Ha nincs igaz barátom... (beszélgetős fórum)

Így igaz.

Én azt tapasztaltam, hogy az életre szóló baráti kapcsolatok az általános, vagy a középiskolában szövődnek a legtöbb esetben. A családomban, a környezetemben nagyon sok ilyet látok.

Munkahelyen is kialakulhat, de ott már ritkábban.

Ami a barátságot illeti..nem tudom, én gyerekkoromtól nem igénylem ezt az "legjobb barátom" dolgot.

Nem vagyok antiszociális, és kimondottan jól kijövök a környezetemmel, de két nagyon jó barátom van - azért nem írom hogy volt mert ha valaki az én barátom akkor az évek után, is egy életen át a barátom- a magyar barátnömmel megszakadt a kapcsolat mert az egyetemre koncentrált és ritkán írunk, a másik barátnöm meg szintén elköltözött és sajnos a barátja miatt szakadt meg a kapcsolat. De ha itt állna bármelyik az ajtóm elött nem tétováznék behívni öket....amúgy meg, nem is hiányolom annyira ezt a barátnösdit.

Szióka én is ebben a cipöben vagyok...Ausztria melyik részén laksz?

Amúgy nem akarok általánosítani de az osztrákok közül nem is nagyon talál magának az ember "igaz barátot" mert az alapvetö mentalitásuk is olyan hogy ezt lehetetlenné teszi...föleg a nöké...egymást gányolják ott ahol tudják, meg egymás képébe hízelegnek. Még az osztrák pasik se szeretik annyira az osztrák nöket...itt legalábbis ez a tapasztalatom.

Milyen szépen megfogalmaztad.

Erröl én is így vélekedek.

Nekem volt egy barátnöm, amíg "otthon" éltem. Az én drága Diámnál megbízhatóbb & megértöbb embert nem ismerek. De 500km & két országhatár választ el minket lassan 5 éve. Itt, a "választott hazámban", Ausztriában nemhogy hozzá foghatót nem találtam (olyan jó barátnöt nagyon nehéz is lenne!...), hanem semilyet sem, senkit... Azóta nincs kivel beszélgetnem, nincs senki, akivel örömömet & bánatomat megoszthatnám...

A különféle internet-oldalak átmenetileg oldják a magányt, de csak látszatra, mert az oldalról való kilépéssel & a gép kikapcsolásával még nagyobb magány zúdul az emberre; akkor veszem csak észre, hogy mennyire egyedül maradtam...

nekem sincs igazi barátom,soha nem is volt.

egy ideig hiányzott aztán megszoktam.épp multkor "panaszkodtam"a fb-on,h több mint 100 ismerősöm van,de csak 1 kérdezte meg,h hogy vagyok!ráadásul olyan akit 10 éve nem láttam.

A barátság, egy folyamat.

Először csak ismerősök leszünk, ha szimpatizálunk akkor keressük egymás társaságát, szeretünk beszélgetni.

Hogy azt milyen formában tesszük, azt a lehetőségek diktálják. (net, telefon, stb.)

Aztán az idő múltával, ha jönnek a bajok és az örömök, lesz alkalmunk megtapasztalni, hogy YX hogy áll hozzá a minket ért eseményekhez.

...és egyszer csak kiderül, hogy van egy barátunk, aki kiállta a próbát.

Igaz barát egy ember egész életében nem sok van, szerencsés esetben 2-3 összesen.

De azok aztán évtizedekig, esetleg életünk végéig velünk vannak.

De nem véletlen a mondás: "Madarat tolláról, embert barátjáról...".

Általában az ember a hozzá hasonlóval érez közösséget, érzi jól magát.

Olyant kell keresni, akivel közösek a gondolatok, a lényeges dolgokról egyformán gondolkodunk, nem húzzuk le egymást, a barátságunk mindkettőnk hasznára válik. Ezt természetesen nem anyagi értelemben értem.

A (baráti) barátomnál szinte otthon vagyok.

Sziasztok!

Nekem csak 1 "barátom " van. Pontosabban nem tudom, hogy tényleg annak lehet-e mondani, mert csak a munkahelyünkön talizunk. Nem nagyon megyünk sehova sem. Sajnos Ő a tipikus hangulat ember, ha jó kedve van akkor mindenkinek az kell hogy legyen, de ha szomorú akkor mindenki legyen olyan.

Bár én is hibás vagyok, mivel nem vagyok az a könnyen barátkozós típus. Tudjátok már csalódtam "barátban".

Szia!

Nekem van 1-2 igaz barátom. De ettől függetlenül mégsem bízom az emberekben, egyszerűen nem tudok bízni. Pedig még azt sem mondhatom hogy csak rossz tapasztalataim voltak eddig, és mindig át lettem verve. Mert nem így van. De mégis tartok attól, hogyha túlzottan kitárulkozom akkor visszaélhetnek vele.

Másokat annál szívesebben meghallgatok meg segítek ha tudok, de én pl a problémáimat is inkább megtartom magamnak. Ami szintén nem túl jó dolog.

Nem vagyok guru a témában, de a barátsághoz a beszélgetésen kívül közös programok is kellenek.

Nem kell nagy dologra gondolni.

Csak nekem hús-vér barát kéne...nem "netes"...

Persze tényleg jó itt, de a kettő két külön dolog..

Te szegény!!... :(

Én is így vagyok, de én még Magyarországon... :)

Sajnos már ott tartok, hogy keresek, pedig az nem jó...

nekem még csak haverjaim sincsenek, de nem hiszem hogy ezért magamat kéne okolnom, hiszen nincs is hol ismerkednem, de itt a net, és itt sok jó ismerőst tudsz szerezni, akik meghallgatják az örömöd, bánatod:)

vannak akik havernak "jók", és hiába ismered őket régóta, barátként nem tudsz rájuk tekinteni, ez nem a te hibád

Hiba Mindenkiben van.

Lehet, hogy Nálad nehezebben alakul ki a bizalom, de ez nem kizáró ok.

Sokat beszélgetsz amúgy a 'haverokkal', vagy némelyikkel?

Hello.

Azt szeretném tudni, hogy ha nincs barátom, maximum haverjaim, akkor bennem van a hiba, vagy csak én bízom meg nehezen az emberekben??

Az nagyon rossz lehet. :(

S szerinted miért van így?