Ha tud valaki, segítsen! (beszélgetős fórum)
Tudjátok, szerintem az a baj, hogy a mai társadalmunk elfelejtette a halotti kultuszt. Nem vagyunk felkészülve arra, hogy ha meghal valakink, akkor azt hogyan dolgozzuk fel. Ez nem "illik" a mai fogyasztói társadalom képébe.... Régen ez része volt az életnek. Ha valaki meghalt, akkor ezt a gyerekek elől sem titkolták, ott voltak a temetésen, és a toron is utána. A közösség együtt dolgozta fel, és a gyerekek is megtanulták feldolgozni és elfogadni...
Számomra egy a fontos! Ha valakim meghal, tudjak olyan pillanatokat felidézni, amitől ő boldog volt! Ha tudtam neki adni, akkor könnyebben el tudom engedni...
Próbálj meg azokra a pillanatokra gondolni, amikor boldog volt, és amikor ez miattad volt! Próbáld meg magaddal megbeszélni, hogy te mindent megtettél, ami tőled telt, hogy boldog legyen veled! Néha megbántunk másokat, mi is emberek vagyunk! Ezért a hangsúly azon van: "ami tőlem telt"!
Nem az számít, hogy hányszor mégy a sírjához....!
Egyet tudunk biztosan, hogy a halál után a testtel mi lesz...azt hogy mi történik a lélekkel, azt senki sem tudja...ezért nem szabad kijelenteni hogy nincs lélekvándorlás, hogy a halál után nincs semmi, hiszen nem tudjuk...
speciel én hiszek benne de nem mondom senkinek hogy te is hidd el, majd ő maga eldönti....
nekem így könnyebb....
Ezzel ugyanígy vagyok.
A legnagyobb vágyam, hogy visszajöjjön hozzám. És tudom, hogy vissza is jön! Sose hagyna egyedül ezen a világon...
Én nem akarom hinni, hogy a lélek meghal. Nem halhat meg. Hová is tűnne? Nekem két éve halt meg az apám, nagyon szerettem és tiszteltem. Nem fogadom el soha, amíg élek, hogy ő most már egy marék hamu az urnában. Ugyan! Nem tudom, hol van, nem tudom, mi lett a lelkével, de hinni akarom, hogy tovább él valahol, mégha nincs is rá magyarázat. Én igazából nem tudok róla beszélni senkivel, hogy mi történt, ritkán álmodom vele és olyan, mintha bezártam volna a lelkem mélyére. De azt gondolom, ha van hited, akkor könnyebb... vagy legalábbis van mibe kapaszkodnod.
Én nem tudok "boldog lenni" attól, hogy látom, rendezett a sír, vannak rajta virágok, koszorúk. Én csak a nevét látom és ez mindannyiszor végtelen fájdalommal tölt el. Nagyon ritkán járok a temetőben. Nem hiszem, hogy ott van.
hát, nehéz ilyenkor mit mondani....nekem tavaly halt meg az egyik barátom balesetben, 34 éves volt...nincs olyan nap, mikor ne jutna eszembe, felfoghatatlan és borzasztó...
nehezen lép túl az ember /ha egyáltalán túl tud lépni/, be kell rendezkedni egy olyan életre amelyben ő már nem szerepel...
most már, 1 év elteltével tudunk a közös barátainkkal beszélni róla úgy hogy nem sírunk....
hiányzik nagyon.....:(((
Én vallásos sem vagyok, hinni sem tudok semmiféle ilyesmiben. Nem fog senki választ adni Neked a kérdésedre, mert senki sem tudja. A lélek is meghal az emberrel együtt.
Nekem az a megnyugvás, amikor látom, hogy a lányom sírja rendezett, szép virágok vannak rajta és ez egy kicsit boldogsággal önti el a szívemet.
Sajnos visszahozni nem lehet, csak elfogadni. Viszont nagyon sokat beszélünk róla a családban.
Kedves Liz!
Fogadd őszinte részvétem. Nagyon sajnálom, ami Veled történt, azonban ne higgy semmiféle butaságban. Nincs sem lélekvándorlás, sem túlvilág, sem semmi. A halál után megszűnik minden. Csak bennünk él tovább a szeretett személy. 2,5 éve nekem a lányom halt meg, aki az egyetlen gyermekem volt. 1/2 évig minden áldott nap, ha esett, ha fújt kint voltam nála a temetőben. Ma már azonban csak hetente járok ki, vagy ha nagy meleg van sűrűbben a virágoknak friss vizet adni.
Az, hogy azt írod, hogy mintha ott lenne veled, azt csak Te érzed úgy, hiszen szeretted, gondolsz rá, ami természetes. De valójában nincs Veled - sajnos. Ne is higgy semmiféle butaságban.
Ilyenkor sok okosat nem tudok mondani.... :( Csak annyit, hogy én hogyan igyekszem feldolgozni, ha valaki, aki szerettem, elmegy. Ilyenkor elvonulok, előveszem az emlékeket, és hagyom hogy fájjon, és jól kisírom magam. Aztán arra próbálok koncentrálni, hogy mi volt a szép és jó, és arra, hogy mennyire jó, hogy ez megadatott nekem, és neki. Felidézem azokat a dolgokat, amikor ő is boldog volt, és megpróbálok örülni annak, hogy adhattam boldog pillanatokat neki, és ezzel ment el.
Egy fontos! Ilyenkor soha nem foglalkozom azzal, mi lehetett volna még....! Azt már soha nem fogom megtudni, és nem segíti azt, hogy el tudjam engedni! Mert előbb-utóbb el kell engedni....
Szia!
Fogadd őszinte részvétemet!
Azt gondolom, hogy van élet az élet után, s talán találkozol még vele egy újjászületésében.
Én is gyászolom a nagypapám már öt éve, abban reménykedem, hogy találkozunk még! Én őt szerettem a világon a legjobban. Mindig fájni fog egy kicsit a hiánya, de egy idő után könnyebb lesz, meglátod.
Fogad öszínte részvétem.
Férjem halála után kb. 2-3 héttel megjelent álmomban,és azt mondta,hogy nyugodjak meg nemhalt meg,csak kilépett a beteg testből.Soha nem foglalkoztam azzal,hogy mitörténik,hogyha meghal valaki,tényleg van-e túlvilág. Ma már elhiszem,hogy létezik.Lehet nevetni rajtam,de aki még nem ment át azon amin én,az nemtudja ,hogy van túlvilág...
Nagyon sajnálom azt ami veled történt, én lélek vándorlásba hiszek, meg azt hogy a lelkek figyelnek minket és velünk maradnak amig szükségünk van rájuk majd tovább lépnek.
Sirj ahányszor csak kell, és beszélj hozzá én is szoktam tatámhoz és olyankor megnyugszom s kicsit enyhűl a hiánya.
sok erőt neked.