Ha valakibe nagyon szerelmes vagy de már vége túl lehet lenni rajta? (beszélgetős fórum)
Istenem, ez nem nekem való... Túl gyenge vagyok... És én nem ilyen vagyok... Csak rá tudok gondolni a nap minden egyes percében, bőgök mint egy szaros gyerek, úgy érzem, hogy összedőlt a világ... Pedig nem, és egyetértek veletek, igazatok van mindannyiótoknak, sőt, valahol legbelül én is tudtam ezeket... De akkor liért fáj? Meghasad a szívem, és nem tudom, mikor lesz vége... Hetek? Hónapok? Nem tudom magamat adni, ő pedig éli világát, és megőrjít a tudat, hogy egy másik férfi...
... mert nem ő volt a Te párod... ilyen egyszerű! Én ilyen esetben azonnal töröltem magam az ominózus közösségi oldalról, hogy "véletlenül" se bóklásszam az adatlapján, és a képeket is töröltem a gépről. El kell engedni, mert addig rab vagy... addig nincs továbblépés. Tudod, nekem még ifjan szokott használni, hogy azt mondom, hogy OK... most így történt, mert így akarta, de lesz még jövőre is és 2 és 5 év múlva is, és még bármi lehet.... ha akarom... hm soha nem akartam. :)
Tudom, hogy ilyenkor picit meghal az ember... oda egy kis darab az életéből, ezt meg kell gyászolni, meg kell siratni, ezt csinálod most... aztán majd tovább lépsz. Visszatekintve pedig pontosan tudni fogod, hogy miért így a jobb, ahogy történt.
Most nagyon nehéz... Kiválogattam a képeit,és láttam azokat a boldog pillanatokat... Meg feltett a Facebookra képeket,amelyeken annyira boldog... Velem miért nem volt az? :-(
Hiszed vagy nem,pont ez járt a fejemben! Basszus egy év múlva elvettem volna feleségül!
... én ilyenkor el szoktam rajt gondolkodni, hogy úristen egy életre magunkhoz láncolnánk valakit, aki egy hét/egy hónap alatt felejteni tud... vagy felejteni tudok. Azért döbbenet, nem?
Semmi,nem fontos... Csak túl sokat foglalkoztat,hogy 2 és fél év után 1 hét alatt talált valakit...
??? ... ezt nem is értem... miért?
Nektek még nem volt olyan érzésetek,hogy miután végetért a kapcsolat,és a másik fél talál valakit,akkor ez a valaki tulajdonképpen learatja a ti babérjaitokat?
:-) A történeted szép! És felvidított! Persze én nem reménykedek abban,hogy "majd kibékülünk". Napról napra könnyebb,ebben igazad van. És napról napra egyre erősebben érzem azt,hogy el tudom engedni. Sokat vagyok barátokkal,itt a fórumon is nagyon jò,persze egy picit iszogatok is a haverokkal,és valóban érzem,hogy picit kezdek elszakadni tőle. És az,hogy valaki,valahol rám vár,nekem sajnos most még nagyon távolinak tűnik,de hiszem, tudom,hogy leszek én még boldog a szerelemben!
28éves pasiként nem aggódnék, van körülötted egy csomó jó lány, csak észre kell venni őket, valaki vár rád, csak most még nem tudod.
Amúgy minden szakítás fáj, de erre csak az idő hoz megoldást(tudom közhely, de így van! minden nap egy kicsit jobb lesz)
De én pl a férjemmel majdnem elváltunk évekkel ezelőtt,(válóper beadva), 5hónapig nem is találkoztunk, majd a válóper előtt beszéltünk telefonon, és mi történt? mindketten zokogtunk mennyire hülyék vagyunk, válóper nem lett, helyette van 4 szép kisbabánk:)
szóval soha nem késő kimondani azt, ha szeretjük a másikat, csak ezt mind a kettőnek így kell éreznie, csak akkor fog működni. Sok sikert!
Igaz. Kiírom egy DVDre,és elteszem. Néhány év múlva szép emlékek lesznek...
hát az jó ötlet hogy vedd át dvdre, ha elég erős vagy hozzá, és a gépedről akkor tudod törölni, legalább valahol megmaradnak. az elküldés, hát nem tudom hogy jo ötlet e... ugy tegyél mindent ahogy érzed akkor nagy baj nem lehet szerintem.
mindenesetre én nem törölném teljesen a képeket mert ez is az élet egy darabja volt
Van nálam egy csomó fotó róla-rólunk. Nekem már nem kell arra gondoltam hogy átveszem DVDre,és elküldöm neki. Ez jó ötlet,vagy arra fog gondolni,hogy ezzel szeretném őt visszaszerezni?
Tudom. És napról napra több erőt ad ez a tudat. Az előző hozzászólások között azt olvastam,hogy sokan nem is a szerelem elmúlásától tartanak,hanem attól hogy egyedül maradnak. Én is ettől tartok-ill.tartottam,de tudom,hogy amint visszatér a régi énem,újra jó lesz-ha nem is minden,de nagyjából minden. De attól még most,ebben a pillanatban rossz. Sokat segített az,hogy a mobilom képernyőjére kiírtam a következőt: Ideje továbblépni! Ez mármár egy mantra,és valóban segít!
ja ok értem én
ami nem megy nem kell erőltetni
az biztos hogyha egy szerelem kölcsönös akkor ott nincsenek nagy zűrök a kapcsolatban, amikor valakinél elmulik onnan kezdődnek a bajok.
még fiatal vagy és nagyon sok normális szép független csajszi közül válogathatsz szerintem, fel a fejjel:D
Én nem taktikáztam! Szakítottam vele,de nem azért mert nem szerettem,hanem azért,mert éreztem hogy nem működik a kapcsolatunk.
kellett neked taktikázni:D én ha szeretek valakit nem küldöm el, megmondom neki aztán lesz ami lesz, nem mindig ez a legjobb megoldás tudom de sosincs utána ilyen lelkiismereti gondom hogy most jaj mi lenne ha tudná hogy még szeretem:D
Igazad van... A francba is igazad van... Az a lány mindent megkapott tölem és ezt kapom vissza... Mekkora hülye voltam!... Most nekem kellene szereznem valakit,de nem azért,mert vissza szeretnék vágni neki,hanem mert nekem lenne könnyebb... És lehet,hogy néhány hét múlva majd belátja,hogy hibázott,csak akkor már késő lesz. Mert a szivem azt mondja,hogy még mindig szeretem,de legbelül érzem,hogy ennek már vége...
mert bántásnak vette amikor kidobtad és hogy visszabántson, így könnyebb a felejtés:D
a szerelem elmúlását sokkal könnyebben elviseli az ember mint a megbántást a sértettséget a megalázottság érzését, ha ilyet érzett most ugy érezheti visszaadta a bántást kvittek vagytok és ő most már elfelejt majd, te meg följ a levedbe mert ugye megérdemled szerinte, ami be is jött neki mert itt is erről kérdezel:D
sértett nőnél nincs senki aki bosszuállóbb:D::D:D
Azt mondta,hogy azért mondja,hogy ne mástól tudjam meg... De jobban átgondolva igazad van. És ezt miért csinálja?
ezt hivják érzelmi zsarolásnak. szerinted minek közölte veled? ha olyan hajdejó lenne az uj élné vele boldogan az életét aztán eszébe se jutnál nem hogy még felhivjon és beszámoljon róla hogy neki van uj.
28 éves fiù vagyok. Volt màr néhàny baràtnöm,de ùgy éreztem,a mostani az igazi. Szerelmesek voltunk egymásba,mint két tini. Elmentünk Görögországba nyaralni,szinte màr együtt éltünk. A gondok 3 hònapja kezdődtek:megbeszéltük,hogy összeköltözünk. Bàr mèg egy évig egyetemista leszek,de üsse kő,megpróbáljuk. Ettöl a pillanattól egy lejtőn kezdtünk el csúszni,megállíthatatlanul... Kezdte minden idegesíteni rajtam,sok minden nem tetszett neki-utoljàra az,hogy nincs kockahasam. Végül nem költöztünk össze,és annyira megromlott a kapcsolatunk,hogy szakítottunk. De nem bírtuk sokàig a màsik nélkül-végül is 2és fél év nem mùlik el nyomtalanul... Nemsokàra ùjra összejöttünk,majd szakítottunk,megint összejöttünk,stb... Végül màr azt vettem észre,hogy igazából csak én szeretném,hogy működjön kettőnk között a dolog,ő csupán mondja,hogy szeretné,de nem tesz érte semmit. Elfajultak a dolgok,én egyre rosszabbul éreztem magam,nagyon rosszul esett,hogy 2és fél év utàn,ami idö alatt mindent megkapott tölem,mèg azt sem érdemlem meg,hogy tisztességesen szakítsunk. Egy nap màr nem birtam tovàbb,és elhagytam. Nagyon rossz volt,de nem birtam tovàbb. Ez volt kb 3 hete. Sírt, zokogott, tudta, hogy vége... És én mèg tápláltam reményeket,hogy talàn egy hosszabb szünet utàn-néhàny hònap mulva-talàn ùjra összejövünk. Mùlt héten elhivott,s bejelentette:van valakije...letaglózott a hír,s azóta alig tudok magamhoz térni... Tudom,hogy túllépek rajta,de pillanatnyilag megőrjít a tudat,hogy egy màsik férfi ér hozzà... Remélem lesz közületek valakinek jò ötlete,hogyan vészeljem àt ezt a néhàny hetet...
jó lenne túl lenni rajt,de még csak most kezdődik....:(:(
Igen túl lehet élni,de nem fogod soha elfelejteni.Már csak emlék.Jusson eszedbe ez a szám és rá fogsz jönni tényleg az.Nehéz lesz de a barátok sokat segíthetnek.
Nekem volt egy nagy szerelmem, akivel ugyan nem tartott sokáig a dolog (3 hónap), de annál nagyobb nyomott hagyott bennem. Talán az első igazi szerelmem volt. Az ídő segített. Nagyon sokáig tartott mire elfelejtettem, de sikerült. Azért néha belegondolok mi lett volna, ha...
De mára szerencsére van egy párom, akivel jóban-rosszban két gyerekkel éldegélünk.
naná, nem egy kutya van a világon
Hát elmondtad igen...
köszönöm a sok jó tanácokat nektek!!!!
További ajánlott fórumok: