Hajnali gondolatok (beszélgetős fórum)
Hát amikor hajnalban - vagy inkább reggel - 5 órakor felébredtem, elég hangosan és jól körbeírtam - +18 karikát érne - gondolataim.
Még szerencse, hogy senki nem hallotta!
A ma hajnali gondolataim?
Azt hiszem a naplómban már kiírtam magamból, így irreleváns most már ez a fórum itt.
El is engedem azt hiszem.
A hajnali gondolataim?
Hát nem minden esetben írhatók le.
Szerencsére.
:D
Igen, így van!
De az élet akkor is megy tovább.
Mennie kell, mert az idő nem áll meg.
Ez a Valentin nap - nem csak azért, mert rám nem vonatkozik sajnos - egy nagy ökörség.
Addig amíg volt kibe szerelmesnek lennem, naponta többször is kimutattam szeretetem.
Szinte minden nap kapott tőlem valami kis apróságot, csecsebecsét.
Jó, virágot csak hetente egyszer, egyszer.
Na, de ez már a múlt!
Meg - remélem - a közeljövő célja!
És akkor megint minden nap Valentin nap lesz!
Na, ma hajnalban megint lemaradtam magamról.
Már mint a gondolataimról.
:D
Olyan pozitív vagyok, hogy már az égők is felkapcsolás nélkül világítanak a közelemben.
:D
Ismét pluszokkal fogadott a reggel.
De a szél ébresztett fel, ahogy csapkodta kint az utcán valaki kapuajtaját.
Furcsa, bármennyire is akarom, nem lesz kevesebb a feladatom amit el kell végeznem.
Ja!
Hogy néha nem csak akarni kellene, hanem csinálni is?
:D
Valami motoszkál - egy szürreális kép - a fejemben ...
... Látok egy gyáva reszkető nyuszit, aki csak lapul, mint nyuszikaki a fűben és sopánkodik, a helyett, hogy kiugrana a vackából/komfort(?!)zónájából és szabadon élne és csak futna és rohangálna és ...
De jaj!
Ott vannak a vadászok a vérebeikkel, meg a vadász sólymaikkal.
De jó, hogy felébredtem!