Ha lelki ok miatt késik a baba… (beszélgetős fórum)

Hmm.

Sokaknak lehet hajlamosító tényezőjük pl. a rákra, mégse lesz mindenki rákos..

Sokaknek lehet lelki okuk is arra, hogy nehezebben legyenek terhesek, mégse lesz közülük mind nehezebben terhes. De lehet, hogy pl. 20-30%-uk tényleg nem, vagy nehezebben lesz terhes. Ez a történek erről a 20-30%-ról szól, és nem azokról, akik akkor is terhesek lesznek, ha a szomszédban izélnek... Mert nekik épp ez a ""gyengéjük"".

Ez egy nagyon komplex probléma. Ma már ismerjük azt a szót, hogy pszicho-szomatikus. Magyarán a testi tünetek is lelki alapon jöhetnek létre. Egy-két kórházban már van ilyen osztály is!! Nagy összességében szemlélve az eseteket biztosan sohase lehet megmondani, hogy valójában mi volt előbb, a testi, a lelki... Lévén hogy itt nincs olyan igazolási módszer, hogy mi lett volna, ha...

Az öcsém foglalkozott ilyen esetekkel. Az az egy összességében elmondható, hogy a nőknek úgy összességében nem tesz jót az, hogy kevesebb a házasság, szabadabbak a kapcsolatok, mert programozása szerint a nőnek - a mi társadalmi rendszerünkben legalábbis - a "biztos házasság", az elfogadottság érzése kell... Nagyon sokan ezt is elnyomják, mert cikinek tartják, és a felső tudatrétegükben elhiszik, hogy fölösleges. Az alsóbb rétegek meg ez ellen küzdenek...

Ilyen - persze hosszas terápia utáni - tanács következtében nem egy siker volt. (Márhogy a házassági dolgok rendezése, vagy legalábbis ennek tisztázása) Nem is csak babavárás esetén. Olyan panaszokon is segített ez, mint a fájdalmas szeretkezés, vagy vizelési problémák...

Aztán volt olyan eset is, hogy évek óta ment mindenféle vizsgálat, meg terápia, aztán kinyögték, hogy ők tulajdonképpen utálják a szexet, nem is nagyon csinálják, de gyerek az kéne... Nagyon sokfélék az emberek...

TERMÉSZETESEN MINDEZ CSAK AZ ÖSSZES ORVOSI ÁG ALAPOS VIZSGÁLATAI MELLETT ÉRTELMEZHETŐEK, A TESI ÉS LELKI OKOK EGYÜTT ÉRTELMEZENDŐK. Ez az , amikre a magyar ellátásban nagyon kevéssé van mód. A pszichiáter, pszichológus mondja a magáét, meg a nőgyógyász, meg a belgyógyász is..

Ergo saját magunknak kell erre időt, energiát szánni, és nem nagyon elmenni egyik "szélsőséges" irányba sem...

Saját magam tapasztalatáról csak annyit, hogy szerencsésnek tartom magam, amiért 23 évesen véletlenül lettem terhes az első gyerekemmel. Ha nem jött volna, és 33 évesen kezdtem volna el ezen agyalni, - mert én is eléggé agyalós vagyok - akkor tuti a statisztikát bőviítettem volna... Túllihegik ma azért ezt a gyerekvállalásos témakört, sokkal inkább az élet részének kéne tekinteni, mint valami "letudandó különálló project-nek", ami a "terveimben" szerepel... Egyre inkább úgy látom, nem így működik ez...

Cikk? Ez nem egy cikk, hanem egy könyv! Olvasta ezt valaki?

Én vettem a fáradtságot és tovább mentem a weboldalra, ami a cikk alján van. Ott szó nincs arról, hogy el kell hanyagolni az orvosi vizsgálatokat, hanem csak azt írják, hogy a lelki okokkal is kellene foglalkozni.

A cikkben leírtak igazak és mégsem azok.

A természet sokszor fura módon végzi a dolgát, de mégis midnig jól. Néha úgy dönt, hogy egy gyermeknek a mocsokba és a bizonytalanságba kell születnie, néha pedig a legjobb feltételek közé sem érkezik meg a csoda.

Szerintem azért, mert sokszor a koszban, mocsokban élők nagy ívben lesz...rják, hogy úgy élnek.. nem aggódnak a jövőn és nem is tesznek érte, hogy jobb legyen.. sokszor még túl buták is ahhoz, hogy felfogják milyen helyzetben vannak.

Mi meg görcsölcsülünk, izgulunk a mensi előtt, mérjük a hőnket, a babán jár az eszünk ha akarjuk ha nem.. nem mindig, de van,hogy ez a gond..

Különben hogy lehetne megmagyarázni, hogy több esetet hallottam magam körül is, hogy meddőnek mondott párok pár 10 év alatt feladták és örökbefogadtak.. és utána megfogant a saját babájuk is..

Vagy az elsőt orvosok hozták össze 2-3 év alatt, a második és a harmadik pedig jól sikerült nyaralások alatt fogantak..

Szerintem az agy csak akkor tudja, hogy rossz a helyzetünk, ha tudatosítjuk vele.

Nem attól nem lesz gyerek rossz helyzetbe mert odafentről megnéz valaki hogyan élünk és nem küld nekünk gyereket, hanem azért, mert aggódunk, agyalunk, stresszelünk a rossz helyzetünkön.

Lehet valaki szegény, de ha ez nem zavarja, nem aggódik akkor simán lesz attól gyereke.

A 16 éves lány sem hiszem, hogy a buliban azon agyalna, hogy húúú miből fizetem be a számlámat..

Nem az anyagi helyzet, hanem a stressz a meghatározó..

Sajnos én is nagyon agyalós típus vagyok.. hiába "nincs semmi gondom" látszólag, meg ha jól belegondolunk tényleg nincs.. áll olyan család a hátam mögött szerencsére, hogy ha egyedül, munka nélkül nevelnék két gyereket sem halnék éhen..

De mégis sokszor agyalok azon, hogy mi lesz, bizonytalan a munkahelyem és ez megvisel lelkileg, hiába próbálom meggyőzni magam, hogy akkor sem lesz gond, ha elveszítem és még az is lehet, hogy jobban fogok járni.. sajnos ilyen vagyok.

Szóval szerintem nem az ember helyzete a mérvadó, hanem az, hogy mennyire aggódik és stresszel ezen.

Azért, mert eltelt 20 év.

Fiatal voltál.

Én sem hiszek a cikknek.

Kicsit talán morbid amit leírok, de megtörtént, velem...

röviden: 19 évesen egy abortusz most nem részletezem mi okból, de máig bánom

21 évesen vetéltem 14 hetes,24 évesen 12 hetes és 26 évesen egy 18 hetes babát

tehát az alap lelki indíttatás megvolt... Kikészültem, az utolsó vetélésem után két héttel az öcsémék bejelentették: Hurrá jön a baba ; fél évig ki sem józanodtam!!!

A nyolc éves igazi szerelmen alapuló kapcsolatom kezdett gajra menni, a párom , mint utóbb kiderült azt hitte engem véd ha lemondd a gyerekről, hogy ne kelljen átélnem a baba elvesztését még egyszer; Már olyannyira,nem kívántuk a másikat, hogy ágyba sem akartam vele bújni...

+ betöltöttem a 32-t és elegem volt!

A dokim szerint is lelki okok voltak a bajok, hogy az elidegenedés, meg a minden ami összejött keserűség... nem tudom?

Összeszedtem egy pasit, pont arra volt jó ...semmi másra nem használtam (bár ez csúnya szó) , mint arra hogy jót szexeljek...

A besavanyodott nemi életemet kurbliztam fel kissé, hogy úgy érezzem jó nő vagyok...

A férfiak ezt a dolgot gyakran megteszik... de mindenki kiakadt hogy én is megtettem, pedig nagyon kell, hogy kívánatosnak érezzük magunkat, hiszen egy kielégült nő mindenre más szemmel néz... Itt vagyunk a 21-ik században és ez még mindig tabu, pedig de jó lenne, fejfájás, vagy depresszió ellen is fel kéne írni :-))

A kapcsolatomat nem sínylette meg, a párommal is szívesebben bújtam össze, és lett fél éven belül pocaklakó...

Most 4 éves , a kis-tesó meg 17 hónapos ...

Nem azt mondom, hogy így kell csinálni... De ha lehetne őszintén egységében nézni a dolgokat, hamarabb lenne gyerek, sok esetben!!!

Ha én beletörődtem volna az első vetélésem alkalmával, hogy csupán lelki tényező, vagy nem alkalmas az idő, vagy nem biztonságot nyújtó a kapcsolatom, akkor mára nem tudnám, hogy túl sűrű a vérem, hogy pajzsmirigy alulműködésem van. Na és persze az első vetélés után még nem küldik az embert kivizsgálásra. Vagyis a nőgyógyászok nagy része nem. Elintézik egy vállrándítással, mondván: ez előfordul. Ha a lelki okokra fogva várnám a dolgokat, akkor a 2,5 éve zajló kivizsgálásokat még csak most kezdeném el. Nem vagyok már fiatal, nincs időm a lelki okaim megfejtegetésére. Na és persze egyetértőleg azokkal, akik előttem már feltették a kérdést: putrikba, biztos (és ma már hol létezik ilyen) állással nem rendelkezőkhöz, egy éjszakás kalandok szereplőihez miért "megy a gólya"? Sőt, nem emlitettük még a nemi erőszak áldozatait. Azok a nők aztán annyira akarták magát az erőszakot is, majd az ebből megfogant, igy az erőszakra egy életen át emlékeztető babát is? Ebben a helyzetben miért nem reagál a nő lelki védekezőmechanizmusa, hogy ne történjen teherbeesés? A női szervezet egy nagy megfejthetetlen valami, igy a meddőség is. Most, hogy lombikra készülünk, több orvost megkérdeztem, miért van az, hogy a lombik programok nem 100%-ban sikeresek, hiszen a megtermékenyitett petesejt a méhbe kerül. Erre többen azt válaszolták, hogy az orvostudománynak még nem sikerült megfejtenie a foganás-szülést. Az "orvostudománynak" szót használva, ami magában foglalja a pszichológiát is. Igy aztán szerintem elméleteket lehet éppen gyártani arról, hogy vajon miért nem, de a valódi okokat senki nem tudja abban az esetben, ha nem szervi, vagy endokrinológiai háttere van a meddőségnek. Na és, ha már endokrinológia: ez a "tudomány" mindössze 100-150 éves, és azt feltételezik, hogy a szervezetünkben 1000 féle hormon létezik, amelyekből nagyjából 100 ismeretes. Addig, mig ez igy van, hogyan is lehetne megfejteni pld.: a meddőség kérdését? Még akkor is, ha a hormonok működése összefüggésben állhat a pszichénkkel.

Bocsánat, hogy hosszú voltam!

És akkor Etiópiában miért van szaporulat?

És mikor 20 évesen az orvos sem tudta megállapítani,hogy terhes vagyok?Pedig 16 hetes terhes voltam mikor az oltár elé álltam...nem híztam sokat.6 hónapos volt a fiam,addig szoptattam.Megjött...de 18 hónapig ismét nem,mert már a pocakban volt a másik gyermek:-))

46 Kg-al kezdtem a másik terhességem.

Anorexia?

Nem.Ki volt merülve a szervezetem mindenképp,mégis egészséges,3.5kg csecsemőnek adtam életet.

Biztonság?

Lakásunk nem volt...gyest nem kaptam,mert a szülést megelőzően 180 nappal nem volt bejelentett munkahelyem.Csak a férjem jövedelméből voltunk mag valahogy...

Eltelt 20 év.

A fiam felnőtt.

Most SZERETNÉM!!!,hogy gyermekem legyen-és nem jön össze.Pedig van lakásunk,munkánk,autó...anyagi tartalék,szerető társ.

Vékony vagyok,de nem anorexiás.

Hormonok,sejtek minden rendben...csak a babaáldás várat magára.

-?

De azt gondolom,hogy csak azok a gyerekek születnek meg,akiket ide küldenek,és oda,ahova küldik.

Jó cikk, szép és jó elmélet...viszont ha igaz lenne nem születnének gyerekek putrikban ,szegény családoknál , munkanélkülieknél . Sőt egy éjszakás kalandokból sem.

Csak tökéletes alakú , anyagi biztonságban élők szülnének.....

Ami. véleményével értek egyet.

Nagyon szép ez így megfogalmazva, de sajnos a valóság borzasztó messze áll ettől.

Sajnos tapasztalatból beszélek, vagy inkább hála istennek!

Az a legfontosabb szerintem, hogy megfelelő szakemberhez kerüljünk. Nekem is több dr mondta, h semmi szervi oka (általános nőgyógyászok), a lelki tényező a hibás. Míg megtaláltuk azt a specialistát, akinek örök hálával tartozunk, és röpke 1 év alatt eredményt produkált. Csúnya kifejezés ez, de ez a valóság. Életünk egy sötét szakasza lezárult, és egy új csodás kezdődhetett el. Hála Neki!

Nem szabad beletörődni abba, hogy minden rendben, csak a lelke! Szerencsére mi sem tettük!

Tetszik a cikk, sok nőnek segíthet itt.

Én sok igazságot érzek benne, természetesen kivételek mindig voltak, vannak és lesznek.