Ha lassú a gyerek... mit tegyek? (tudásbázis kérdés)

majd időnként számolj be a fejleményekről, kiváncsi vagyok !

drukkolunk Nektek!! :)

Mindenkinek köszönöm az ötleteket, tanácsokat.

Igyekszem lehiggadni :)

így van, a kapkodás semmivel sem jobb mint a lassúság, sőt. mindenhol ugyebár az arany középút...

hát kívánom hogy mindentől függetlenül sikerüljön mindkettőtöknek sikeres boldog gyereket nevelni :)

természetesen meg kell kapnia a szükséges fejlesztést,csak nem biztos hogy butus is a lassuság mellé.Fejleszteni mindenkép kell egy nem lasu gyereket is szerintem...

Másrészt volt izonyatlassu ismerősöm,aki az a menetközbenműthető kategória és diplomás ember lett belőle...nekem úgy tünik korán van megijjedve az anyuka.Emellett természetesen mint irtam utána kell járni mely részterületen vannak lemaradásai és aszerint fejleszteni kell,de ez ugyanígy érvényes lehet egy kapkodó,figyelmetlen gyerekre is.

ebben igazad van , sok ideje van még.

Én csak arra gondoltam hogy az ő kisfia önmagában másféle odafigyelést, "kezelést" kíván mint egy olyan gyerek aki lusta.

Míg egy lusta gyerek inkább szelektív (ahogy Te is mondtad, sportban kitűnő, versenyzik stb), úgy egy olyan gyerek aki mindenben egyformán lassú, tól megfontolt, és különösebb érdeklődési köre nincs, másfajta törődést igényel, és talán pontosan emiatt ha nem kapja meg, a kilátásai sokkal rosszabbak lehetnek.

Az alapgondja az volt hogy lassu a gyerek,nem az hogy esetleg konkrét okbol kifolyólag lassabb a társainál..A félelem hogy mi lesz ha nem lesz jó tanuló és ilyesmik.Emiatt irtam,ha alapbol lassu,nem hiszem hogy evidens hogy rosztanuló lesz.

Viszont ő még kicsi,tehát "bőven" van idő a fejlesztésre.

Vigyázzunk!

a lusta nem egyenlő a lassúval!

Nem akarok senkit megbántani, de míg megryan kisfiáról tudjuk mi okozza a lemaradását, lassúságát (a te elnevezéseddel lustaságát),addig a Tiednek semmi betegségi és egyéb ilyen jellegű háttere ha jól értelmezem az elmondottakat nincs.

A két eset teljesen más asztalra tartozik és elválasztandó egymástól!!

mindenki megérti, illetve próbálja belehelyezni magát az ő helyzetébe.

De úgy gondolom ez a topic most a segítségkérésről, nyújtásról szól, nem pedig arról hogy 3 oldalban sajnáljuk a helyzetéért. Megértjük és törődünk vele, próbálunk neki segíteni,hisz ezért írunk, és ezt nem azzal lehet a legjobban hogy azt mondjuk "igen, folytasd így ahogyan most csinálod, hisz neked van igazad, csak a diplomás gyerek viheti valamire."

Mellesleg már rég nem a diploma itt a fő probléma, visszaolvasva a régebbi hozzászólásokat mindenki számára kiderülhet hogy 1. nagyon nagyon messze van az még. 2. ahhoz hogy ezt lehessen elsődleges gondnak tekinteni a gyereknél, nagyon sok másikat meg kéne szüntetni.

Ehhez bizony látszólag megryannek segítségre van szüksége, ergo nem sikeres azokkal a módszerekkel amiket eddig alkalmazott.

A mi dolgunk hogy ebben a helyzetben új módszereket adjunk a kezébe (mégha nem is könnyúű őket teljesíteni, senki nem mondta hogy az), de ha csak annyit tennénk hogy:

"áhh, igazad van, a Te helyzetedben mi sem tennénk másképp, folytasd így, legfejjebb nem lesz jobb", ezzel sem az ő, sem a kisfia helyzetén nem javítunk.

Amúgy meg minden mindig erről szól:...mit hogy kéne csinálni, mi lenne a helyes, a szakszerű, a társadalmilag elfogadott, a 'normális' stb.

Még ha nem is tudjuk 100%osan teljesíteni már azzal előrébb vagyunk ha csak tudatosan 20%ot betartunk belőle.

Mindennél a fokozatosság elve érvényesül.

nem azzal van a gond hogy vannak elvárásaid. Sőt. azok kellenek,nem csak a gyerekkel szemben, hanem önmagaddal szemben is.

A gond a tálalásban van. Próbáld meg úgy "előadni" az elvárásaidat, hogy ne annak tűnjenek. Igazodj a gyerekedhez, az ő ritmusához, ha ezt a kis kompromisszumot (ami nagynak tűnik) bevállalod az elején, a végén már az elvárásaid az ő szemében sem kényszer lesz, hanem sok sok természetes dolgok folyamata.

Amúgy meg én úgy vagyok az ilyen dolgokkal, hogy ahány ember, annyi féle módszer hat. Anyukámmal szemben pl az a célravezetőbb ha bizonyos kérdésekben úgy mondom el neki az elvárásaim (akár gyerekkel kapcs.ban) hogy szemtől szembe leülök vele, és megmondom hogy ezt szeretnénk, igazodjon hozzá legyen szíves. És ő ilyenkor komolyan vesz és megpróbálja betartani amit kértem.

anyósom pont fordítva működik. Nála célozgatni kell, nem szabad egyenesen megmondani semmit mert akkor vérig sértődik és dafke nem csinálja (mégha teljesen tisztességes a hangnem stb, akkor se jó), ígyhát nála ezt a módszert kell alkalmazni ugyanazon cél eléréséhez.

Nyiván tőlem is messzebb áll az egyik mint a másik, de annak érdekében hogy működjenek a dolgok, ugy kell öket előadni hogy "bevegye a másik gyomra".

A gyereknél detto.

Ha eddig próbálkoztál egy módszerrel, ami szemmel láthatóan nem jött be, mért folytatnád ezt???? nem a céllal van a gond hanem valószinü az eszközökben.

Próbáld meg másképp, mert így nem megy. Ha úgy se megy majd, akkor megint változtass. Neked kell okosabbnak és kompromisszumkészebbnek lenned nem az 5 éves kisgyereknek...

Nekem tanítóként rémálmom hogy rossztanuló lesz a gyerekem, erről nem tehetek.

De majd igyekszem változtatni... valahogy eltenni-letenni az elvárásokat.

Amikor megszületik egy baba, minden anya látja előre, hogy boldog, sikeres lesz!! De jönnek a problémák, mindegy, hogy fizikai, vagy pszichés, vagy értelmi, és azon kezd el gondolkodni, mi lesz így belőle?

Sajnos a mai világ a gyerek teljesítményén méri le, hogy ki milyen jó anya!Amelyik kitűnő, annak biztos tökéletes az anyukája, a közepes gyerekkel meg nem foglalkoznak otthon eleget. Társadalmi elvárás szinte, hogy dplomás családból, diplomás legyen a gyerek is!!!

Nekem súlyos problémáim voltak a fiammal, fizikai, értelmi, tanulási és még sorolhatnám!

Nagyon rossz volt mindig azt hallani, hogy bezzeg a szomszéd gyereke sokkal jobb, ügyesebb!!

Nagyon nehéz elfogadni,és tenni, úgy, hogy nincs támasz.

Ezért kérlek benneteket, ostorozás helyett gondolja át mindenki, mit tenne megryan helyében!

Könnyű mondani, hogy a legfontosabb a szeretet!

De akkor nem értem...

Mi a baj akkor ha a gyerek le van maradva?Semmi, nem hiszem hogy ha emiatt akár rossz tanuló lesz az nagyon rossz.Ő a te gyereked,és nem másé.A gyerek nőhet,változhat.Nem kell erőltetni, hogy mindenáron teljesítsen.

Vagy annyira baj ha nem lesz jó tanuló?

Nem hinném

A család nem mond meg semmit..., bele sem szólnak.

Az érzéseit az ember nem csinálja, hanem vannak, sőt néha úgy érzem az elvárásaimat sem csinálom, hanem egyszerűen vannak.

Szerintem fogadd el a gyerekedet olyannak amilyen. Meglátod, ha ő azt érzi, hogy nem kell állandóan megfelelnie az elvárásodnak, ő is fog "lazulni" és megjön az önbizalma. Bátorítani kell, nem azzal cikizni szegényt, hogy de lassú vagy, nem vagy tökéletes, stb. Mert így akkor minden egyre rosszabb lesz és mire suliba megy tényleg nem számíthasz semmi jóra.

Hol van még az iskola? Ne ezzel foglalkozz! Játsszál vele sokat és ne legyenek állandóan követelményeid vele szemben.

Csak így változtathatsz a helyzeten.

És még valami: a SZERETET A LEGFONTOSABB! Érezze azt, hogy szereted és elfogadod.

Én még mindig azt érzem hogy túl sokat vársz a gyerekedtől.

Ha szereted akkor fogadd el hogy ő ilyen.Ha erőlteted ,visszájára fog elsülni ez az egész.Fusztrált lesz.

A másik dolog, mi van ha nem lesz diplomás?Semmi.Dolgozik ahogy mindenki más.Miért vagy olyan biztos hogy sokat csak diplomával lehet keresni?Hány vállalkozó van egy egyszerű szakmunkás bizonyítvánnyal és többet keres mint egy diplomás?Nem egy.

És ha diplomás is lesz az sem biztos hogy egyenes út a jó keresethez, mert az is lehet hogy el sem tud majd helyezkedni.A mai világban elég sok a munkanélküli diplomás így is.Kicsit realistábbnak kéne lenned.

Én a helyedben egy igazi határozott családanyaként a gyereket a saját képességei szerint egyengetném.Nem várnék el egy vak embertől olyat hogy autót vezessen, és egy bénától hogy járjon, ha ez nem megy.

Csak olyat várj el tőle amit tudod hogy megtesz.Miért kell ennyire nyomás alá helyezni egy gyereket?Nem értem...Neked a család mondja meg mi legyen a fiadból?

Hú akkor itt más a baj. Alapvető problémák

na legalább apával nincs gond.

Próbáld meg tudatosan egy ideig jegelni a dolgot, legalábbis a fiad ne lássa rajtad semmiképp h ezeka dolgok (ő) téged zavar, idegesít, és hátha egy kis idő után megbékél saját magával, (és a hugival is) :) és akkor könnyebb lesz.

Hát igaz, akinek egészséges a gyereke, az ezt nehezen érti meg, érzi át...

Apának sokkal jobban megy az elfogadás mint nekem :)))) ez azért jó.

A hugira meg persze marha féltékeny.

Azt hiszem egyre jobban kezdem megérteni a helyzeted, és belátom hogy nem olyan könnyű megítélni ahogy azt az elején tettem.

ezek szerint sokmindennek megvan a magyarázata.

Attól függetlenül egy jó, alapos és kedves lélekturkászt csak ajánlani tudok, és a legfontosabb amivel ilyen helyzetben segíthetsz rajta sajnos nem más mint amit te is érzel csak nehéz: a türelem, törődés, elfogadás, és sok sok szeretet. Csak ezzel segítesz rajta, és egyben magadon.

Nem könnyű, tudom. De gondolj bele neki milyen rohadt nehéz lehet. Nem tud beilleszkedni a világba, és még az anyukája se szereti igazán... (egy kisgyereknek ez így jön le sajnos).

Idővel és sok odafigyeléssel hiszek benne hogy javul a helyzet, nála sokkal sokkal hátrányosabb helyzetű és betegebb gyerekeken elképesztő fejlődést lehet elérni a törődéssel és türelemmel.

Apa hogy éli meg ezeket a dolgokat? hogy viszonyul a kisFIÚ :)-hoz?

az is fontos hogy legalább ti ketten kiálljatok mellette, megvédjétek a világgal szemben, hisz ki teszi meg ha nem ti?

És amit te is mondtál: így hogy a lemaradásnak konkrét biológiai oka van, méginkább igényli az elfogadást, hisz nem tehet semmiről.

amíg Te, ill a közvetlen környezete (apa, nagysz. stb) nem fog változni, addig tőle se várjatok csodát.

Nem lehet hogy féltékeny a hugára? (ő jobban csinál dolgokat mégha kisebb is, emiatt több dicséretet, elismerést kap stb, több barátja van meg hasonlók)? lehet kimondottan haragszik rá is és rátok is emiatt, ez is gátolhatja a gyorsabb fejlődését.

nem utsó sorban nem ártana tisztázni a helyzetet az ovónővel, hogy segítse a gyereket és ne gátolja, cikizze stb. azzal nem segít.

juj ne haragudj, figyelmetlen voltam :-/

elnézésedet kérem!! :)

Én sem irigylem magam... sőt utálom amiért nem tudom eléggé elfogadni a FIAM. :)))

A hugival aki 2 éves lesz, nem jön ki, türelmetlen, bántja. Óvodába járni utál, mert ott rosszakat kell enni, bár csak megkóstolnia kell csak a kajákat...

Lemaradva meg koraszülöttsége és sok betegsége miatt van, ez nem kérdés. Majdnem két hetes volt amikor először megfoghattam, azóta is minden évben 2-3 alkalommal megjártuk a kh-akat. Naponta 1-3 flée gyógyszert szed attól függően milyen nap van. Tudom hogy a sok nehézsége miatt még jobban tudnom kellene elfogadni de...

Hát bevallom két dolog miatt sem irigyellek. Az egyik dolog hogy így éled meg ezt az egészet. Másfelöl talán meg tudom érteni, és azt sajnálom hogy nem látod tökéletesnek a gyereked. (nyilván átvitt értelemben, az enyémnek is vannak zavaró tulajdonságai, bár még nagyon pici, ezzel együtt isten ments hogy más legyen, így imádom ahogy van, a hibáival együtt és el se tudnék képzelni mást, jobbat.

Ami jó, hogy igenis tudtál olyan dolgokat mondani ami pozitívum, fontos hogy tényleg olyannak lássuk őket amilyenek, az elfogultsággal együtt...

ha jól értem már kapcsolatban állsz pszichológussal, lehet nem ártana vele mélyebben is beszélgetni ezekről a dolgokról, vagyis inkább ő beszélgessen a kislánnyal (nagyon jó játékos módszereik vannak erre), hogy hátha ő rájön hogy mi igazán ezeknek a dolgoknak a forrása, ugyanis ha jól vettem le, nem csak a lassúsága a gond, hanem összességében kicsit "le van maradva".

az viszont hogy szeret társaságban lenni és ott bohóckodik... nem véletlen. Én úgy látom azáltal hogy felhívja magára a figyelmet, elismerést akar gyűjteni (lehet tőled nem kap eleget?!?), és úgy érzi ezzel a viselkedéssel tudja kivívni mások odafigyelését, reakcióját.

Egy ilyen kicsi gyerek még nem fogja fel teljes egészében az ok okozati viszonyokat, hogy mi mivel függ össze, náluk a sorok mögött kell olvasni, és mivel ő nem fogja, főleg ennyi idősen még, elmondani hogy őt lelkileg ez meg ez bántja, a viselkedése alapján rá kell jönni a mögöttes tartalomra nekünk, szülőknek. Ha mi úgy érezzük csődöt mondtunk, jöhet a szakember, hisz ért hozzá, hátha segít.

A gyerek a tükre bármilyen diszfunkciónak a családon belül. Akár ha apa anya kapcsolata nem jó, vagy nem jön ki a testvérrel , esetleg féltékenység, ovadai stressz a társak miatt stb, rengeteg oka lehet, és ahány gyerek annyiféle képpen mutatja ki. Az egyiknek székrekedése lesz, a másiknak hasmenése. Az egyik pörög mint a búgócsiga, a másik lassul, mindenkin más tünetek lehetnek a lelki eredetű problémáknak, amik sajnos ha nem fejtik meg és kezelik időben, láncreakcióban követik egymást, és később nagyon nehéz a mélyére ásni és megfékezni.

a pszichosomatikus kezelés lényege, hogy a szakember olyan múltbeli felderítetlen sérelmekre vagy történésekre, emlékekre, folyamatokra próbál fényt deríteni az páciensnél, amről még magának a betegnek, és a hozzátartozóinak sem jutna eszébe hogy jelentősséggel bírhat, felkutatja a probléma legalsóbb gyökerét,és így általában megszüntethető a baj.

Ha tényleg ilyen drasztikusnak éled meg eazeket a dolgokat, a lányoddal kapcs. helyzetet, zerintem érdemes lenne ennek utána menni, akár családterápia formájában, mert most még könnyen meg lehet fogni, hisz kicsi, később már nagyon nehéz.

35. héten indult, az első évben jártunk vele fejlesztő tornára, meg itthon is tornáztattuk 1,5 éves koráig minden nap. Nincs nagy lemaradása amúgy, most már tavaly nyáron sokat fejlődött a napi 2-3-4 óra játszizástól.

Konkrét idegrendszeri probléma nincs, sok vizsgálaton voltunk már.

Én a helyedben elvinném mozgásvizsgálatra.

Meggyőződésem, hogy sokminden kiderülne. AZ idegrendszeri éretlenségeket fel kell térképezni.

Hát, megint kapok majd azért amit írok, de nekem ő sajnos nem tökéletes (persze senki nem lehet az) de zavarnak és idegesítenek a hibái.

Nem szeret rajzolni, egy héttel ezelőttig ceruzát se vett a kezébe, mozgásban még szerintem be se érte kortársait. Nem érdeklődik már a betűk, számok iránt, néha szeret mesekönyvet nézegetni. társaságban jól érzi magát, én viszont vele annál kevésbé, mert folyton bohóckodik stb. Pedig próbálok vele itthon legózni, gyurmázni, mesézni stb. Iszonyat válogatós, kb. 10 féle ételt eszik meg. Nagyon nehéz.... komolyan, még folytathatnám a sort nagyon hosszan, amin ki vagyok akadva. Pozitívum (??) hogy nagyon választékosan, szépen beszél, a cihológus szerint átlag feletti intelligenciája van, de ezt ezekszerint jól eldugja...

ÁÁhhhhhh