Ha meghaltok, szeretnétek, hogy a lelketek itt maradjon? (beszélgetős fórum)

Mindaddig, amig oda nem jutunk, csak találgatások lehetnek. Vagy van túlvilági elet, vagy nincs.

Megigerem, ha elhagyom a földi vilagot a hoxan jelzek valamilyen formaban. 😉

Rossz híreim vannak.

Az újraélesztett emberek tapasztalataiból szűrték le sokan azt a következtetést, hogy igenis van lélek, és az a test halála után tovább él.

A tapasztalatok eléggé megegyeztek.

A lélek különválik a testtől, amely iránt nem érez részvétet, közömbös vele szemben. Lebeg, lát és hall, mindent tapasztal ami a test körül történik.

A haldokló ember élményei is ugyanolyanok, jön egy fehér, barátságos fény, amely hívogató és meleg, ismerősök, rokonok jönnek akik már nem élnek, ők vagy valaki mondja azt hogy menj vissza, még nem jött el az időd.

Általános a boldogságérzet, megnyugvás, akit visszahoztak a klinikai halálból az nem fél többé az elmúlástól, szinte vágyakozik abba az állapotba vissza.

Na az a rossz hír hogy ezek az emberek valójában nem voltak halottak. Még azt is újra lehet éleszteni - bizonyos időn belül - akinek már az agyhullámai, az EEG-je is kisimult, de ilyen tapasztalatokat csak attól lehet beszerezni, akinél az újraélesztés sikeres volt.

Halottnak lehet akkor egy ilyen embert tekinteni? Hát nem.

A szervei, esetleg még az agya is leálltak ugyan, de ha visszahozzák az életbe, akkor valójában nem is volt halott.

Megintcsak az van, hogy fizikai entitás nélkül nincs lélek.

Ez szomorú, ha úgy vesszük.

Lehet.

Engem szerintem nem érdekelne többé a földi világ. Aki itt van, örüljön neki, aki meg nincs, legyen boldog amiatt.

Ha nem kérsz hamvasztást, a tested egy darabig még megmarad, ez így ebben a formában tehát sántít.

Én annyira nem tudom elképzelni hogy mi lesz, mi nem lesz, azt szavakkal nem is tudnám leírni. Azt hiszem, szeretném, ha tényleg abszolút nihil lenne. Legyen egyszer vége. Csak azt meg nem tudom elképzelni.

Van olyan felfogás hogy itt vagyunk, de tudattalanul, mert már egyesültünk a... nemtudommivel. Az univerzummal. Ha így van, akkor végülis mindegy, itt vagyok-e vagy nem.

Az ember nem tudja elképzelni azt, hogy elveszíti a tudatát.

Az a furi, amikor az emlékezet már elhalványul, ha volt egyáltalán, de láttunk egy fotót, és akkor a nagymama a tudatunkban olyan volt.

Én két-három éves voltam amikor az apai nagyanyám meghalt, és pontosan "emlékszem" rá. Mert volt egy fotó.

A CD sem örök életű.

Az sem biztos, hogy 20 év múlva még lesz min lejátszani.

A nővéred unokái talán még fogják tudni, ki vagy/voltál, de az ő gyerekeik már kidobják ezeket a lemezeket.

Ahogyan a régi papír fényképek is fogynak már, ki tudja, merre kallódott el néhány. Nagyanyámról van egy kép a testvéreivel, de a hat vagy hét arcról talán háromról tudom a nevét is, akiket megismerhettem személyesen. Az én gyerekeim ezeket a neveket már meg sem jegyzik, mert nem tudják élő emlékhez kötni őket.