Hajnali gondolatok (beszélgetős fórum)
Nem tudom. Vadludak? De azok már elröpültek elvileg. Kb. egy hónapja már láttam őket szép V alakban, még a hangjukat is lehetett hallani. :-)
Nameg azoknak nem is hosszú a lába, meg nem is fehérek, de a többi stimmel.
Felőlem darvak is lehettek. De azokból meg szerintem nincs már nálunk túl sok, igaz gólyából se.
De talán mégis gólyák voltak. Azok időnként némi tudatzavarba kerülnek, ha meleg marad későig az idő. Most is elég sokáig meleg volt, talán azt gondolták hogy már Afrikában vannak... Aztán meg, hogy na akkor mostmár arra a kis időre nem is érdemes. :-)
Csak a kajával lesz probléma, csórikáim. Pedig volt már ilyen. Ittfelejtették magukat a gólyák.
Jó reggelt mindenkinek.
Sajnos ma nem vagyok formában, mert még csak egy fikarcnyi gondolat sem maradt meg - ha egyáltalán bolt! - ma hajnalban az agyamban.
Rossz ez az üresség.
Az!
Pláne, ha az inkontinencia is próbára teszi szegénykéim!
Láttam. Két denevér lóg a fán... :-)
Kicsit nagyon fárasztó egy humor. :-)
Képeslapok-Vicces kategória
Revideáltam a másik képet amit fel akartam tölteni, mert mint észrevettem, volt rajt egy XY.hu vízjel, de ez úgyis törlésre került volna.
Így maradt ez a vicces képeslap.
A másikat meg majd átszerkesztem - kitörlöm az utalásos részt - és majd holnap felteszem.
Jó reggelt!
Hova töltöd azt a képet?
Jó reggelt hajnali - vagy későbbi - fórumozók!
Ne feledjétek, ma is
Legyetek oly rosszak, amilyen rossznak csak jólesik lennetek!
Én mindjárt kezdem is egy pikáns kép feltöltésével itt a Hoxa-n!
Egész jól összeilletek ezzel az unokaöcsivel. :-)
Az persze nem jut eszébe, hogy ő főzzön neked kávét. :-)
Aha, nade az egynapos, nagy flakonos kókusztejemet hiába ráztam össze, odáig még rendben volt, nade a kávéspohárban is újra szétvált. :-) Minden korty előtt össze kellett keverni, mert én nem egyszerre szoktam lehajtani a kávét, hanem kortyolgatva.
Úgy éreztem, megoldhatatlan problémával állok szemben. :-)
De aztán megoldottam. Némileg a kávé kiiktatásával. Napi egy, osztán haladjunk. Úgyis vigyázni kell a vérnyomásomra is.... :-)
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Évi, ha gyengébb, de hosszú kávét innál tej nélkül, az nem lenne megoldás?
Igen, ha házilag csinálsz kókusztejet, az a homogénezés hiánya miatt mindig szét fog válni a hűtőben pár óra pihenés után.
De ettől nem lesz rosszabb az ízhatása, csak össze kell ráznod használat előtt.
Nekem ilyen spéci növényi tejkészítő automatám van, amivel bármilyen olaj tartalmú magból tudok növényi tejet készíteni kb 40~50 perc alatt, de azok is szétválnak egy idő után.
Mondjuk ez engem túlzottan nem érint, mert én nem iszom meg ezeket a cuccosokat, mert ehhez még keverek hozzá speckó bázisolajakat és amikor kész a keverék, akkor csinálok belőle sampont, hab, vagy tusfürdőt, esetleg testápolót.
Nos azokban nem válik szét, de nagyon jó hatással vannak a bőrünkre.
Ezeket akarom majd ott Alsón elkészíteni.
Halleluja. :-) Majdcsak történik már valami ezen a téren (is).
Sejtek közötti kommunikáció... Madár, nekem még saját magammal is nehéz kommunikálnom ébredés után, kávé nélkül...
Ja, a kávé. Átálltam a kókusztejes kávéra, merthogy a tehéntej csúnyán feltolja a vércukrot, én meg kifejezetten sok tejjel szeretem a kávét.
Volt is egy nagyobb csomag kókusztejporom idehaza, de mint kiderült az rém macerás, nehezen oldódik, ha meg egy nagyobb adagot elkészítek belőle, kicsivel később szétválik az elegy vízre meg túl sűrű, ragacsoska fehér krémre.
Na akkor literes dobozos kókusztej. Az ízre meg állagra jó volt, de amíg azt ittam a napi legalább négy kávémhoz, nem fogytam egy dekát se, mert mindeközben természetesen még fogynom is kellene. :-)
Megint átálltam, most azt csinálom, hogy reggel iszom egy azaz egy kávét, és utána meg egész nap már csak ukko teát. Amellett az ember valahogy nem akar kávézni, nyilván mert abban is van koffein-szerű anyag. Talán tein. Na és az még fogyis hatású is, ennek mostmár némi eredménye is látszódik. :-) Végre.
Vannak személyes tapasztalataim, de mivel nem tetszik ahogy írsz erről a témáról, nem fogom konkretizálni. És ne hidd, hogy azon múlik bármi is, hogy valakinek egészséges-e a lelkülete.
Ezek a betegek sem akarnak betegek lenni, (mint bármelyik más beteg), ez egy agyi kémiai anyagcsere probléma.
Számos anyagcsere probléma lehet egy emberi szervezetben, nekik ez jutott, és nem a lelkületükön múlik semmi.
Minden mentális probléma okozóját a sejtekben - pontosabban a sejtek közötti kommunikációban - kell keresni.
Vannak nagyon biztató kísérletek, amik hatására ezek a kommunikációs problémákat - esetleg - ki lehet küszöbölni.
Hogy ez mennyire tartós eredményhez vezethet, arról még nem szólnak a hírek, csak a beharangozó - hallalúja! - érzést erősítik, meg a qrva drága gyógymódot vezetik fel.
Neked viszont mintha lennének személyes tapasztalataid... De ha eddig nem konkretizáltál, biztos nem is akartad azt itt megtenni, és én sem szeretném forszírozni, természetesen nem.
Csak ez az érzésem támadt, na persze lehet hogy tévedek. :-)
A fiatalok kapcsán: nekem egyszem nagyfiam van, és ő igen egészséges lelkületű.
A "majdnem menyem"-nek is inkább csak némely hüleségével vannak gondjaim, - de ez sem mondható komolyabb problémának. :-)
A gyerekkori barátnőm lánya az viszont... szerintem borderline. Őhozzá viszont nem kerültem sosem igazán közel.
Nem haragszom, és nem, nem "rápakolni" akartam a témára.
Kívánom neked, hogy ne is találkozz "némi" személyiségzavarnál komolyabb mentális problémával a környezetedben, főleg ne a fiatalok körében.
Persze, nehari, tényleg csak annak szólt a mosoly jelecske, hogy te még kissé "rá tudtál pakolni" az amúgyis komoly témára. :-)
Semmiképpen sem a mentális problémákkal küzdők helyzetének szólt a mosoly.
Vannak azért viszonylag enyhébb mentális gondok is, amik elég jól kezelhetőek, persze aki benne van egy ilyenben, annak még az is borzasztó lehet. És még akkor sem biztos hogy együtt kívánna működni valami segítő szándékú hozzátartozóval vagy szakemberrel, mert sajnos az a kibillent lelkiállapot sokszor egy egész más világ.
Én max. csak némi személyiségzavarral találkoztam közelről, hát mondhatom hogy még az sem piskóta. Nagyon is el tudom képzelni, mennyire nagy terhet jelenthetnek a súlyosabb esetek a hozzátartozóknak, egyáltalán az, hogy legalább orvoshoz juttathassa az illetőt.
A családban nyár elején hunyt el az a 65 éves rokon, aki korai szakaszában a ráknak még műthető, gyógyítható lett volna. Jehova hívő volt, és a gyermeke kérésére sem volt hajlandó a műtéthez hozzájárulni, mert akkor más vérét kellett volna kapnia.
Ezt csak arra írom, hogy nem csak a demenciával küzdő nem együttműködő.
Anyámmal egyszer el kellett mennem az orvoshoz, szerencsére egy ijesztő telefonhívása után sikerült rábeszélnem, hogy elmenjen, sőt elkísérhessem.
Furcsán beszélve hívott fel, az alap probléma az volt, hogy keresett egy csatornát a tévén, amire nem is volt előfizetése - de sem a tévét, sem a távirányítót mint szót nem tudta. De még a hangja is olyan elváltozott volt. Ő maga ezt nem vette komolyan, miután kitisztult a feje. Az orvosnak se mondta volna, ha be nem slisszolok mellette a rendelőbe és én nem referálok az orvosnak.
Természetesen nem fokozni akartam, (lehet mosolyogni rajta), csak mint köztudott, ezeknek a betegeknek nincs betegségtudatuk, ez is betegségtünet, és a legtöbb gyógyíthatatlan.
Nyilván nem a hozzátartozó dolga a gyógyítás, ezt senki nem is mondta, de komoly megterhelés neki, amíg orvoshoz juttatja a beteget. Azután meg az, hogy felügyelje hogy kontrollra is elmegy a beteg, meg a tudat, hogy sohasem lesz olyan, mint más vele egykorú.
Hát bizony. Lehet ezt még akár fokozni is. :-) Az meg szinte még szomorúbb, ha korai életszakaszban bukkan fel valami komoly mentális probléma.
Bár szerintem igenis sokat lehet tenni ezeknek a gyógyítása érdekében. Az viszont nem (nem elsősorban) a hozzátartozók dolga, hanem egyértelműen az erre avatott szakembereké.