Ha túl vékony a gyerek, Hízókura? (beszélgetős fórum)

na igen a válogatás nálunk eléggé adott. korábban tej tojás allergia miatt diétázott s nem azt evett amit a testvérei vagy én.

Mivel a versenysport az élete , így itthon probálom ugy alakitani az étkezését, hogy legyen energiája. mert én látom rajta hogy fáradt sápadt, ő viszont állitja hogy nem fáradt el. nem akarom hogy az egészsége menjen rá arra hogy nem eszik a mozgásához megfelelő tápanyagot.

én nem azért nézem a kalóriát , mert fogyni akar valaki, hanem , hogy biztosra tudjam bevisz annyi kalóriát amennyit eléget!

A férjemnek sem volt sokáig túl nagy étvágya. Igazából azután jött meg az étvágya, hogy én kezdtem Neki főzni, és nem otthon evett.

Mint kiderült, az volt a gondja, hogy az anyukája kicsit zsírosabban főz, és Ő meg nem szereti a zsírosabb ételeket. Annyira nem, hogy eleinte még a csirkecombot is le kellett nyúznom, és csak nagyon minimális zsiradék kerülhetett a pörköltbe is. A zsírosabb húsdarabokat ki kellett vágnom. Ő még a csirkemellfilében is talált "cupákot", amit ki kellett vágnom :)

Azután idővel lassacskán lehetett lazítani ezeken a szigorú szabályokon. Most már a csirkecombon maradhat a bőr, és többnyire meg is eszi a bőrét is a combnak. Továbbá már megeszik olyan ételeket is, amikre korábban rá sem tudott nézni, pl. májpörkölt. Sőt, most már az anyukája főztjét is megeszi, ha éppen náluk ebédelünk. Persze, azért még válogat, de már korántsem annyit, mint régen.

Igazából Nála az volt a baj, hogy a szülei az evést a központba tették, és rögtön a köszönés után az volt sokáig az első kérdésük, hogy: "Mit ettél fiam ma? Mennyit ettél?" stb.

Úgyhogy nagyon nehezen tudott az ételekről még csak beszélni is, szóval sokáig, ha megkérdeztem, hogy mit akar enni, mikor akar enni, akkor egyből rámförmedt, hogy hagyjam már békén a kajálással.

De most már ez is normalizálódott, igaz, hogy ritkábban eszik (max. kétszer egy nap), de már nincs gond azzal a ténnyel, hogy enni kell...

Szóval ezt csak azért mondtam el, mert az étvágytalanságnak lehet akár pszickés oka is. Szerintem jobb minél kisebb feneket keríteni az étkezésnek, szóval, hogy legyen természetes dolog, és ne akörül forogjon az élet, hogy mikor mennyit evett a gyerek. Hagyni kell, hogy egyen, ahogy jól esik, és majd megjön az étvágya.

Ő ilyen alkat, és ráadásul még gyerek, úgyhogy fejlődésben van. A férjem is ilyen alkat volt. Amikor megismerkedtünk, Ő 25 éves volt, 185 cm, és 65 kg, és simán kilátszódtak a bordái, pedig egy ideig még kondizott is. De akkor is a karján, meg a hátán látszódtak az izmok, de a bordái kilátszódtak. És az izmai is nagyon sok munka után kezdtek csak látszódni, mert Ő ilyen "szálkás fajta". Persze most már, ahogy telik-múlik az idő, lassacskán felszedett pár kilót, és már nem látszik a bordája, sőt, egy kétujjnyi "pocakja" is van. Jelenleg 78 kg, úgyhogy az utóbbi kilenc évben 13 kg-t felszedett.

Na, csak azért írtam ilyen bő lére eresztve, hogy nyugodj meg a fiaddal semmi baj nincs szerintem, ahogy néztem a fényképeidet, szépek, egészségesek a gyerekeid, semmi baj nincs velük.

Másrészt viszont a fehérjedús, egészséges táplálkozás sokat jelent a szervezetnek. Főleg, ha versenyszerűen tornázik. Csirke, hal, kefír, joghurt, túró, brokkoli, meg sok-sok mindenféle zöldség és gyümölcs, dió, mogyoró, mandula stb, zabpehely, zabkorpa, rizs, hajdina, köles, teljes kiőrlésű liszt stb. Szóval egészséges ételek.