Ha szeretővé lettem a szeretőmmel... (beszélgetős fórum)
ne haragudjatok de pont ezzel a témával kapcsolatban hallottam egy eszméletlen jó viccet muszáj leírnom:
Megy mendegél Jézus a tömegben meglátja, hogy egy házasságtörő asszonyt meg akarnak kövezni. Odasiet és szól, hogy álljatok meg gyerekek az vesse rá az első követ aki maga is bűntelen. Na repül egy hatalmas nagy szikla szegény házasságtörő asszonyt eltalálja aki meghal. Nézeget Jézus hát ki lehetett aki ezt a követ dobta egyszer csak felkiált "Ó anyám nem láttam, hogy Te is itt vagy a tömegben".
Ez így igaz. csak ledöbbentett a történet. ezek után én már bármit el tudok képzelni bárkiről.
Ez valóban vékony jég! Ha most megkérdeznének engem, akkor lehet hogy kapásból azt mondanám, hogy NEM, de ha átgondolnám a másik oldalát fogalmam sincs. Lehet, hogy azért, mivel nem gondolkodtam ezen, és nincs ilyen jellegű problémám, de tényleg elgondolkodtató amit írtál.
Szép napot mindenkinek!
Attól hogy valaki jó családapa vagy családanya még simán lehet szerelmes másba, sőt akár az is lehet hogy nem is szerelmes csak szexuálisan vonzódik valakihez.
na pont ma futottam bele egy ilyen történetbe a munkahelyen. 3 gyerekes tökéletes családapa és mintafeleség kolleganőről kiderült, hogy szerelmesek. na ezek után én már semmin nem csodálkozom. nem is hiszem el. pedig igaz.
Nem biztos hogy mindenki alapból monogám, sokféle ember van. Lehet hogy van például akire csak rákényszerítik...
Nagyon nem szeretném, ha ebben megváltozna a véleményem, de ki tudja....
Ez amit nem biztos, hogy tudunk előre - mármint, hogy mi az ami alakítja majd a gondolkodásmódunkat.
Köszönöm az őszinte válaszod!
A mostani gondolkodásommal én nem tudnék belemenni, persze nem kényszeríthetném végleges önmegtartóztatásra, tehát elengedném bármennyire is fájna.
Valószínűleg... csak ha az ember alapból monogám, akkor ez fura, ha felmerül, akárcsak gondolatban...
Ez egy nagyon érdekes kérdés... és vékony jég... de igen, hallottam ilyenről... mi is szoktunk beszélgetni a párommal, 27 éve vagyunk együtt, megéltünk dolgokat oda-vissza, lassan semmi nem számít tabunak. A vágyaink sem. Pedig a szex egyre jobb... talán pont ezért. Mindketten úgy gondoljuk, hogy elméletben el tudunk képzelni sok mindent, de fogalmunk sincs róla, hogy ha valóban sor kerülne rá, hogyan élnénk meg. De nagyon szeretjük egymást, az intimitásnak nagyon nagy szerepe van, és én, legalábbis most, úgy gondolom, hogy igen, ha bármilyen okból nem tudnám neki megadni amire vágyik, akkor igen, én el tudnám engedni. Tudom, hogy számára mennyire fontos, és nem helyettesíthető és miért kéne lemondania róla... És valószínűleg ő is megtenné fordított helyzetben. (Bár ő szerintem jobban tartana attól, hogy én érzelmileg is közel kerülnék a partneremhez, én ettől kevésbé tartanék az ő esetében.) Tudom, a többségnek még a gondolat sem fér bele. Én felvállalom, hogy igen, egy jó kapcsolatba sokminden belefér. Beszélgettünk arról, hogy valószínűleg nem általános, ahogy mi gondolkodunk, beszélünk dolgokról, vágyakról. Persze, van aki még nyitottabban él, van aki teljesen elzárkózik, de attól sokminden ott van bennünk. Jobb felvállalni.
És ki az, aki engedné?
Te igen?
Nem biztos, hogy ehhez szükséges betegség...
ez sem teljesen kizárható ha később ebből nem lesznek vitáik
.. vagy a másik annyira szereti, hogy engedi, hogy ezt mással élje meg... ?
szerintem a szexmentes házasság valóban konfliktus lehet kivéve ha mindkét félnek egyszerűen nincs igénye erre, illetve még abban a helyzetben ha valamelyik megbetegszik (pld. egy súlyos gerinc stb. betegség) ami miatt képtelen lesz erre és a másik annyira szereti, hogy lemond erről a témáról.
Nem tudom a fórumindítónak milyen konfliktusai vannak a férjével, az első hozzászólásban nem olvastam csak annyit hogy konfliktus, a szex hiányáról nem találtam semmit. De lehet hogy ez van. Hogy a szex hiánya konfliktus-e? Biztos sokaknál igen, mert a társadalomban az az elfogadott szokás hogy a házastárssal kell szexelni, tehát ha azt nem teszi valaki akkor lehet konfliktust kreálni. De nem biztos hogy mindenki a társadalmi szokások szerint él. Például lehetnek olyan párok, aki mondjuk vallási vagy más meggyőződésből nem szexelnek, vagy legfeljebb gyermeknemzési céllal teszik. Ugyanúgy az is előfordulhat hogy valakinek nem probléma ha több emberrel is van egyszerre szexuális kapcsolata, mert más a gondolkodása mint a többségnek.
Ha a fórumindítót veszem alapul, nincs szex, az egy konfliktus. Vagy nem? Nyilván nem azt tartja a tøbbség konfliktusnak, hogy a feleség frufrut hord és a férjnek nem tetszik, hanem konfliktusokat, amik valósak, és én nem hiszem el, hogy van, aki szereti a konfliktusokat mert attól izgi az élete. Inkább megöli az egészet, nem lesz izgibb semmi.
Hívhatják így is, de annak is sok formája van. Lehet például ilyen "házas, de független" kategória, amikor papíron házasok, de egyébként független emberként élnek. De előfordulhat olyan is, hogy normál párkapcsolatban élnek, csak néha szexelnek másokkal is, akár együtt, vagy külön-külön, a másik tudtával vagy anélkül. Csak gondolom akivel soha nem fordult elő hogy a partnerén kívül mással is legyen kapcsolata, az nehezen tudja elképzelni milyen az, ezért aztán úgy gondolja hogy ilyen nem is létezik. Pláne nem úgy, hogy nincsenek is otthon nagyobb konfliktusaik.
Ebben teljesen egyetértünk. Van-e egyáltalán olyan hogy konfliktusmentes? Vannak emberek akik igyekeznek konfliktuskerülők lenni, aztán szokták őket kritizálni. Mindenki különböző, így az sem biztos, hogy ha valaki mást is észrevesz, azt azért teszi, mert elégedetlen a meglévő kapcsolatával. Lehet hogy csak egyszerűen kedveli, vagy kedvelné a változatosságot.
Azt nem nyitott kapcsolatnak hívják? :-)
Biztos nem átlagos, de előfordul. Persze mi a boldog és konfliktusmentes. Meg kinek mi a konfliktus. Meg jó-e ha teljesen konfliktusmentes, vagy mi van, ha csak a felszínen az, és mélyben azért van valami. Elég jól el lehet erről filozófálgatni.
Ráadásul baromi gyatra kifogások :)
egyébként a "nem lát más partnert" nem csak a boldog házasságban van, a kolléganőm és egyben barátnőm egy kifejezetten jó alakú szép arcú negyvenes nő, klassz csajszi, kiváló munkaerő és álom háziasszony , klassz anya tehát legleg. a férje 30 éve szemétkedik vele és gyakorlatilag csak a házvezetőnő nek "tartja" (a férjéé a ház) szegény csajszi állandóan hisztizik panaszkodik bent és hiába tömjük a csinos kis fejébe hogy hagy már ott, nézz már körül biztos találsz olyat akivel boldog lehetsz "nem ő el sem tudja képzelni hogy másik pasi még a kezét is megfogja. Ajjaj. nehéz ügy ez.
Szerintem is így lehet, boldog kapcsolatban szerintem vak az ember, nem lát meg más potenciális partnert.
Abban sem vagyok biztos, hogy mindenkit egy konfliktusmentes monogám házasság tesz boldoggá. Lehet hogy van olyan ember is aki akkor lenne boldogabb ha például konfliktusmentes poligám kapcsolatban élhetne. :-)
Én tudok példát. Szerintem egyszerűen csak arról van szó, hogy mivel ez a dolog nagyon távol áll tőled, nem tudod elképzelni sem hogy létezhet. De mint írtam korábban nem mindenki egyforma, sőt az emberek általában nemenként is eltérőek, de egyénenként is sok mindenben különböznek.
Régen azért sem váltak, mert csak a férfiak rendelkezhettek magántulajdonnal. Egy gazdag lány hiába örökölt,nem lehetett a tulajdona abból semmi és nem nyùlhatott hozzá, amíg férjhez nem ment. Így keresett egy férjet, aki miután elvette,rendelkezetta nő összes vagyonával (tehát el is vehette tőle az egészet), és a nő továbbra is semmivel,hanem a férj adott neki kedve szerint abbóla pénzből, ami a lány vagyona volt. Ha nem akart,akkor meg nem. És ha váltak,az egész vagyon a férjnél maradt, lévén mint nő, nem rendelkezhetett semmivel.
Értelmetlen bármilyen összehasonlítás, hogy miért csaltak régen.
Ma egy nőt ez sem korlátoz, hiszen rendelkezhet a vagyonával válás után. Ezért azt gondolom, hogy amiket ma kitalálnak mint okok, hogy miért csalnak válás helyett, ezek mind kifogások.
De bakker, régen ahhoz ment hozzá egy nő, akihez hozzáadták a szülei! Még istenes, ha egy kényszerházasságban valaki tud hűséges lenni és elhiszem,hogy szeretőt is tartottak, ha tudtak. A válás szinte tilos volt, esetleges váláskor a gyerekek MINDIG az apának voltak ítélve,az apa döntött, hogy lehetnek-e az anyjuknál (a feministáknak köszönhető, hogy ma az anyáknak szoktàk ítélni), egész a második világháborúig szinte mindenhol az apa döntött erről.
De basszus, a fórumindítót valaki kényszerítette, hogy hozzámenjen egy férfihoz, akit nem szeret vagy vele maradjon, ha már nem szereti?? Gondolom, nem. Elválni tilos ma? Nem.
Akkor meg csak felesleges rinya ez az egész. Hozzá akart menni? Hozzá. Kikényszerítették? Nem. Elválhat? Igen. Rosszul választott, mégse jött be, el lehet válni. Nem akar? Nem. Akkor rinyáljon csak tovább meg keressen szeretőt, az ő dolga, csak tudnám, miért gondolja, hogy ezzel igaza van? Nincs igaza, hiszen a társadalom az összes jogot biztosította neki, hogy tisztàn oldja meg. Nem él ezekkel a jogokkal mert nem akar. Nem azért mert nincs választása. Ettől még nem ez a normális, akkor sem,ha van sok ilyen picsogó, kifogásokat kereső nő/férfi.
További ajánlott fórumok: