Ha úgy döntünk, különválunk - odaadjam a gyermekünket az apukájának? (beszélgetős fórum)

De szerintem attól, mert a szülők elvállnak, és a gyerek az apánál marad, még az anya kiveheti a részét a gyereknevelésből. Simán lehet jó a kapcsolat, sőt!

Ha nem így lenne, az összes elvált szülők gyereke, aki az anyánál él, gyűlölné az apját, nem ???

igen.sokszor az anya csinál nagy bajt, mégis maradnak a gyerekek.ez a bevett szokás.

nálunk volt a családban olyan hogy a szülők bementek és aláírták a papírokat,hogy az apa a gyám.és ennyire egyszerűen megoldották-de mindkét szülő kiveszi a részét a gyerekek körül és felváltva vannak a gyerekkel-ami megoldható mert egy helyen élnek.

Ahogy olvasom, itt most mindenki felhördült, és támad Téged, nem teljesen értem miért. "a gyereket soha nem dobnám el" mondják, pedig azért itt nem ez a helyzet. Miért ne nevelhetne fel egy apa ugyanolyan jól egy gyereket, mint egy nő??? Nem iszik, nem tör-zúz, nem verekszik, egyszerűen csak imádja a gyerekét. Egy ilyen élet lenne szörnyű egy gyerek számára?? Nem hiszem. Ráadásul Te sem mondasz le róla, akkor mi a gond?

Én különben is nagyon sajnálom az elvállt apukákat, akik az imádott gyerekük nélkül maradnak, hiszen ha az anya nem csinál valami nagy gebaszt, a gyerekeket úgyis nekik ítélik. Az apukáknak meg marad a gyerektartás fizetése, a megalázottság, és a minden második hétvége joga.

ez nem biztos hogy igaz, hisz akkor az összes apát sem tekintik apának azok a gyerekek akik az anyukájukkal maradtak?ez csak azon múlik a két szülő hogyan viselkedik egymással és a gyerekkel.

most a családunkban éppen aktuális ez a kérdés egy rokonunk válófélben van és az apánál lenne jobb a gyereknek-mégis nem meri meglépni ezt a dolgot-mert benne is benne van hogy a gyereknek az anyja mellett a helye.pedig az ő esetükben is az ideális az apánál elhelyezés lenne-és az anyuka is hajlik rá.csak ezek a berögzülések nem ebbe az irányba viszik a dolgot.

Sziasztok!

Engem is az apukám nevelt fel, mert a biroság is ugy látta hogy jobb helyem van ott. Én is jobban ragaszkodtam apukámhoz, és soha egy percre sem hiányzott az anyukám. Amikor nagyobb lettem, utáltam gyülöltem , és megvetettem amiert nem tudott felnevelni. Soha nem tekintettem anyámnak. Most nekem is van 2 gyermekem, és soha semmi pénzért nem adnám oda, pedig én is elváltam, szüleim nincsenek,nincs támaszom.Inkább nyomorban mint odaadjam öket.

Ha odaadod , szerintem ha felnö a kislányod , soha nem fog rád anyaként tekinteni, és a testvérét is utálni fogja mert ö veled lehetett.

Demindezek mellett, soha nem bántam hogy az édesapám nevel , mert ö volt a mindenem.

Az én kislányom 4 éves volt, mikor az apukája elköltözött tőlünk. Inkább apás volt, és nagyon megviselte a dolog (újra bepisilt éjszaka, és még két évig velem aludt) Azt hittem - vagyis inkább féltem tőle - hogy ezután még inkább az apjához fog húzni. De nem. Anyás lett és ennek igazán örülök, mert imádom őt. És azt gondolom, hogy egy kislánynak nagyobb szüksége van anyára, hiszen így tudja megtanulni a női szerepet.

Bár az én volt férjem soha nem foglalkozott egyik gyerekünkkel sem, sőt azt hiszem elege volt az apaszerepből, ezért nálunk a gyerekelhelyezés nem volt kérdés.

Egyetértek.

Egyébként, én nem tudnám elképzelni, hogy elváljunk. Egyszerűen mindketten annyira rajongunk a gyerekekért, hogy nem lehetne elosztani. A szívem szakadna meg, ha nem láthatná őket minden nap. De szerencsére egymásért is rajongunk. Egyébként a páromat az apukájuk nevelte válás után, és jól. Szóval a dilemma jogos, bár lehet még lovagolni a szavakon azoknak, akik ezt szeretik...

én a tesókra értettem a kapcsolatot milyen a kát testvér kapcsolatata?

Nálunk is jó a viszony a nagyfiam és apuja között talán átlag feletti kapcsolatnak is mondanám-már elvált szülőkhöz viszonyitva...mégsem tudnám elszakitani a két tesót egymástol!!

Cinka, biztosan szeretd a kislányod! Ezért lenne a legjobb, ha megpróbálnád az apukával és talán az édesanyáddal is megtárgyalni a kérdést. Találjatok együtt egy közös megoldást. Lehet, hogy most kissé elborítottak a gondok és hirtelen így gondoltad a dolgot, de ha megbeszélnétek, lehet sikerülne egy igazán jó megoldást találni, ahol senki sem szenvedne, főleg a kislányod nem. Lehet, hogy a férj, a család be tudna segíteni, mit tudom én...s akkor együtt maradhatnátok a kislányoddal. Ez neki is jó lenne, mert mégiscsak az anyukájával és a testvérével maradna, az apukája is jelen lenne az életében, neked is jó lenne, mert mindkét gyereked együtt lenne, és nem mellékesen a másik gyerekednek is jó lenne, mert nem tűnne el hirtelen a testvére az életéből...

Én most hirtelen jobbra nem tudok gondolni, remélem megoldódnak a dolgok nálatok!

Én először felháborodtam, inkább a megfogalmazáson, de aztán olvasva a hsz-kat elgondolkodtam.

A gyermekkel az apuka volt gyesen, rajongásig szeretik egymást.

Attól függetlenül, hogy a szívem szakadna meg a gyerekemért, meggondolandó, hogy az a 3 éves mikor mennyire sérül egy válás alkalmával.

Ebben az adott esetben én úgy vélem (a kevés infó alapján), hogy jobban megsínylené, ha aputól szakítanák el.

igaz.az párom is az apjával akart maradni,akkor volt 5 éves.meg is mondta a szüleinek.az apja boldogan vállalta volna-hiszen a születésétől fogva ő is mindent elvégzett a gyerek körül.a furcsa az volt hogy a páromnak volt egy testvére-ő meg az anyjával akart maradni.de a szülők ebbe nem mentek bele-így a bírósági döntésre hagyatkoztak és a két gyerek az anyjával maradt.

de anyósom sokáig haragudott a páromra amiért azt mondta az apjával akar lenni.de egy gyerek nem a vitát,válás jogosságát dönti el ezzel a kijelentésével-csak a ragaszkodását bizonyítja.ettől függetlenül nagyon jó viszony maradt az apjával,vitte amikor csak tudta akár napokra is-és általában a fontos dolgokat iskola továbbtanulás megbeszélték a szülők közösen.

igaz el kellett telni egy kis időnek, mire a szülei újra jó beszélő viszonyba kerültek egymással a válás után-talán a gyerekeknek az volt a legnehezebb időszak.mert akkor sok a megoldatlan dolog-ha apa anya nem beszélnek egymással.most már fel is hívják egymást,néha együtt utaznak stb.az a jó a gyereknek ha a szülők ezt meg tudják oldani és tudnak egymással is jó viszonyba maradni-akkor mindegy kinél marad a gyerek-biztonságban fogja érezni magát-és mindig számíthat mind a két szülőre-később majd könnyebben feldolgozza a válást is.ha azt látja a szülei is jól érzik magukat és nem kerülik egymást,nincs harag veszekedés.

A tesóknak milyen a viszonya egymással?

A nagyobbik fiam az első házasságombol született,szoktunk külön tölteni időt mikor apájánál van...az én érzéseimnél fontosabb -nehezebb hogy a tesónak örülten hiányzik és viszont....ez miatt én nem szeretném őket elszakitani egymástol.....jobban megérint engem az hogy őket külön akarod választani mint az hogy az apukájánál lenne elhelyezve.

Én biztosan beleegyeznék, hogy inkább az apa nevelje a kisgyereket/lányt, ha jól rémlik.

Tudjátok miért? Mert nyilvánvaló, hogy neki ez lenne a jobb. Biztos vagyok benne, hogy jelen esetben, az apuka többet foglalkozna vele, mint anyuka egy másik gyermek és egy beteggel az oldalán és a kérdésből ítélve, apuka jobban is szereti a kislányt, és szerintem egy gyereknek ez a legfontosabb.

Abszolút nem furcsa, ha egy gyereket az apja nevel, nálunk is nagy a "szerelem" Apa és lányai között, és ha olyan helyzetbe kerülnénk, nyugodt szívvel bíznám Rá a gyerekek nevelését.

De ez, ahogy te ezt megfogalmazod...... Számomra nem sok érzelem jön le belőle, mintha neked mindegy lenne.

Van másik gyerek, egy beteg anyuka, valakinek menni kell.

Ne haragudj, lehet nekem nehéz a felfogásom, vagy túlreagálom a dolgokat, esetleg rosszul...

A válás mindenképpen megviseli a gyermeket. Külső szemlélő szemszögéből könnyű tanácsot osztogatni, de talán az lenne az egyedüli üdvös dolog, ha a válásotok kulturáltan történne, kicsi lányodat magadnál tartanád és az édesapjával úgy egyeznétek meg, hogy a gyermek életéből nem száll ki, a lehető legtöbb időt tölti vele. Így a kislány sem nélkülözné az apukáját és te terheid is csökkennének.

Azt írtad, hogy a házasság részedről nem volt jó döntés, egészen bizonyos vagy benne, hogy a válás jó döntés lesz?

Kívánom, hogy a lehető legjobb döntésd hozd meg.

ú

számomra is

nagyon...

"a picit adjam neki", "odaadnám a közös kislányunkat"

Basszus már ne haragudj, de mi ez a kislány? Egy bútordarab? "van egy másik gyerekem"

Nekem is van kettő. De egyikről se tudnék lemondani semmilyen formában. Hogy lehet "elfelezni" a gyerekeket?

Bocsánat, nem tudok disztingváltan reagálni egy ilyen felvetésre, inkább nem is folytatom...