"Ha nem lehetek vele, olyanná kell válnom mint Ő." Veletek volt már ilyen? (beszélgetős fórum)

Velem másmilyen volt.

Indítsak róla fórumot? :D

Ami nem öl meg az megerősít, tartja a mondás,tehát előrébb visz. Viszont hány olyan szállóigét/mondatot ismersz, hogy a fenntartott lebegő állapotból valamilyen szinten előre szárnyalhatunk?

Persze neúgy képzeld el, hogy teljesen kiöltem a fantáziámat az életemből, hanem csak nem nagy teret engedek neki. Olykor jól tud jönni egy kis álomvilág, de van amikor az egész életet összezavarja és már nem tudja eldönteni az egyén, hogy álmodik vagy él?!

Az Einstein idézet, hát ez van kint a klinikán a szekrényemben. Mikor már a logikám felmondja a határt akkor jön a képzelet a lehetséges gyógymódokról, és a legegyszerűbb amire a bonyolult logikával nem is gondoltam megszületik.:)) Csodálatos ez a tudomány és olykor a tudatlanság. Nem is tudom melyikkel lehet jobban szárnylani:)

Hmmm.. Ez is igaz: megerősít. Bár nem minden esetben. Számtalan olyan esetnek vagyok a birtokosa, amely mérhetetlen fájdalommal járt, de nem hogy előrébb vitt volna, még inkább a földre taszított. De lehet, hogy azokon túl jutva tényleg erősebbé váltam volna? Végülis nem öltek meg. Márpedig ha nem öltek meg, akkor céljuk volt, amit nyilván be is teljesítettem később. :)

Mégis úgy gondolom, hogy nem szabad csak a realitásban élni. Lyukacskákat kel rágni magunknak, amin át beszűrődhet a "fény", tehát a fantázia. Persze akkora lyukat nem célszerű rágni, hogy azon simán át is tudjunk sétálni egy másik világba. Csak épp, hogy nyerhessünk betekintést. legalábbis most ezt jó érzésként fogom fel.

Múltkor egy könyvben olvastam valami olyasmit, hogy egy pszichológus beszélgetett a páciensével, és a páciens (nő) arról panaszkodott, hogy a férfi akivel együtt él kihasználja, bántja stb. A pszichológus először felvetette a "Hát hagyja el!" lehetőséget, mire a nő azt válaszolta: "Dehát hogy hagyhatnám el, ha folyton csak Rá gondolok!" .... A pszichológus azt tanácsolta a nőnek, hogy írjon forgatókönyvet. :D

És még valami: Einstein ezt mondta egyszer "A logika elvezet A-tól B-ig. A képzelet elvezet akárhova."

Ha a hiányra gondolsz, hát jártam így. Éltem egy távkapcsolatban... S mikor már hetekig nem láttam, akkor próbáltam sokszor ugyanazt csinálni, mint ő. Mint például tudtam, hogy 8-kor fürdik, akkor én is elmentem fürdeni, vagy tudtam, hogy fürdés után nem pizsamát, hanem szabadidőt húz, akkor én is azt tettem, csak az érzés miatt, hogy mégis olyan, mintha vele lennék.

Hát jó nagy barom voltam! Soha többet ilyent, nekem ez nem kell. Azt hiszem ebben a "kapcsolatban" beigazolódott, hogy én az a magányos farkas típus vagyok, és két évig szenvedtünk ezzel, hogy ezt megcáfoljuk. Ha vissza gondolok, akkor is csak az a kérdés jut eszembe, hogy hogy lehettem ennyira naív és barom egyben??!

Én sem szoktam senki bőrébe bújni.

Maximum azokat a szavakat használom tudatalatt gyakrabban, amit ő.

nahát ez érdekes,én még nem tapasztaltam ezt.

persze olyant szoktam csinálni,hogy a másik mit tenne abban a helyzetben ,mit gondolna..de azt akkor is szétválasztottam a saját énemtől.

nem tudom,hogy tudnék e másvalaki "bőrébe" bújni.

Ez a személyiség fejlődés egyik szakasza is - valóban gyermekkorban. Nem arról van szó, hogy ettől valaki nem-önmaga lesz, hanem az marad, de felfedez új dolgokat is, illetve - és ez véleményem szerint nagyon fontos - kipróbálja milyen a másik ember helyzetében lenni, vagy a fejével gondolkodni. Sokan elfelejtik megérteni a másikat, és csak magukra fókuszálnak. Mindig kívülről látják az embereket, csak a saját nézőpontjukból.

A hárításhoz még hozzáfűzendő annyi, hogy ez a sokféle én-védő mechanizmus egyike. Ha a mechanizmusok nincsenek eltúlozva, rendjén is vannak. Segítenek túljutni, vagy akár megoldani problémákat.

De azt nem gondolom, hogy ez hárítás lenne amit itt most leírtam. Bár tény, egyfajta kapaszkodás a másikba, hogy ne kelljen érezni milyen egyedül.

Nálam ez nem akarattal történt, egyszer csak azon kaptam magam, hogy annak a stílusát tükrözöm vissza rajzolás közben aki nekem nagyon hiányzik. Teljesen spontán és öntudatlan volt.

Attól hogy utánozol valakit, még nem lesz a tiéd!

Ez egy nagy baromság.

Nem.

Én én Én vagy ő meg Ő.

Nem kell semmilyenné változni.

hm?kifejtenéd ezt bővebben?

miért akarnál nem önmagad lenni..?