholista, na az viszont játszmázik. Megvan a maga sajátos, önsorsrontó "játszmája", annak a mentén éli az életét. Ezt csak azért írtam, hogy szemléltessem, Berne mire gondol. Léteznek még határozottan végzetes kimenetelű játszmák is az életben, nem árt ezt a dolgot komolyan venni.
Bizony, legyen így. :-)
Belőlem azért még kikívánkozik az a gondolat, hogy egyébként én tudom, mi rejtőzik egy örökösen ugyanolyan szituban vergődő valaki gondolatvilága mögött. Merthogy érdekel a pszichológia.
Eric Berne szerint az egy játszma. (Emberi játszmák) Annak az embernek az a kedvenc játszmája, hogy ő az áldozatkész segítő egy olyan valaki mellett, akiről az ő minden áldozatkészsége lepereg. Ezt ismerte meg már gyerekkorában, ebben mozog otthonosan, - és ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ő tényleg valóban szenved. Valóban úgy érzi, hogy ezt a helyzetet meg kellene oldania, de mégis benne marad, képtelen máshogyan élni.
Megoldás: ki kell tudni a megrögzült játszmázó
gondolkodásból. Ki lehet. Nem könnyű, de meg lehet tenni, csak fel kell ismerni, hogy az valójában egy csapda.
Az igazi élet az játszma mentes. Már legalábbis a jól működő emberi kapcsolatok terén. :-) Sokféle játszma van... :-)
És nemcsak kommunikációs elmélet létezik. :-)